A Z generáció uralma alatt ne remélj

Épp az Október 6-a utca egyik éttermében távolítom el mandzsettagombjaim, míg dekoratív kísérőm hívogató dekoltázsában és egy pohár testes vörösben oldódom fel. Komótosan.

Blackberry kikapcsolva, nyakkendő flegmán meglazítva. Péntek este. Mindeközben azt találgatom, a szomszédos asztalnál ülő, étlapot szkennelő, jólszituált apuanyu két cirka 10 éves gyermeke vajon süketnéma-e. Az alkalmankénti oda-vissza grimaszokból és kézjelekből ítélve egymással kommunikálnak, de mindezt, arcukat telefonba temetve. Z generáció. A bejárónőjével tiltott gyümölcsöt majszoló, egykori izomkormányzó megboldogult VHS klasszikusa átsuhan agyam egy féltve rejtegetett zugán: „Visszatérek”. Akkoriban nem sejtettem, hogy az ikonikus, ízes stájer zöngéknél verejtékesebb rémálmokat is tartogat a jövő. Egy egész generációnyi e-függő emberhüvely masírozik a jövő felé. Ugyanúgy, pucér seggel érkeznek erre a világra mint Arnold, de Miss Connor helyett csak önmagukat keresik. Mérsékelt sikerrel. A kiborgok már köztünk járnak. Ha ébren vannak, online vannak.

Késem recéi belehatolnak a steakbe, kéjes kis szaftos csíkokat hagyva maguk után. Ahogy épp nyelvemet csiklandozza az aromás falat, ismét a két, szinte mozdulatlan gyerekre téved a tekintetem. Kint a zöldben egy bottal hadonászva. Többen, együtt. Amikor én kölök voltam, nagyjából ez volt a rekreációs eszköztáram. Ez a 9-12 éves, teentech korosztály azonban a bilibe csurgatást és az app-ek letöltését egyidőben tanulja ki. A körülöttük lévő fizikai világot majd teljesen érdektelen vákuumnak élik meg, inkább gadget-eikkel szimbiózisban turkálnak a világháló szemetesdombján. Röhejes, mennyire instant és bárhol elérhető információ áll rendelkezésükre. 10 éves korukra hozzávetőleg 400 brandet ismernek, óránként átlagban 27-szer váltanak médiumot és napi több száz szöveges üzenetet küldenek. Túl sok, túl korán. Nekünk még a kockás fülű nyulat is időbe telt lelkileg feldolgozni, a Z generáció tagjai viszont jóval nagyobb mennyiségű és komplexebb információt szívnak magukba, amivel a szülők nem tudnak lépést tartani, nem hogy irányt mutatni. A végeredmény egy szenvtelen, velejéig cinikus, az összes eddigi közül legbizalmatlanabb, empátiadeficites generáció lesz. A majd minden kontroll nélküli, s így emésztetlen ingertenger miatt kifejezetten erős averzióik vannak minden olyan információ iránt, amit nem saját maguk szüretelnek le. Olyan ez, mint amikor rajtakaptuk valamin az épp aktuális partnerünket, onnantól kezdve párbeszéd helyett inkább leskelődünk, és egy sor, kontextus nélküli morzsát csipegetünk fel innen-onnan. Szótlanok és bizalmatlanok leszünk, megfigyelő üzemmódba kerülünk. Ahogy az angolajkúak mondják: „The more you know, the less you feel”. A Z kölkök valami hasonlón mehetnek keresztül. Mintha a világ pulzáló nyílt sebébe bambulnának bele non-stop. Nem csodálom, hogy ilyenek lettek. Nem hízelgő a kép. Átadott tudás helyett ellesett, sok kis adagnyi, felületes információt habzsolnak. Nincs egészséges megemésztés. Pont időben érkezik a Google Glass is, ezzel együtt már minden adott lesz ahhoz, hogy a Z önjáró drónokká váljon. Ez a réteg már most a marketing szakma, a politikusok, ánzsenerál az autoritás rémálma. És lassan a miénk is lesz, hisz pár év múlva ez a tömeg fogja nagyrészt meghatározni mi fogad minket a TV-ben, digitális térben, hovatovább kint az utcán is. Elnézve a két, még mindig rezzenéstelen arcú törpöt, nem várom.

Már az Y generáció is bőven szült deviáns alakokat, így annak ellenére, hogy az újabb pohár bor végképp elveszi a magam mögött hagyott hét élét, mégis van abban valami rémisztő, hogy eljutottunk az alfabet végére. Itt a társadalmi exit? Esetleg az univerzum egy utolsó fura szériát szül mielőtt lenullázná önmagát, ezzel utat adva egy új Alfa generációnak? Meglátjuk. Oldalra sandítok, kézfejem lazán felúszik a levegőbe, Pavlovot játszva a huncut mosolyú pincérnővel.

- A számlát kérném, köszönöm!

Rudolf J. Halmai

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!