A hátráló Vénusz a mai nap során fokra pontosan áll együtt a Nappal
Ma egy fontos esemény van csak porondon, amiről többször esett már szó ugyan, de ez nem véletlen. A hátráló Vénusz a mai nap során fokra pontosan áll együtt a Nappal, miközben a kvadrátjuk az Uránusszal még bőven aktív és érezhető.
A retrográd Vénusz napjaink nagy eseménye, ugyanis valóban elég ritkán szokott hátrálni a bolygó, legutoljára kb. másfél éve találkozhattunk ezzel a jelenséggel. Ez ugye belassítja, döcögősebbé teheti a párkapcsolatok vagy egyéb szociális viszonyok működését és az életünk élvezetét. A Nappal való fokra együttállása azt támogatja, hogy a kapcsolatainkban (is) végre önazonosak lehessünk. A Nap Oroszlán hozza az identitásunk témáját, azt, ahogyan az életünket irányítjuk. Ez a két téma mosódik most össze ennek a konstellációnak köszönhetően, így ma ér csúcspontjára az a folyamat, ahol észrevehetjük, mennyire érezzük jól magunkat a kapcsolatainkban, mennyire tudjuk önMAGunkat adni, mennyire tisztelik a határainkat és úgy összességében azt, ahogyan mi élünk és nekünk jó.
Ez önmagában is egy nagyon szépen átalakuló folyamat egy szelete, erre az Uránusz kvadráta csak rátesz egy nagy lapáttal, ugyanis a jövőképpel való kérdéseket veti fel. Működik-e együtt hosszútávon vagy sem? Egy az irány, a cél vagy sem? Mivel az Uránusz hajlamosít arra, hogy dolgokat túlagyaljunk vagy idealizáljunk, így ez olyan formában is megnyilvánulhat, hogy a másikat egy romantikus film főhősével azonosítjuk, ami nem éppen egyezik a valóságban megnyilvánult képpel. Van róla egy elképzelésünk, de az nincs összhangban a tényekkel, inkább egy héliumos lufira hasonlít, ami lebeg a föld felett. Túlgondolkodhatjuk ennek folyamán a másikkal való viszonyunkat, a másikról alkotott képet, ami szintén nem a matéria témáit erősíti, sőt. A túl sok gondolkozás általában annak szokott a tünete lenni, hogy mivel nehéz/kellemetlen érezni, ezért inkább az energiát a fejbe tolva gondolkozunk ahelyett, hogy átengednénk magunkon egy adott érzelmet.
Ez az egész eredményezhet(ett) olyan helyzeteket, amikor a másik kimutatta a foga fehérjét, de mi ahelyett, hogy megengedtük volna magunknak a tisztán látást, ahol észrevesszük, hogy ez bennünk rossz érzéseket kelt, nem tudunk vele azonosulni, inkább rávetítjük a másikra az idealizált képet. Persze, majd megváltozik. Persze, kap még egy esélyt. Persze, mert most nehéz neki a munkában. És így kezdünk el tolni magunk előtt egy olyan csomagot, ami csak messzebbre visz minket attól a belső békétől, amire valójában vágyunk és ahol jól éreznénk magunkat. (Spoiler: ezek a témák a jövőhéten még hangsúlyosabbá válnak!)
Nem véletlen írtam, hogy ez is egy mélyen átalakuló/átalakító folyamat egy kis része, ami a kapcsolatainkban való működést célozza meg. Sokan tapasztaltuk meg azt, amikor egy kapcsolatban nincs egyensúly, elveszünk benne a másik javára, ahol igazából nincs jövőkép, mégis a fejünkben megjelenő víziónak hiszünk a kézzel fogható tények helyett. Ha azonban annak hiszünk, amit látunk, ahelyett, amire vágyunk, akkor igazából a saját fejlődésünket támogatjuk. Tudom, bullshit dumának hangzik, de ez is az önismerettel indul, ami pedig egy objektív dolog (kellene, hogy legyen). Szóval engedjünk ennek, merjük látni azt ami van, ahelyett, amire vágyunk! Ha támogatásra van szükséged önismeretben, vagy abban, hogy a kapcsolatod működésére jobban ráláss, akkor szeretettel várom jelentkezésed születési képlet elemzésre vagy kapcsolati összevetésre.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez