A boldogság megélése a mindennapokban
Hajlamosak vagyunk a boldogság szó hallatán nagy dolgokra- érzésekre gondolni. A rohanó hétköznapokban észre sem vesszük azokat az apró pillanatokat, amelyek feltölthetnék a lelkünket, pedig hidd el, hogy számtalan ilyen élményben van részünk nap - mint nap. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy pont a saját boldogságunknak vagyunk az ellenségei.
Mintha ez valamiféle varázslatos, megfoghatatlan dolog lenne, hét lakattal őrzött fiókban, a kulcsot pedig rendszeresen elfelejtjük, hogy hová tettük.
Azt gondoljuk, hogy a boldogság érzése olyan, amit csak óriási pozitív impulzusokkal tudunk előhívni. Pedig korántsem erről van szó. A boldogság ott van, azon apró pillanatokban, amelyek mosolyt csalnak az arcunka. Amik melegséggel töltik el a lelkünket, és amiktől újra és újra emelkedik az energiaszintünk, hogy aztán megtudjuk ugrani a nehezebb napokat is.
A boldogság minden nap jelen van. Persze, nem mindig ugyanolyan mértékben, de ott van.
Ott van egy esős reggelen, amikor úgy érezzük, felkelni sincs kedvünk. Ott van egy feladatokkal teli napon, annak ellenére is, hogy mi azt érezzük, elúsztunk az elvégzendő dolgok tengerén. Ott van, amikor nem szólt az ébresztő, így ennek köszönhetően egész nap rohanásban leszünk, de még akkor is jelen van, amikor fáradtan hazaesünk egy stresszes nap végén, és még hátra van a házimunka.
Ott van, a forró kávé illatában, az elvégzett feladatok sikerében, vagy abban a szempárban, aki mellett jó felébredni. Ott van a közös vacsorákban, egy átbeszélgetett éjszakában, de leginkább: Ott van, a mosolyunkban. A kérdés mindig az, észre vesszük – e a boldogságot? Tudunk – e a jelenben lenni? Nem aggódni mindig, mindenen, hanem visszamosolyogni a buszon a morcos utasokra. Elengedni a stresszt egy pillanatra, és felhangosítani a kedvenc számunkat az autóban.
Egyszerűen csak nem foglalkozni mindig azzal, mit szólnak majd mások. Átadni magunkat az „akkor és most” - nak. Annak, amire a lelkünknek szüksége van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez