5 dolog, amit a húszas éveimben még engedtem a férfiaknak, és ma már csak fogom a fejemet emiatt
Idén töltöttem be a 34. életévemet, és be kell vallanom, érettebbnek és magabiztosabbnak érzem magam, mint valaha. Rájöttem, hogy minél idősebb leszek, annál jobban szeretem és tisztelem magam, és ennek közvetlen visszatükröződését látom a párkapcsolataim során. Annyi olyan dolog van, amit korábban megengedtem a férfiaknak, és amit ma már biztosan nem tűrnék el.
Csak a minimumot add nekem, úgy is jó lesz
Csak a minimumot megkapni nem romantikus. Őszintén szólva inkább sértő. Fiatalabb koromban még elhittem, hogy a minimum jár nekem, hiszen akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent igazán értékelni azt, aki vagyok. Szerencsére ahogy a harmincas éveimbe értem, megtanultam sok mindent magamról és arról, hogy mi az, amire vágyom, mi az, amit megérdemlek és mi az, ami ezt a szintet abszolút nem üti meg. Ma már nem imponálnak azok a férfiak, akik a legkevesebb erőfeszítést tesznek csak azért, hogy mellettem legyenek, mert ez már nem elég nekem. Az egészséges kapcsolatok ápolást, törődést és energiát igényelnek. A minimum nem éri el ezt, és én már nem tolerálom, hogy valakinek ennyit jelentsen a velem töltött idő.
Ki-be járkált az életembe
,,,ez nyilvánvaló tiszteletlenség. Ha valaki kénye-kedve szerint ki-be járkál az életedbe, az egyértelműen megmutatja, hogy közel sem vagy fontos neki. Mondhatni teljesen hülyének néz. A 20-as éveim elején túl sokszor történt ez meg velem és elég tanulópénz volt ahhoz, hogy megértsem, azok a férfiak, akik ezt csinálják, csak akkor akarnak téged, ha magányosak, vagy amikor ez kényelmes számukra...ez nem szól semmi többről. A visszatéréssel kapcsolatos szándékaik nem valódiak. Ma már eszem ágába sem jutna ezt bárkinek is megengedni.
Nem törődtem a saját a szexuális szükségleteimmel
Valószínűleg itt nem lenne szükség magyarázatra, de mégis leírnék egy sort. Amikor azt gondolod, hogy az rendben van, hogy a férfi csak a saját örömszerzésére fókuszál, akkor nagyon nem jól látod. Egy kapcsolatban ez rettentően fontos, és a megfelelő társat nem az önző örömszerzés vezérli, ezt jobb ha elhiszed nekem.
Kevert jelzéseket küld
Ma már tudom, hogy a határozatlanság is egy döntés. Ha úgy tűnik, hogy a férfi nem tudja, mit érez irántam, az most már tökéletesen elegendő számomra ahhoz, hogy én viszont tudjam nekem erre nincs szükségem. Ha valaki csak hezitál veled kapcsolatban, akkor azonnal engedd el az egész történetet. Ráadásul a határozatlanság amúgy sem vonzó.
Úgy bánnak veled, mint egy terapeutával.
Mindannyiunknak fontos az érzelmileg támogató közeg, de ha egy férfi állandóan úgy kezel téged, mintha nem egy nő lennél az életében, hanem egy terapeuta, ott elcsúsznak a határok. Az a kapcsolat sosem lesz egészség. Így ma már erre is azt mondanám, hogy köszönöm, de nem kérem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez