A Vonzás Törvénye, avagy a gondolataink teremtő ereje
Egyre többen élünk a Vonzás Törvényének bűvöletében. Egyre jobban elhisszük, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van. Hogy mindannak, amit a valóságban elérünk, annak a megteremtése a gondolataink szintjén kezdődik el.
Azt hiszem, hogy a Vonzás Törvénye akarva-akaratlanul is hat a tudatalattimra. Egyre többször figyelek oda a gondolataimra. Ennek az lett a pozitív hozadéka, hogy nem aggodalmaskodom dolgokon. Még akkor sem, ha bőven volna rá okom. Úgymond megtanultam elengedni a gyeplőt, és ez nem azonos azzal, hogy sodródom az árral. Pusztán csak nem hagyom, hogy a félelem, az aggódás, és más hasonló negatív érzések rabságban tartsanak.
Ha egy rossz esemény ér, megpróbálom a gondolataimat más irányban terelni. Arra összpontosítok, hogy mit szeretnék elérni, hogy mi volna az, ami boldoggá tenne. Majd elképzelem, ahogyan valóra válnak a vágyaim, és érzem, ahogyan elönt az eufória.
A saját valóságunkat mi magunk teremtjük meg. Ebben a valóságban számtalan eszközünk van arra, hogy egy olyan világot építsünk, amelyben komfortosan, és boldogan élhetünk.
Sokszor megrémülünk az akadályoktól, és visszafordulunk. Nem merünk a kihíváskkal megküzdeni. Inkább belesüppedünk abba, amit addig elértünk. És a vágyainkat úgy kezdjük el kezelni, mintha nem is volnának fontosak. Pedig ha a meg nem létük nem okozott volna hiányt, akkor a vágyódás meg sem született volna bennünk.
Nem szeretem, ha az emberek lemondanak arról, amit az álmuknak neveznek. Legyintenek, hogy ez csak álom, amely nem fog megvalósulni. Pedig a legvadabb álmok is beteljesedhetnek. De ha mi magunk sem hisszük el, hogy lehetséges az álmok valóság formába öntése, akkor hogyan tudna bármiféle cél is gyökeret ereszteni?
Én hiszek magamban. Mások olykor esztelennek, és merésznek ítélik meg a lépéseimet. De én tudom, hogy minden sikerülhet Tudom, hogy egyedül az én kezemben van a sorsom. Hogy mindaz, amit gyerekként megálmodtam, az el fog jönni, ha eléggé kitartó vagyok. És mindig teszek egy-egy lépést, amely elvezet a célig. És tudom, hogy meg fogok érkezni. Mert hiszek önmagamban. És mert erőt merítek minden egyes nap a már eddig elért célokból.
Nem kell, hogy megfeszüljünk azért, amit el szeretnénk érni. Nem kell, hogy beleőrüljünk bizonyos álomképekbe. Nem az fogja elhozni a beteljesülést, hogy a rabjaivá válunk a vágyainknak. A vágyak bennünk élnek, és az a dolguk, hogy ösztönözzenek minket.
Gyakran megrettenünk a „nem” szótól. Pedig ez csak egy szó, amelyet sokszor nem kellene elfogadnunk válaszként. Kitartóan próbálkoznunk kellene, és hinnünk benne, hogy az a „nem”, egyszer igenné válik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez