A 20. századi férfi emlékére

Hol jártok most, ti 20. századi legények?

Hol jártok most, ti 20. századi legények? Emlékszem, lesegítettétek kabátunkat és kihúztátok előttünk a széket. Ha fáztunk, vállunkra terítettetek egy zakót, kinyitottátok nekünk az ajtót. Ti választottátok a pezsgőt az étteremben, azt is tudtátok, mellé mit kell kérni. Elegánsak voltatok, jó modort tanultatok, édesanyátoktól pofont kaptatok, ha nem csókoltatok kezet. Az asszonyok szerelmét nagyra becsültétek, verseket irtatok, vagy pár sor vallomást. Reggelig virrasztottatok, csak hogy egy percig is láthassatok feltűnni a függöny mögött a hajnali derengésben.

Merre vagytok most, ti 20. századi legények? Jó volna olvasni rólatok egy napilapban. Meghallgatni egyszer még mély hangotokat. Örülnénk, ha újra, minden délutánon ott várnátok bennünket egy pesti utcasarkon, utána pedig cukrászdába vinnétek a kedvenc süteményre. Tudnátok a legszebb virág nevét, nevetve kabátzsebbe tűznétek, hajunk illatát százszor megízlelnétek.

Sehol nem vagytok már, ti 20. századi legények. Ennyi maradt meg, csak a szép emlékek. Ostoba asszonyok, mindet megöltétek.

Szentesi Évi

Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!