A kapott fájdalom nem a te hibád, de a gyógyulási folyamat a te felelősséged
Tudom milyen érzés. Tudom milyen érzés, amikor a lelkileg, mentálisan és fizikálisan is padlóra kerülsz. Amikor az önértékelésed egyenlő a nullával. Minden reményedet és álmodat egy másodperc tört része alatt veszítetted el. Kihasználtak, megaláztak, játszottak veled, majd eldobtak. Darabokra törték a szívedet, és rohadtul kicsúszott a lábad alól a talaj...
Tudom milyen az, amikor úgy érzed semmid sem maradt, és a felismerhetetlenségig traumatizáltak. És tudom mennyire pokolian nehéz, hogy a lelkedben lévő hegek folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy min mész keresztül.
Egy olyan kapcsolatban, ahol az érzelmi bántalmazás rendszerint jelen volt, az emberi önértékelés gyakorlatilag a nullára redukálódik. A manipuláció hatására az elszenvedő fél teljesen elveszíti a saját identitását. Megszűnik önmagáról gondoskodni, a saját vágyat előtérbe helyezni, hiszen egyetlen ember létezhet a kapcsolatban, és az a bántalmazó.
Mivel átmentem egy ilyen kapcsolaton és hosszú időbe telt mire ezt a traumát fel tudtam dolgozni, így szeretném neked is elmondani, hogy tudd és emlékeztesd magad minden egyes nap arra, hogy nem érdemled meg, hogy így bánjanak veled. Nem érdemelted meg a kínt és a szenvedést. Olyan dolog történt veled, amiről soha nem gondoltad, hogy megtörténhet. Soha nem hitted, hogy az az ember, akire az életedet is rábíznád, képes lenne lelkileg kitenni téged ilyen traumatizáló dolgoknak. Azonban sajnos sikerült. És most itt vagy, és nincs más választásod, mint megpróbálni újra felépíteni a saját életedet, a traumáid feldolgozásával és ezzel rálépni a gyógyulás útjára.
Nagyon fontos, hogy tudd a változás lehetősége a kezedben van. Ugyanakkor azt is tudom, hogy elképesztően nehéz elindulni ezen az úton egy ekkora töréssel a lelkedben. De tenned kell azért, hogy megtaláld a mocsárból való kivezető utat. Mert hidd el, első kézből tapasztaltam, hogy egy ilyen helyzetben senki sem rohan megmenteni téged.
Azt is pontosan tudom, hogy még mindig kötődsz hozzá. Hogy még mindig elaltatod magad azzal, hogy talán majd most, vagy majd most változni fog a dolog és minden egy csapásra újra olyan szép lesz, mint régen. Sajnos arcodba kell toljam az igazságot: NEM lesz!
Ahhoz, hogy tovább tudj lépni, és végre új lapot nyiss az életedben, először is szembe kell nézned a benned lévő démonokkal. El kell fogadnod a múltat, hogy beindíthasd a gyógyulás folyamatát. Meg kell birkózni a fájdalommal, mint a saját részeddel, és hagyni, hogy magával ragadjon. És akkor magadba kell nézned, és azt kell mondanod: „Ez én vagyok, elveszett és összetört, de meg fogom találni a belső erőt, hogy kihúzzam magam ebből a káoszból!”
Igaz az, hogy a fájdalom, amit elszenvedtél, nem a te hibád, de a gyógyulás folyamata csak rajtad múlik. Ez a legkevesebb, amit megtehetsz magadért egy sor pusztító élmény után. Meg kell tenned az első lépést a hatalmas, potenciállal teli ismeretlenbe. Szemtől szembe találkozni azokkal a dolgokkal, amelyek megrémítenek, de foglalkozni kell velük. Átdolgozni a gyötrelmes emlékeket, és új, izgalmas fényt vinni az életébe.
Nem megoldás arra várni, hogy ezek az érzések egyszerűen feloldódjanak a semmiben. Én is erre vártam. És arra, hogy a férfi, akit szerettem és akiről azt hittem ismerem, újra ott lesz, ahogy régen volt nekem. De rájöttem, hogy ő nem az az ember, akinek hinni akartam és minden egyes reménykedéssel töltött perc csak meghosszabbítja a szenvedésemet ebben a börtönben.
Most arra kérlek, kapaszkodj meg a saját kezedbe és küzdj olyan erősen a gyógyulásodért, amennyire csak tudsz. Hogy egy nap végre újra elmondhasd: Sikerült és most boldog vagyok!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez