A férfi, akiben nem tudsz megbízni
Egyszer csak felébredek. Kinyitom a szemeimet, és hirtelen az egész környezet megváltozik. Az álomból a valóságba csöppenek. Már rég nem vagy velem, már rég nem alszol mellettem, és nem élem át ezeket az élményeket, legfeljebb az álomvilágban találkozom velük. De még mindig szorongok, átélem a múltat újra és újra. Még mindig rettegek az érzéstől, amikor reggelig kell várni, hogy hazaérj, és nem tudom, hol és kivel vagy. Félek, hogy ez sosem múlik el.
A Balaton partján voltunk a barátainkkal, névnapom volt, ezért odavezettem, hogy együtt eltölthessünk egy délutánt. A kellemes időben leültünk kávézni, mennyei sütiket enni, és közben az órámat mustráltam, hogy mikor kell visszaindulnom, nehogy sötétben vezessek. Nyugtalanul viselkedtem, nem élveztem ki az együtt töltött perceket, órákat, nem nevettem, nem vettem részt a beszélgetésekben. Tudtad, hogy mi történik, ezért inkább már te is a folytatáson törted a fejed, az esti mókázáson.
Visszaindultunk az autóhoz, mennem kellett. Kérdezgettelek, hogy merre fogtok menni, mi a terv. Már a kérdésektől is feszült lettél, mert tudtad, hogy miből fakadnak. Utáltad, hogy gyóntatlak, én pedig utáltam, hogy nem maradhatok. Voltaképp így szabadjára engedtem egy keretek közé szorított vadlovat, akit nem lehet megkötni, betörni. Ez nyilvánvalóan az én hibám, egy élőlényt sem lehet korlátozni.
Ha valaki valamire vágyik, ami nekünk fájdalmas lehet, akkor ez kizárólag kétféleképpen állítható meg: vagy megteszi, és arra jön rá, hogy a vágy erősebb volt a tettből fakadó élvezeti értéknél, vagy hagyjuk a vágyat érlelődni benne, és az idő és tapasztalatok múlásával el fog kopni.
Azt mondják, hogy a bizalmatlanság, féltékenység egy belülről fakadó dolog, a saját magunkba vetett hit hiányát vetítjük ki a másikra. Ez így is van, de valahol azt hiszem, hogy ez a dolog is mindig kettőn áll, vagy bukik. Kell egy nem túl magabiztos lélek és hozzá egy folyton mozgásban lévő, extrovertált szellem, aki kívánja a változatosságot, az életet, a spontaneitást. Aki nem a megszokott sémák és tervek tégláiból felépített házat veszi meg, hanem a kacsalábon forgó, csillogó palotát, mert egyszerűen az tudja csak a számára kielégítő ingereket nyújtani.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez