5 dolog, ami miatt nem éri meg a fővárosban élni
Nem vagyunk a negativitás vagy a pesszimizmus hívei, viszont szeretnénk reálisan bemutatni a mi imádott Budapestünket. Múlt héten csodáltuk, ezen a héten pedig vetünk egy pillantást az érem másik oldalára.
Múlt heti cikkünket „5 dolog, amiért megéri a fővárosban élni” címmel ITT elérhetitek.
Mert koszos és büdös…
Sajnos, az első dolog, ami a turistáknak, és az ide utazó, vidéki lakosoknak szemet szúr, az az, hogy Budapest belvárosának utcáin sétálva, az embernek kellemetlen szagok facsarják az orrát, illetve még a csapból is kosz folyik. Ehhez nagyban hozzájárulnak a minden utcasarkon és aluljáróban tanyázó hajléktalanok, akik (tisztelet a kivételnek, de) annyira igénytelenek, hogy aki csak teheti, kikerüli ötméteres körzetüket, nem hogy pénzt adjon nekik. A helyzet már-már kaotikus a „horgászó” kéregetőket látván.
Mert az emberek zárkózottak…
Talán csak vidéki mivoltomból fakad a budapestiek zárkózottságának érzete, mégis ragaszkodom ahhoz, hogy az itt élők többségére jól illik a fenti melléknév. A boltokban legtöbbször egy mosolyt sem látni az eladók arcán, sőt sokan a köszönöm és kérem szavakat sem ismerik. A tömegközlekedési eszközökön minden ember arcára kiül a világfájdalom, és ha esetleg felszállna egy vihácsoló banda az adott járműre, nyomban elhallgatnak a rosszalló tekintetek – amik sokszor megjegyzésekkel is párosulnak – láttán.
Mert nem családbarát…
Az igazság az, hogy nem szeretném az újszülött csecsemőmet a szmogos körútra sétálni vinni, de még a kisutcákra sem szívesen. Nem szeretném, hogy iskolába menet át kelljen utaznia a nagyobb közlekedési csomópontokon, ahogy azt sem, hogy délutánonként a plázákban lógjon a barátaival. Azt szeretném, hogy sárban játsszon, fára másszon, mezítláb rohangáljon a kertben, vagy akár az utcában, és szabadon biciklizzen a környéken. Hiába szolgál megszámlálhatatlan lehetőséggel a főváros, a szigorúan vett Budapest nem biztonságos, és nem gyereknek való hely.
Mert mindenhol tömeg van…
El kell ismernünk, nagyváros lévén, élünk itt jó néhányan. Az összes tömegközlekedési eszköz dugig van a reggeli és délutáni főidőben, de általában egész nap hasonló a helyzet; a vonzó programokra az egész város kíváncsi, sőt sokszor vidékről is felutaznak egy-egy nagyobb eseményre, de a vendéglátóhelyeken egy átlagos napon is várni kell az asztalra; nyáron a Margitsziget van zsúfolásig megtelve emberekkel (és kuyákkal), tavasszal az állatkert, télen pedig a műjégpályák és az adventi vásárok. Minden főváros ördögi köre ez.
Mert itt elveszhet az egyén…
A nagyvárosban az emberek nem figyelnek egymásra. Nem ismer mindenki mindenkit, vagy inkább senki nem ismer senkit. Könnyű megfeledkezni az élet apró örömeiről, és belefeledkezni a mindennapos rohanásba, a mindig szürke betondzsungelbe, és az ezzel járó kedvtelenségbe.
Mindezek ellenére, hiszem, hogy a magyar főváros előnyei túlszárnyalják a előbb említett hátrányokat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez