5 dolog, amit az első #maradjotthon hétvége alatt tapasztaltam
Egyelőre nem mondhatnánk, hogy karanténban élünk, hiszen senki és semmi nem tiltja, hogy elhagyjuk az otthonunkat, azonban egyre többen belátják, hogy jelen helyzetben a legtöbb, amit tehetünk, ha a hátsónkon maradunk. Nem állítom, hogy soha ezelőtt nem töltöttem még egyetlen hétvégét sem úgy, hogy ne mozdultam volna ki a lakásból, viszont most először fordult elő, hogy nem éreztem magam ettől rosszul.
Alapvetően ugyanis az a fajta ember vagyok, aki mindig csinál valamit, mindig van valami dolga, mindig próbálom a napjaim minden egyes percét kihasználni és hasznosan eltölteni, ami mellett eltörpül az, hogy időben feküdjek le aludni, kipihenjem magam, vagy éppen én-idővel múlassam az esetleg szabadon maradó órákat.
Lényeg a lényeg, hogy én is arra jutottam, jobb itthon maradni, így a hétvégi házon kívül eltöltött programom kimerült abban, hogy elmentem boltba (mert tényleg semmilyen étel nem volt itthon), illetve naponta 2-3 alkalommal levittem sétálni a kutyámat. Az első és legfontosabb felismerés számomra az volt, hogy amennyiben nem sietek folyamatosan valahova, akkor meglehetősen lassan megy az idő. És most nem arra gondolok, amikor valaki otthon ül és unatkozik, nem tud magával mit kezdeni, ezért rettenetesen lassan halad a perc mutató az óráján, hanem arra, amikor azt érzed, hogy már csomó mindent csináltál egy adott napon, és meglepetten konstatálod, hogy este 8 óra helyett még csak délután 4 van. Egyébként észrevettem azt is, hogy így, hogy nem akartam semmit sem házon kívül elintézni, nagyon kevésszer néztem rá az órámra,és igazából egyáltalán nem foglalkoztam vele, hogy mennyi az idő.
Sok év után először vettem itthon elő a jóga matracot, aminek az az oka, hogy nagyon sokat szoktam sétálni a szabadban, és mivel ez most jelentősen redukálódott, gondoltam nem ártana itthon mozogni egy kicsit. Nyilván a rengeteg YouTube videónak köszönhetően gyakorlatilag bármit csinálhatunk otthon, ha elég helyet tudunk teremteni a bútorok között. Ez tipikusan olyan dolog, amit érdemes lenne "normális körülmények" között is beépíteni a napjaimba, ugyanis kiderült, hogy kifejezetten szórakoztató tud lenni az otthoni edzés.
Az egész otthon töltött idő alatt egy cseppet sem érdekelt, hogy hogy nézek ki. Nem arról van szó, hogy akkor, amikor emberek közé megyek, akkor az ő kedvükért csinálnám meg a hajam, a sminkem, vagy az ő véleményük miatt öltöznék fel adott módon, hanem azért, mert úgy érzem jól magam közöttük. Így viszont, hogy a saját társaságomban töltöttem minden időt, valóban nem foglalkoztam vele egy pillanatig sem, hogy mit vagy éppen mit nem viselek, persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nem igazán néztem bele a tükörbe.
Azt hiszem, aki leginkább értékelte ezt az egészet, az a kutyám volt, akivel próbálok minél több időt tölteni, de nyilván amikor dolgozni megyek, ügyeket intézek, valahol a barátaimmal találkozok, akkor egyedül szokott maradni. Most viszont minden percet együtt tölthettünk, amely azt hiszem, hogy mindkettőnkre nagyon jó hatással volt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez