A bántalmazás pszichológiája
Az esetek többségében hozzánk közel álló személyek okozzák lelki gyötrelmeinket, miután elnyerték a bizalmunkat az abszolút megnyerő stílusukkal (például a szekták is ezek alapján működnek). Hiszen ki gondolná, hogy akiben feltétlen megbízunk, majd pont ő fog visszaélni mindezzel?
Főleg mivel ezek a személyek eleinte nagy energiákat fektetnek abba, hogy elnyerjék a bizalmunkat a kommunikáció szintjén. Normál esetben az embernek eszébe sem jutna, hogy kételkedjen – habár az információs társadalom tagjaiként egy egészséges kételkedés kötelező lenne!
A bántalmazó embertípus viszont nagyon is jól tudja, hogy alapvetően így gondolkodunk, számunkra pedig a rossz megérzések jelzik a veszélyt. Ezekre érdemes odafigyelni nem véletlenül vannak. Ebből kifolyólag lesz bennünk egy ellentmondás egy kettősség érzete, amelyet az agyunk nem tud hirtelen értelmezni, hová tenni. Ennek hatására jönnek létre a rossz megérzések és egy belső frusztráltság: amit látunk és amit hallunk nem egyeznek egymással, vagy fordítva és egy diszkomfort érzése egy összezavarodottság „Nem értem! Elhessegetem a gondolatot.” jelzi a bajt. A közvetlen környezet, rátehet még egy lapáttal „Biztosan félreértetted!”. Hiszen nagyon szimpatikusnak látszik az adott illető, mégis a cselekedetei másról árulkodnak, de a környezete nem lakik vele egy fedél alatt.
Sok esetben viszont tudják milyen is ő valójában, csak már ők is a hatásuk alá kerültek, vagy őket is könnyedén sakkban tartja valamivel (pénz, privát titkok, közös üzlet, stb.), így legtöbbször mentegetik. Sok esetben ösztönös megnyilvánulásokat nem lehet viszont színlelni (a tudatalatti szintjén lévőket), ezeket amikor látjuk nem feltétlenül értjük és tudjuk hová tenni, egészen addig amíg nem találkozunk ezzel a szituációval. Könnyedén eljátsszák az együttérzést annak ellenére, hogy valójában önmagukon kívül senkivel sem tudnak együtt érezni. Az önmaguk iránt érzett sajnálatból merítkeznek az együttérzés eljátszása közben, ahogy telik az idő annál kevésbé fognak adni a látszatra velünk szemben és el is tűnik az együttérzés idővel. Ami valójában ott sem volt és érezni lehetett annak hidegségét ennek az eljátszott empátiának. Minden esetben akkor jelenik meg, amikor sebezhetőek vagyunk (anyagilag kiszolgáltatottak, érzelmi trauma bekövetkeztekor, vagy éppen amikor csak rossz passzban vagyunk vagy rosszat dobott az élet épp).
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez