5 jel, hogy túl sokszor hasonlítgatsz

Mi nők hajlamosak vagyunk másokhoz hasonlítani magunkat. Az összehasonlítgatásnak, és vele együtt az egészséges versenyszellemnek megvannak a saját előnyei és hátrányai is. Ha néha napján összeméred önmagadat a barátaiddal, munkatársaiddal, a körülötted élőkkel –egyfajta összegzésként, amiből levonható valamiféle tanulság, ami segíthet céljaid további elérésében – és ha ez Téged még tudatosabbá, eltökéltebbé tesz, akkor az összehasonlítás ebben az értelemben vett koncepciója jótékony hatásúnak tekinthető.

Ellenben könnyű elveszíteni a mértéket, és minden nap minden órájának minden percében máshoz hasonlítani a saját eredményeidet, sikereidet, megjelenésedet és így tovább, ahelyett, hogy azokat önmagukban értékelnéd – olyan ez, mint az édesség a diéta alatt, ha egyszer belekezdesz képtelen vagy leállni. Összegyűjtöttem Nektek a beteges hasonlítgatás hat intő jelét, illetve néhány jó tanácsot ezek megszüntetésére.

1. Kísért a múlt

Régebben csinosabb voltál, szebb volt a bőröd, tökéletes párkapcsolatban éltél és tökéletes munkád volt. Hát persze, ébresztő Csipkerózsika! Néha jól esik visszagondolni a szép emlékekre egy pohár bor mellett, viszont felesleges fiktív, meg nem történt élményekhez ragaszkodni, mikor új kalandok várnak Rád a jelenben. Sokszor hallottuk már nagyanyáink kedvenc mondását: az élet nem fenékig tejfel – hiába, az öregek csak tudnak valamit. Engedd el a múltat, fordítsd el a kulcsot az elmúlt évek képzeletbeli emlékkönyvének apró lakatjában, koncentrálj a jelenre, kezdd tervezgetni a jövőt és élvezd ki minden egyes pillanatát jelenlegi életednek!

2. Blair Waldorf – szindróma

Avagy minden második, az utcán szembejövő embert kritizálsz, hogy a saját önbizalmad növeld. A mai világban kevesen kapják meg az igényelt dicséretet és elismerést, így ennek okául, illetve hatalmas önzőségből és nemtörődömségből adódóan egyre többen beleesnek az ítélkezés undorító csapdájába. Csupán azért ítélkezünk mások felett, hogy megvédjük saját magunkat és immunissá váljunk a külvilágból érkező kritikákra, vagy, hogy a magunkkal való összehasonlítás konklúziójaként megállapíthassuk, mi mennyivel különbek vagyunk. Felesleges energia- és időpocsékolás.

3. A ki nem eresztett gőz

A legtöbben, akik állandóan másokhoz hasonlítgatják magukat nemes egyszerűséggel boldogtalanok. Az önmagukkal elégedetlenek hajlamosak másokra kivetíteni boldogtalanságukat, és megbántani azokat, akiket valójában nagyra becsülnek, tisztelnek és szeretnek. Azonban mindenkinek tudnia kell lazítani, időt szánni önmagára, azaz kiereszteni a gőzt – a saját és hozzátartozói érdekében.

4. A pénz boldogít

Nem. És nem is fog, soha. Na jó, legalábbis nem hosszú távon. Ha folyamatosan azon sajnálkozol, hogy a barátnőd, testvéred, lakótársad, munkatársad, tengeri malacod miért tud megengedni magának ilyen lakást, autót, ruhákat és neked ez miért nem adatott meg, na, akkor sürgősen változtatnod kell a hozzáállásodon. Sosem tudhatod, hogy a felszín mit takar, legyen az keserűség, fájdalom, bánat, vagy akár kifizetetlen számlák rettenthetetlen oszlopai.

5. Önbizalomhiány

Gyakran hangzanak el a szádból bókok azonos neműek felé, míg magadban azt gondolod bár te is olyan lehetnél? Vagy még hangosan ki is mondod a Bárcsak… kezdetű mondatokat, és nyíltan hasonlítgatod magad másokhoz, a saját károdra? Elég az önsajnálatból. Ha változtatni szeretnél, tedd meg! Viszont ha hasonló kijelentéseid mögött önmagaddal szembeni elégedetlenség áll, akkor egy dolgot nagyon jegyezz meg: önmagad elfogadása, tisztelete és szeretete mindennek az alapja. A maga módján minden egyes ember tökéletes, épp hibáink, amik azzá tesznek minket.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!