3 egyszerű szó a boldog kapcsolatokért – kezdjük gyakorolni
A rózsaszín ködbe burkolt szerelem két-három év után átalakul, a kötődés érzése válik meghatározóvá, és bár a kapcsolat szoros marad, mégsem marad ugyanolyan. Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt: a kötelék folyamatosan változik és fejlődik.
Nem az a cél, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban, és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető utat. A szenvedély, a tűz szelídül, de mégis áthozható, átemelhető a párkapcsolati szakaszokon, ha úgy akarjuk.
Lehet egyetlen embert szeretni egy életen át? Képes vagyok-e a hűség erényét gyakorolni, vagy a talpig nehéz hűség vasgúnyáját egyszer csak elhajítom, és onnantól kezdve két élet között lavírozom? Mert „olyan rövid az, és csak egyszer éljük, és jár a boldogság”? Elméletben tudjuk, hol, ki mellett a helyünk, biztosan tudjuk, teljes lelki komfortérzetet, otthon meleget, elfogadást, törődő szeretetet csak mellette találunk. Bebifláztuk kiválóan a hűség definícióját is, tudjuk, hogy szimpla döntés, mint ahogyan az életvitel, a gondolkodásmód és a szeretet is az. Mégis van, hogy gyarlón elhajítjuk, zsebünkbe rejtjük, mint megcsaló a jegygyűrűt, és megragadjuk a pillanatot, hadd vakítson a hamis imitáció olcsó gyöngyházfénye, az úgysem szól hosszú távra, az élet meg oly rövid.
Sajnos egyetlen kapcsolat szekere nem fogja elvezetni önmagát. Ott kell lenni, résen kell lenni, bele kell rakni minőségi időt, tiszteletet, odafigyelést, elismerést, intimitást, változatosságot, meglepetést, közös programot, utazást, apró ajándékokat, és örömet hozó szexet. Ne párkapcsolati vegetációban éljük a közös életünket, hanem legyen részünk valódi, érzelmi jelenlétben.
Bocsánat
Bocsáss meg és felejts. Ha megbocsátasz, de nem felejtesz, akkor megbocsátasz igazán? Elfogadtad a bocsánatkérését, de minden adandó alkalommal felhozod, és szembesíted egykori botlásával, hazugságával? Megbocsátani olyan, mint önként elhúzni a felejtés paravánját, és csak abban gondolkodni, a mai naptól mit tesz értem a másik. Jól van, ezt megjegyeztem. Ezt sosem felejtem el neked. Megbocsátok, de nem felejtek. Mindenre emlékszem. Ilyen és hasonló frázisokkal dobálózunk értelmetlenül, ahelyett, hogy elgondolkodnánk azon, hogy a felejtés és megbocsátás között milyen éles a párhuzam. Hogyan bocsátod meg egy szeretted ellenned elkövetett bűnét, ha az idő múlásával folyamatosan felhánytorgatod, valaha mit művelt veled? Hagyni kell nem nyitva hagyni a sebeinket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez