A férfi annyira fog tisztelni téged, amennyire te tiszteled saját magadat
Ahhoz, hogy tiszteljünk valakit, jogos elvárás, hogy ő tiszteletre méltóvá váljon, vagyis érdemelje, vívja azt ki. Egy kapcsolat arra az elhatározásra épül, hogy két felnőtt ember meghozta a döntést, együtt haladnak tovább az úton, megnyitják a szívüket egymás felé, megmutatják igazi valójukat.
Ezáltal pedig sebezhetővé, védtelenné teszik önmagukat. Az egymás felé kimutatott tisztelet azt jelenti, hogy mindketten esendő emberek vagyunk, és nem idealizált istenségek, lehetünk gyengék, tévedhetünk, követhetünk el hibákat, de ezt mégis anélkül tesszük, hogy egymás emberi méltóságát valaha is semmibe vennénk. Másrészt, mindenkinek kell, hogy legyen egészséges önbecsülése, hogy ne engedje magát lábtörlővé tenni, legyen képes határokat húzni, nemet mondani, felemelkedni, koronát igazítani, és ha más megoldás nem marad, kilépni a méltatlan, lehúzó, mérgező viszonyokból.
A nő, ha szeret, akkor tiszteli férfit. Amikor nem képes tisztelni többé, megszűnik szeretni. Ha valaki már nem a szívével lát, akkor a másik oldalon meglátja a bizonytalanságot, az önzőséget, a hazugságot, a taktikázást, a hamis erőt fitogtató erőszakot. És ha már nem a szívével lát, akkor távolodni kezd. Néz és lát, megpillant egy méltóságát, tartását, hitelességét vesztett embert. Kibe szeret bele a nő? Egy olyan férfiba, akivel nem sérül ez a szerelmes látásmód, a tisztelet kiváltsága. Ne ébredjünk, úgy egy reggelen, hogy aki ott van mellettünk, már nem ismerjük. Egy éretten gondolkodó férfi tudja, mi az ösztönös, szívből jövő szeretetteljes gondoskodás. Tudja, hogy egy nő akkor lesz hűséges hozzá, ha felnézhet rá, és tiszteli. Hol vannak a férfiak, akik tisztelik a nőket? Ott, ahol a nők, akik tisztelik önmagukat és a férfiakat. Aki tisztel, annak minden törekvése a jóllétünket, közös boldogulásunkat erősíti, a kölcsönös gondoskodás a szeretetkapcsolatokat működteti. A lobogó szerelem, a vágy azonban nem elegendő ahhoz, hogy bárki megbecsültnek, vágyottnak, igazán szeretettnek érezze magát a kapcsolatában. Mert az érzés idővel társszerelemmé szelídül, és a törődés, a tisztelet legfontosabb bizonyítéka az odaforduló, empatikus figyelem lesz. A tisztelet nem hajbókolást, behódolást jelent, hanem a másik ember érzelmi komfortjának, emberi méltóságának megőrzését. Tisztelni valakit nem ugyanaz, mint folyton megfelelni neki, kompromisszumot kötni, szemétlapátra söpörni az egyéni vágyakat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez