7 elgondolkodtató film nyári estékre
A filmnézés remek módja a kikapcsolódásnak, függetlenül attól, hogy a romantikus, vagy akciófilmeket, a vígjátékokat vagy éppen a sci-fiket preferáljuk. Néha azonban nem árt az agyunkat úgymond aktívan kikapcsolni, és olyan filmeket választani, amelyek mélyebb gondolatokat mozgatnak meg azáltal, hogy morális, erkölcsi, etikai kérdéseket vetnek fel. Olyan kérdéseket, amelyekre nincsen feltétlenül megfelelő válasz, egyszerűen csak nem árt néha ezekre a témákra fordítanunk egy kis időt.
A nővérem húga
A film elején adott egy fiatal házaspár Sara (Cameron Diaz) és Brian (Jason Patrick), akik kénytelenek szembesülni vele, hogy második gyermekük, két éves kislányuk leukémiás. Úgy döntenek, hogy vállalnak egy harmadik gyermeket is, aki majd donor lehet nővére, Kate számára. A gyerekek cseperednek, azonban Kate állapota egyáltalán nem javul, sőt neki is, és húgának, Annanak is egyre több műtéten kell átesnie. Vajon meddig mehet el egy édesanya, hogy megmentse lánya életét? Vajon egy ember köteles-e feláldozni a saját életkörülményeit és lehetőségeit azért, hogy megmentse testvére életét? A beteg gyermek mondhatja-e, el tudja-e dönteni, hogy le akar mondani erről a segítségről, hogy a szenvedés helyett inkább a halált választaná?
Patch Adams
A nevetéssel, szeretettel, megértéssel gyógyító orvos története valóságos eseményeken alapszik. Patch Adams (Robin Williams) hozta létre a Gesundheit! Intézetet, melyben a hagyományos és alternatív orvoslás ötvözése a cél, illetve az, hogy a betegek szenvedését enyhíteni tudják azáltal, hogy szórakoztatják, meghallgatják, nevükön nevezik őket. A film történet alapvető konfliktusát az jelenti, hogy Patch Adams az intézetet úgy hozza létre, hogy még nincsen engedélye a praktizálásra, ezért kis híján az egyetemről is kirúgják. Felmerül a kérdés, hogy valóban szükséges-e az engedély, ha valaki önzetlenül, láthatóan jót tesz a betegekkel? Mi a helyzet az eutanáziával? Érdemes-e a haldoklók napjainak megszépítésére áldozni a pénzt korszerűsítés, technológiai fejlesztés helyett? Hol húzódik a határ az orvos-beteg kapcsolatban?
Száll a kakukk fészkére
Patrick McMurphy önként vonul elmegyógyintézetbe, hogy ezáltal elkerülje a rá kiszabott börtönbüntetést. Az intézetben azzal szembesül, hogy nem feltétlenül az az őrült dolog, amit ő, illetve a körülötte lévő világ eddig annak vélt. Megismerkedik társai történetével, látja, hogyan élnek nap, mint nap, a saját kis világukban, ami lehet, hogy teljesen normális, csak más szemszögből kell vizsgálni. Ha valaki őrült, tudhatja-e, hogy őrült? Bíráskodhatunk-e mások felett? Egészséges dolog-e más elmeállapotáról dönteni anélkül, hogy meghallgatnánk az ő álláspontját? Mi alapján nevezhetünk valamit normálisnak?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez