A fájdalom tanít! Ha értenél, megmenthetnél…
Az életben a legnagyobb dolog, ha tudjuk, hogy önmagunkért szeretnek. Pontosabban annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk. Mert ha van egy gyáva, félős, semmire sem jó, de szép kutyád, akit házőrzőnek szántál, de őt kell védened, akkor is szereted. Sőt, annak ellenére. Szóval szeresd, vagy engedd el. Mi az, hogy jól szeretni? A szeretet az szeretet, nem?
A szeretet az szeretet, nem? Használjuk a szót, ha kell, ha nem. Könnyen kimondod: „szeretlek”, de valóságával tényleg tisztában vagy-e? Mit jelent neked a szeretet? Mert csak akkor mondd, ha ki is fejezed. Ha képes vagy igazi minőséget teremteni. Ezért nehéz kimondani sokszor, bár várják, de nem megy, mert tudat alatt tudod, nem jól szeretsz. Vagy kimondod, de inkább magadnak, hogy kérd, sőt elvedd tőle. Ilyenkor nem jól szereted. Mondhatsz, gondolhatsz bármit, de nem szereted.
Akkor mondhatod, hogy szereted, ha a másik érzi. Mert azt te nem tudhatod. Azt csak ő tudhatja. Ha érzi, hogy szeretve van. Mert, ha könnyebb velem az élete, ha szabadabban él, akkor szeretem. Ha nem, akkor hiába mondom. Van, hogy úgy tűnik, nem kompatibilis emberek kerülnek egymás mellé. Próbálják egymást szeretni, de nem megy. Mert mindenki várja, hogy majd a másik jól bánjon vele. Sebei csak akkor gyógyulnak. Ha olyasvalakivel találkozol, aki képes a szeretetet jól áramoltatni feléd, főképp a figyelmén keresztül, azzal, hogy valódi érdeklődést mutat irántad, megnyugszol. Ilyenkor még a szívverésed is lelassul. Csökken a stressz. Akkor is, ha eleinte félsz. A szeretet vérnyomáscsökkentő. Gyógyszer. Biztonságban érzed általa magad. A bizalom a szerelem szele. Azért csoda, mert ezt adja. S ha lassan is, de leengeded falaidat.
A sebzett lélek arra vágyik, hogy gyógyuljon. Vágyakozik. Félreértés ne essék, mindannyian sebzettek vagyunk, mert ez a világ a félelmet, az elvárások szerinti megfelelés kényszerét, a bűntudatot tanította meg nekünk. S elfelejtetted, hogy tökéletes vagy, nem kell senkinek sem számot adnod önmagadról. Ám, miután félelmeink belénk égtek, nem tudatosan, de újra és újra létrehozzuk magunkban a bezárulást és várjuk, hogy ezt az ajtót majd valaki más kinyissa. Úgy vágyjuk, mint egy falat kenyeret. Csakhogy ő is erre vár. S mivel mindketten csak elvenni akarunk, a fájdalomcsillapítás nem történik meg. Marad a harag, az elégedetlenség és a vádaskodás.
Szeretnénk, hogy szeressenek, ám a sötét burkot, sérült lelked vergődő segélykiáltását te sem látod, míg rá nem mutatnak. Az elutasítással. Ahol fáj, ott kell fejlődj. Ha rájössz, hogy magad bújtál el, elkezdheted sérült hagymahéjaidat levetni, és újra felfedezni gyermeki önmagad. Amíg nem történik meg, csak hajtogatod: nem én vagyok a hibás, rosszul bánnak velem, rosszak a feltételek, a körülmények, nem ő az igazi. Meg kell tanulnunk szeretni egymást. Az élet nevű játékban te vagy a partnerem, hogy egymást gyógyítsuk meg, téged választottalak…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez