A karácsony a szeretetről kell, hogy szóljon
Gyönyörű napra ébredtünk. December 24-e van, szenteste. A szeretet és a béke ünnepe. A mai napon adni, törődni, szeretni kell. Sajnos elég megterhelő napok, hetek, hónapok vannak mögöttünk. Ma meg kell állni, venni egy nagy levegőt és megpihenni picit.
A legszebb, legmélyebb napja az évnek. Ahogy elkezdtem írni ezt a cikket mindvégig csak egy szó járt a gondolataimban: HÁLA. Ma reggel mikor felébredsz, tedd össze a két kezedet és adj hálát. Adj hálát a jó Istennek, hogy a családod körében töltheted az ünnepeket, adj hálát a párodnak, aki mellett minden nap álomra hajthatod a fejedet, adj hálát a barátaidnak, akik melletted állnak a bajban, és adj hálát, hogy egészségnek örvendhetsz.
Tudom, mit érzel most. Tele van a szíved haraggal és fájdalommal. Felejtsd el őket. Felejtsd el a fájdalmat, a csalódást, a szenvedést, de legfőképpen a haragot. Engedd el a rosszat. Bocsáss meg. Emlékezz vissza a szép pillanatokra. Tárd ki a lelked, hogy megteljen boldogsággal, nyisd meg a szíved, hogy beragyoghassa az ünnepi fény, fogadd be a jót, őrizd meg a szépet. Hiszen nincs annál szebb érzés a világon, amikor láthatod a másik szemében a csillogást a boldogságtól, amikor a hatalmas mosoly megjelenik az arcán.
Sajnos az élet úgy hozta, hogy idén nem tölthetem a karácsonyt a szeretteim körében. Nem veszekedem majd az öcsémmel most milyen színben pompázzon a karácsonyfa, nem hallhatom a szobámban, ahogy Édesanyám már hajnalban készíti az ünnepi húslevest, nem mehetek ki a temetőre, hogy virágot vigyek a szeretett nagyszüleim sírjára, és felnőtt fejjel, de legbelül gyermeki énemmel, nem várhatom türelmetlenül a konyhában, hogy mikor szaladhatunk öcsémmel megnézni itt járt-e a Jézuska. Nem az ajándék miatt. Hanem a gyermekkoromból megmaradt érzésért, amikor csodálkozva néztem a karácsonyfát ahogy égnek a szebbnél szebb égők rajta, amiket a „Jézuska” kapcsolt fel.
Közben felnőttem én is. Már nem kérek semmit karácsonyra, csak azt, hogy a szeretteim mindig egészségesek és boldogok legyenek. Szívüket sose érje bánat, könny sose mossa arcukat. Mert lehet, hogy ez a karácsony is picit más lesz, mint az évekkel ezelőtt megszokottak, de ne adjuk fel a reményt. Higgyünk és bízzunk. Magunkban. Egymásban. Hozzuk ki a legtöbbet abból, amink van és legyünk hálásak, hogy átélhetjük az ünnep igazi szépségét, a családi szeretet varázslatos erejét. Szeressük és tiszteljük egymást.
Mert a karácsonynak a szeretetről kell szólnia.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez