A Dutyi dili az egyik legnagyobb roadmovie (lehetett volna), ha nem jön közbe az a bizonyos apró malőr.

Már az első pillanatok is újdonságként hatottak a bemutató idején, hiszen nagyon kis idő telik el, amikor is bemutat valaki valakinek egy közismert jelet. Hogy azután megismerkedjünk egy pap titkaival, miközben fű kerül az oregano helyett az ételbe, és persze megismerjük az áruházi nyomozói lét hátulütőit.

A gyors kirúgások azután a művészeket kreatív pályára terelték, ám a bankos előadás nem pénzt, hanem sok-sok börtönévet hozott, így kénytelenek voltak odabent is elütni az időt.

Így in medias res belekapva a történetbe képtelenség elismételni azt a rengeteg zseniális poént, amelyek szállóigévé váltak, és lehetetlen visszadni Richard Pryor és Gene Wilder szöveg és mimikabéli parádéját, amelyet a remek szinkronnak köszönhetően magyarul is nagyon, de nagyon élveztünk.

A harkálykosztüm elég nagy bukást hoz a komikus párosnak, ám a bika megmenti őket, így bebizonyosodik az ismertelen tétel, miszerint a kreativitás utat tör, és egy művész a legváratlanabb pillanatokban is feltalálja magát. Igyaz egy rostonsült hamburger ígérete nem olyan finom, és a hatalmas darab Grossberger sem bizalomgerjesztő, ám a végső akciónál együtt dolgozik az igazi nehézfiú és az ártatlanul elítélt félrecsúszott színész.

A filmet szinte szóról szóra képesek felmondani a legnagyobb rajongók, így érdemes felidézni minden idők egyik legnagyobb belépőjét, amelyet bizony improvizált a felejthetetlen kettős. Kötelező újra és újranézni!

Bokros László

• Dutyi dili Gene Wilder Richard Pryor

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!