A hűség napja Magyarországon

Sopron a leghűségesebb város. Ezt a címet 1921-ben érdemelte ki, amikor az itt megtartott népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. Bár kevesen tudják, de 2001 óta december 14-ét a hűség napjának is nevezik, történelmünk hazafias emlékének tiszteletére.

Bár sokszor hallhattuk iróniával főszerezve, hogy „vajon miért akartak Magyarországhoz tartozni?”, azért mégis büszkeséggel tölt el, hogy éltek ilyen hazafias emberek a nehéz időkben. Sopron egyébként is gyönyörű város, a Tűztorony pedig szintén egy világcsodája lehetne, szóval mindenképpen örvendetes a választás. A történet 1919. szeptember 10-én kezdődött Saint Germain-ben, amikor a győztes nagyhatalmak Ausztriával békeszerződést írtak alá, annak jutalmául, hogy Ausztria hajlandó volt elállni a Németországgal való egyesüléstől. Ígéretet kaptak, hogy Magyarország nyugati területének három megyéjéből 50 nagyközséget és 270 kisközséget, valamint Ruszt, Kismarton és Sopron városokat kapják meg cserébe. Ezt a híres-hírhedt trianoni egyezmény követte 1920. június 4-én, ami csak növelte a tétet – látva, hogy Magyarország „megcsonkítása” szinte megállíthatatlannak tűnt. Minden alku és könyörgés kudarcba fulladt, Sopron lakosai azonban úgy döntöttek, hogy a végsőkig küzdenek. Szó szerint: 1921 augusztusától, amikor a terület kiürítésére került volna sor, az ottaniak – főleg diákokból álló - katonai erővel védték magukat. Az ütközet annyira sikeresnek bizonyult, hogy az osztrákok visszavonultak, a tárgyalásokat pedig újra kezdték.1921. október 13-án megszületett a megegyezés: a közreműködők Della Torretta olasz külügyminiszter, gróf Bethlen István magyar miniszterelnök és Schober osztrák kancellár voltak. Ennek értelmében Magyarország átengedi a burgenlandi sávot, viszont Sopron és környékének 8 települése összesen 257 km2 hovatartozásáról rövid időn belül népszavazás kell, hogy döntsön.

Dr. Sopronyi-Thurner Mihály, aki 23 évig volt Sopron polgármestere, szinte azonnal mozgósított minden lehetőséget. Dr. Házi Jenő városi főlevéltárossal és Ringhofer Mihály városi tisztviselővel átvizsgálták az előző évi népszámlálás adatait, amelyből kiderült, hogy ha a magyarok és a horvát nemzetiségűek összefognak, akkor meglenne a magyar többség. Ehhez a város egyik felét meg kellett osztani, az iparosokat, kereskedőket pedig megnyerni. A főlevéltáros szerencsére időben rendezte az elhanyagolt levéltárat: így derült ki, hogy 1162 és 1406 közötti 371 darab oklevelet adtak ki. Ezekkel bizonyították, hogy az osztrákoknak semmi joga sincs Sopronhoz, hiszen a 371 darab oklevélből 166 darabot magyar királyok állítottak ki, míg az osztrák hercegektől összesen 4 oklevelet találtak. Az osztrákok persze igyekeztek mindenféle kedvezményekkel magukhoz csábítani a lakosokat, a hazafias lelkületű soproniakat mindez hidegen hagyta.

Sopron lakossága december 14-én, szigorú Antant ellenőrzés mellett járult az urnákhoz, a környező községek pedig 2 nappal később adták le voksukat. A szavazást a jórészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el. A szavazók kétféle cédulát kaptak: Magyarországra kék, Ausztriára pedig narancsszínű cédulával lehetett szavazni. Érdekes, és kiemelkedően magas adat, hogy soproniak 91%-a élt szavazati jogával. 77,4% szavazott Magyarország mellett, sőt, egyes források szerint Nagycenk lakosságának 100%-a döntött a maradás mellett. A többi községben már nem volt ilyen nagyarányú a Magyarország mellett voksolók aránya, így az eredmény összességében 65%-os lett. Persze mindez elég volt ahhoz, hogy egy jelentős terület Magyarország része maradhasson. A legenda pedig így szól: amikor az osztrák kancellár telefonon érdeklődött az eredmény felől, Sopron polgármestere válaszul csak kitartotta a telefont a nyitott ablakon, ahonnan behallatszott a polgárok örömujjongása és az ünnepi harangok éktelen zúgása.

A népszavazás eredményét Párizsban december 21-én a nagykövetek tanácsa tudomásul vette, így Sopron 1922. január 1-jén hivatalosan is visszakerült Magyarországhoz. Sőt, ezen felbuzdulva még 7 további településnek is sikerült kikényszerítenie a maradást. A jegyzőkönyvet 12 órakor írták alá, az antant csapatai 1922. január 5-én hagyták el Sopront. Később a népszavazás emlékét törvénybe iktatták, és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozták, 2001-ben a kormány december 14-ét a hűség napjává nyilvánította. Szebbnél szebb szobrokkal, a Hűség kútjával, és emléktábláról emlékeznek meg évről évre Sopronról, a leghűségesebb városról.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!