A döntésképtelenség valójában egy döntés
A szerelemnek nem fájnia kell, hanem gyógyítania. A döntésképtelenség valójában döntés és a „bármit megtennék érted, de…” valójában a semmivel egyenlő.
Későn jöttem rá ezekre, ahogy arra is, hogy a gyomrom tájékán érzett pillangók valójában a védekezési mechanizmusom részei voltak. De én nem tudtam megfejteni a kódolt üzenetet, és csak néztem utánad, pedig tudom, hogy nem szabad visszanézni a leégett városra, mert kővé dermedsz.
Sokszor arra is későn jövünk rá, hogy a szerelem önmagában nem elég. Nem lehet indok arra, hogy mindent elnézz, hogy ezüst tálcán kínáld fel az idegrendszered cserébe, sem arra, hogy folyton megkérdőjelezd a józan eszed.
Vagyis az a fajta szerelem, amit keresünk nem ilyen. Későn tanultam meg, de egy életre megjegyeztem: a szerelem nem kényszerít arra, hogy folyton csak bizonygasd, hogy valóban érdemes vagy rá.
Mert a szerelem biztonság kell, hogy legyen, nem pedig feldolgozatlan sérelmek halmaza.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Instagramon is megtalálsz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez