7 dolog, amit a szüleim válására fogok
Azt hiszem a bevezetés a legmegfelelőbb arra, hogy már az elején tisztázzuk, nem kell utálnunk a szüleinket és mélységesen elítélni őket, mert arra az elhatározásra jutottak, hogy külön szeretnék folytatni. Azonban nincs az a logika, ami tökéletesen kivitelezhetővé tehetné a válást. A gyereknevelés kétszemélyes meló, de a legjobb, ha a két személy tényleg két különálló szerepet tölt be, és nem keverednek teljesen össze, hétvégei és hétköznapi műszakváltásokban. Az egész szörnyen kaotikus állapothoz vezethet, ami valahogy így néz ki a gyerek szemszögéből:
1. Megint az oviban/iskolában felejtettek.
- Megbeszéltük, hogy te mész érte!
- Nem. Mondtam, hogy sokáig kell dolgoznom. Mi lenne, ha nem próbálnád te beosztani az időmet?
- Oh, és az én időm? Szerinted így terveztem, hogy egyedül kell mindent megoldanom?
- Már megint itt tartunk. Legközelebb fogalmazz érthetőbben, ne SMS-ezz, hanem hívj fel, és akkor talán valamelyikünk pontosan oda ér érte. Amúgy haragszik?
Anya a visszapillantó tükörbe néz és a csalódottság jelei után kutat arcomon. Aztán hazáig próbálom megvigasztalni, hogy nem, nem haragszom és nem fog tőlük elvenni a gyámhatóság.
2. Az egyet nem értés művészetének elsajátítása. Rendkívül nehéz, ha a szüleid együtt élnek. Azonban ellenkező esetben, 10 éves korodra mesterfokon műveled a kommunikáció ezen fajtáját. Rengetegen soroljak a válás előnyei közé, hogy a gyereknek nem kell feszültségben, veszekedések fültanújaként felnőnie. Oh, dehogynem. Ha két ember nem tud együtt élni, akkor külön se. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy hiányoznának egymásnak, sokkal inkább úgy, hogy a minimális konfliktus is bődületes vitapárbajba torkollik köztük.
3. A választás lehetősége. Melyik gyerek ne élne vele ebben a helyzetben? Bocsi anya, a karalábélevest utálom, és ha fenntartod azon álláspontod, miszerint így is meg kell ennem, akkor apához költözök. Így kezdődik, a kamaszkorban pedig kész menekülési tervünk és utazótáskánk van összeállítva a célra. Idilli lenne, ha szüleink ezt tökéletes egyetértésben ki tudnák küszöbölni, de mint mondtam, a legtöbb esetben nem azért mentek szét, mert bármiben tökéletesen egyetértettek volna.
4. Ajándékmaffia. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy az apuka felhívja anyukát, mit szeretne csemetéjük karácsonyra, aztán vesz neki valami tök mást. Mi persze nagyon hamar rájövünk, miként manipuláljuk őket, így elég azt mondani, hogy a másik ezt soha nem venné meg nekünk, és már nyílik is a pénztárca.
5. A közvetítő. Néha úgy érzed magad, mint egy gumilabda, aki ide-oda pattog szüleid között. Megtanultam, ha egy mondatot úgy kezdek, ˝Apa/anya mondta…˝, az ítélet: halál. Valószínűleg bármi nemű idézés az egyetértéssel ér fel számukra, és az így, elfogadhatatlan.
6. A minőségellenőr effektus. Ahogy az idő telik, szüleid rászánják magukat, hogy új embereket ismerjenek meg, és ha közel kerülnek hozzájuk, akkor jöhet a bemutatás. Te pedig ülsz az asztalnál és csak arra tudsz gondolni, ez a fazon meg hogy jutott át a rostán?! Nem tudod mi a megfelelő reakció, amit még megengedhetsz magadnak, így bamba képpel figyeled, ahogy az újonc igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Sokat számít, mennyi idősen kerül a gyermek ilyen helyzetbe. A korral egyre megértőbbek és támogatóbbak leszünk szüleinkkel, egyrészt fontos nekünk a boldogságuk, másrészt pedig lassan mi is hazahozunk majd valakit, akihez nekik kell kel jó képet vágniuk.
7. Selejtes szerető. A kifejtést nem igénylő dolgok, mint apa silány főztje, az ünnepi rohanások, és a tiltott állásfoglalás kéz a kézben járnak. Azonban szüleink válásának legnagyobb hatását jóval később tapasztaljuk, méghozzá kapcsolataink kialakításában. Egyik felünk hihetetlenül igyekszik, hogy semmit ne szúrjon el, ha őszinte szeretetre talál, a másik azonban meg se próbál hinni benne, hogy van olyan. Úgy növünk fel, hogy nincs előttünk példa arra, hogyan oldják meg a párok a konfliktusaikat. Érvelni és hibáztatni kitűnően tudunk, de békülni és megbocsátani aligha. Félünk elköteleződni, valaki ujjára ráhúzni a jövőnket, egyszerűen olyan lenne számunkra, mint a kísérletezés, amiről olvastunk egy elméletet valahol, de a gyakorlatban soha nem láttuk működni.
Kiemelt kép: Egyszerűen bonyolult című film / forrás: amazon.com
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez