A fél várost végiglövöldözte a kirúgott férfi

Csak haza akart menni, és ez lett a vége...

Amolyan társadalomkritikának is felfogható a jól ismert alkotás, de akkor sem lepődhetünk meg, ha valaki éppen az otthon ülő rendőrfeleséget veszi észre, amint azt hiszi, körülötte forog a világ, és neki csak telefonálnia kell, és minden úgy lesz, ahogyan azt elképzeli.

Lényegében két dráma fut párhuzamosan, egy munkanélkülié, és egy éppen azzá válóé, de mindkét esetben a jövőbeni tehetetlenség lebeg a sztori fölött.

Michael Douglas zseniálisan formálja meg az egyszer halkszavú, egyszer őrjöngő depresszióst, akinek már nincsen dolga a világgal, hiszen a munkájában haszontalanná vált, otthon pedig már régóta az volt.

Semmi mást nem akar, mint hazamenni a családjához, noha ennek felesége nem örül.

Hogy mennyire sikerül viszontagságosra az út, azt pontosan nyomon követhetjük, hiszen a boltbéli alkutól kezdve, a híres telefonfülkés jeleneten át, a semmire, csak a pénz eltüntetésére alkalmas útfelújításon keresztül ott vagyunk a főhőssel.

Robert Duvallnak a legkevésbé sem hiányzik a felhajtás, mégis annak ellenére, hogy leteszi a lantot, utánajár a dolognak, hogy a végkifejletben szembe találja magát társadalma élő kritikusával.

Egy olyan világ negatív kampányfőnökével, aki megmutatja, hogy ennek a világnak, ahogyan az életének se füle, se farka.

Hogy elég egyszer kisiklani, egy ekkora rendszer képtelen a helyes válaszra.

Hogy nem működik az, ami eleve ingoványra épült.

Persze utólag könnyű okosnak lenni, de ha időben figyelt volna a világ, sok mindent előre jeleztek a jó időben, jó helyen megjelent alkotások.

Ha az Összeomlásra vagy a Harcosok klubjára gondolunk, szinte mindent elmondtak.

Igaz, kényelmesebb azt gondolni, hogy ezek csak filmek.

Pedig nem azok.

Inkább jóslatok.

És bátor, aki odafigyel.

Bokros László