A harmincas nő tragédiája
Nehéz helyzetben vannak ma a harmincas nők. Nehezen találnak maguknak férjet, komoly férfit, akivel közös jövőt építhetnek – mondja egy férfi barátom. - Mert a harmincas férfiak nem feltétlenül vágynak velük egykorú nőkre, vagy ha igen, hát nagyon meggondolják, ki legyen az. Valahogy úgy vannak vele, hogy azok a nők, akik a húszas éveikben nem keltek el, s harmincévesen még egyedül vannak valamiért problémásak, ahogy a nők is furcsállják, ha egy férfi harmincöt-negyven éves korára még nem volt házas.
Azok a harmincas nők, akik már elváltak, és gyerekkel vagy gyerek nélkül keresnek társat, jobb helyzetben vannak. Ők már egyszer kellettek valakinek, talán az önbizalmuk is nagyobb: hiába végződött a házasságuk válással, egyszer már feleségek voltak, és ez a gondolat meg is látszik a hozzáállásukon. Ha gyerek nélkül ért véget a házasság, kifejezetten tele vannak önbizalommal, azt a bizonyos férfit várják nagy rutinnal, tapasztalattal és magabiztosan, akivel majd családot alapíthatnak, és az esetek többségében meg is találják.
Azok a nők, akik a harmincas éveikben elváltan, gyerekkel keresnek társat, általában olyan férfit várnak, aki szintén elvált, és van gyereke - mondta a férfi. - Mindenki hozza a saját gyerekét, és belevetik magukat a közös életbe, nem zárkóznak el a további közös gyerekvállalástól sem, egyenrangúnak érzik magukat, és örülnek, hogy találnak a “kategóriában” társat. Tapasztaltak már mindketten ezt-azt az előző házasságukban, ezért egy normális, hűséges partnerre várnak. S mivel mindkét fél belekóstolt már az igazi kihívásba, amit házasság jelent, értékelik a másikat. Azok a nők, akik harmincas éveikre még egyszer sem mentek férjhez, az “első körből” kimaradtak. Mármint abból az első körből, amit fiatalon, a húszas éveiben él meg az ember. Amikor nagy reményekkel belecsap a házasságba azzal az eltökélt szándékkal, hogy megtalálta az igazit, akivel majd leéli az életét, és közösen nevelik a gyerekeket. Nem együtt él a másikkal, csak úgy a nagyvilágba, nem próbálgatja a kapcsolatot, hanem komolyan veszi, és megházasodik.
Ezek a nők egyetlen férfit sem tudtak meggyőzni arról, hogy számukra ők az igaziak, se jó pasit, se rosszat - magyarázta a férfi. Nem találtak férfit, akivel elkötelezték volna magukat, nem jelentették ki a világ előtt, hogy egymáshoz tartoznak. Hogy miért, talán nem is lényeges. A háttérben valószínűleg valamilyen lelki probléma, önbizalomhiány, alacsony önbecsülés áll (semmi esetre sem a külső, hiszen nem csak a legszebb lányok mennek férjhez, ahogy nem is csak az igazán jóképűek házasodnak). Bármi is legyen, elég nagy gond ahhoz, hogy kimaradjanak az első körből, s ezzel talán a másodikból is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez