A Sramkó Projecttel beszélgettünk
A Sramkó Project nem akármilyen alapokon nyugszik. Ugyanazon a hangszeren játszik a dobosházaspár. Idrányi Ildikóval és Sramkó Jánossal beszélgettünk mindenről, ami fontos.
Szerintetek milyen nemű hangszer a dob?
Id.I.: Természetesen férfi....
S.J.: Szerintem is egyértelműen férfi.
A magánéletben vagy a zenében könnyebb megtalálni a harmóniát?
Id. I.: A kettő számomra nem létezik egymás nélkül, mindkettő hasonló: rögös, de tisztelet és szeretetteljes.
S.J.: Ildinek igaza van, de úgy gondolom, hogy a zeneiség velünk született tulajdonság amely olyan amilyen, annyi amennyi, nem függ a mindennapok hatásaitól. A magánéletben pedig ki vagyunk téve a minket körülvevő világ folytonos változásainak és amikor ebből kifolyólag fáradtak mi több ingerlékenyebbek vagyunk akkor néha átmenetileg nem könnyű megtalálni a harmóniát, de hát erre való a szeretet, hogy aztán mégis.
Kiknek szól a muzsikátok?
Id.I.:Szeretném, ha a zenénk mindenkihez eljutna, fiatalhoz, öreghez, jazz, rock és komolyzene kedvelőhöz. ezért nyúlunk különböző korú és stílusú zenékhez és a saját dalokat is megpróbáljuk egyénivé dallamossá, ritmikussá tenni. de mivel én egyelőre nem írok, erről János többet tud :)
S.J.: Ugyanezt gondolom. és itt elmondanám, hogy nem szeretem soha nem is szerettem a műfaji besorolásokat, még kevésbé a műfaji szakbarbarizmust. Szerintem. ha valaki komolyan gondolja azt, hogy zenei pályát választ netán még valami mondanivalója is van, akkor csakis az lehet a célja, hogy zenéje minél szélesebb népréteghez eljusson.
Mennyire könnyű vagy nehéz ma művészként élni?
Id. I.: Inkább azt mondanám, hogy az a nehéz benne, hogy kiszámíthatatlan. Szerintem minden kolléga egyet ért abban, hogy egyszer fenn egyszer lenn.
S: J.: Természetesen sohasem volt egyszerű művészként élni. A mostani viszonyok pedig egyáltalán nem kedveznek a művészeteknek. De nem nagyon van idő ezen filozofálgatni, mert az embernek csinálnia kell azt ami a dolga. Biztos, hogy a helyzet is jobbra fordul egyszer.
Kik a példaképeitek?
Id. I.: A világ minden olyan zenésze műfajtól függetlenül, aki valami egyénit, értékeset és maradandót alkotott.
S. J.: Az egyik előbbi kérdésben már tulajdonképpen válaszoltam erre. Főleg azok az előadók, akik olyan zenét tudnak játszani amely szinte mindenkinek tetszik. Ha mindenképpen nevet kell mondani akkor- természetesen a teljesség igénye nélkül- Pat Metheny Stewie Wonder Sting. Mindamellett egyértelmű hogy példaképünk az összes stílusteremtő jazz művész akiken úgymond felnőttünk. Miles Davis, John Coltraine, Steve Gadd és még nagyon sokan mások.
Miért fontos ez a produkció?
Id. I.: Mert így legalább kettőnket ugyan az a cél vezérel, ugyan olyan lelkesedéssel tudunk a feladatok elé állni - de szerencsére megtaláltuk azokat a társakat, akik szintén így állnak hozzá.
S.J.:Így van, de ezen túlmenően azért is fontos mert a dob adta kísérő funkciós szerep mellett dallamhangszeres énekes szólistaként is megálljuk a helyünket. Ami nem azt jelenti, hogy bármi bajunk lenne a kísérő funkcióval vagy magával a dobbal mint hangszerrel amelyre tulajdonképpen születtünk, hanem ezáltal az érzelem közvetítésének sokkal tágabb lehetőségei nyílnak meg számunkra.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez