Változnak az idők, az erkölcsök, és rengeteg a bejövő információ. Íme az én kis kapcsolati útmutatóm a generációmnak, ha tanítani nem is fog, talán elgondolkoztat.

1. Nincs olyan, hogy 'ideje lenne'. Nincsenek már olyan társadalmi elvárások, ami miatt kirekesztést érdemelne ha valaki szűz, hajadon, gyermektelen, vagy még soha nem volt szerelmes. Mindenkinek joga van a saját tempójához, és mindenki megkapja a lehetőséget, hogy időt töltsön saját magával, rájöjjön ki is ő, és mire vágyik. Ez hatalmas és felszabadító új generációs tény, amiből mindenki kihozhatja a legtöbbet. Van opciónk megtanulni csak saját magunkkal koegzisztálni, mielőtt mással tennénk, ami egy olyan mélyvíz, amiben a korán házasodó, majd válás mellett döntő idősebb generáció tagjai gyakran fuldokolnak, hiszen fogalmuk sincs hogyan kell egyedül lenni. Semmi gond ha az idővonalad pocakokkal, babákkal, csokrokkal, és fátylakkal van tele, vagy ha a barátaid már mind elkeltek, semmiről nem maradsz le.

2. Bárhogy is lazulnak az erkölcsök, meg kell tanulnod együtt élned a múltaddal. Amíg húsz éve 'carpe diem' volt a szombat esti egyetemi bulik jelszava, addig ma akár hétfő este is két vodka-redbull közötti 'YOLO' adhatja meg az útirányt. Szabadosabbak és felszabadultabbak vagyunk, és ugyan nem mindenkinek, de sok minden belefér. Ugyan én abban hiszek, hogy soha ne bánj meg semmit, ami valaha örömet okozott, néha bizony elkerülhetetlenül meg kell állnunk, és szembe kell néznünk a múltunkkal. Első lépésként saját magunknak kell tisztában lenni a tükörképpel, és elfogadni az összes részeg, drogos, vagy csak őrült éjszakát, a örökkévalóságig az internet bugyraiban terjedő fotókat, az egyéjszakás kalandokat, a partnercseréket, a hazugságokat, és az összes olyan pofont, amit meg kellett kapnunk, hogy később az is meg tudja tenni, akivel le szeretnénk élni egy életet. Elfogadni és nem ítélkezni a világ egyik legnehezebb dolga, főleg a mi képmutató generációnknak, de senki nem egyenlő a múltjával, az számít hogy épp akkor milyen.

3. A kapcsolatok fenntartása rengeteg munkát igényel. Borzasztóan egyszerű vállat vonni, és új lapot húzni a harmadik megoldási kísérlet után, de ha ehhez hozzászokunk, akkor szülőkép nélküli szociopaták komplett generációját fogjuk a világra ereszteni. Egy párkapcsolat nem mindig könnyű, kommunikáció, alkalmazkodás, alázat, feltétel nélküli szeretet, megértés, türelem, és hit szükséges ahhoz, hogy a hullámokat és völgyeket is kellemesen ki lehessen balanszolni. A nagy és dédszüleink ötven-hatvan éves könnypréselő szerelmi történetei nem hatásvadász filmforgatókönyvek, ők hosszú-hosszú évek kemény munkájának gyümölcsét élvezik egy csapatként, összecsiszolódott életük őszén. Bármennyire is nem kompatibilis a modern világ a hosszabb távok támogatására, mehetünk szembe a széllel, csak is kizárólag rajtunk múlik.

4. Az első periódus nem biztos hogy mérvadó. Kikerülhetetlenül felszínes és külsőségekre alapozó világunk szélsőségek élén táncol, és hajlamosak vagyunk delíriumba kerülni, mert látszólag tökéletes valaki, és még jól is érezzük magunkat vele. Ez a pár hónapos 'honeymoon phase' lecsengése után borzasztó kínos felismerésekhez vezethet, lehet hogy kicsinyes, manipulatív, hisztis, rendetlen, motiválatlan, vagy egyszerűen semmi közös nincs bennetek, és hirtelen minden elkezd idegesíteni. Érdemes belelapozni a könyvbe, és nem a borító alapján vásárolni, vagy - és itt a fantasztikus felismerés - kinyitni olyan könyveket, amit egyébként soha nem tennél. Sokkal esélyesebb boldog éveket leélni humorral és odaadással, mint tökéletes fogsorral és drága autóval.

5. A szépség-pénz tranzakció nem időtálló elképzelés. Nem minden nő aranyásó, akinek a férje sokat keres, ezt a tényt hajlamosak szőnyeg alá söpörni akiknek savanyú a szőlő. Azt feltételezni, hogy ha egy férfinak pénze van, abban már semmi más szerethető nem lehet, az abszurd. Persze sajnos rengeteg példa van diszfunkcionális kirakatkapcsolatra, ahol a nő a szépségét befektetve, és a személyiségét borderline skizofréniával hajlítva szimplán egy jobb életet varázsol magának. Hogy mi lehet a diagnosztikája az életben tényleg számító értékek ilyen szintű torzulásának, ezt nem az én tisztem megállapítani, de tény hogy ez kulcs a boldogtalansághoz. A szépség megfakul, a komplexusok erősödnek, a konkurencia fiatal és törtető, és a sok pénz is ki tud égetni egy idő után, mégis hány új cipőre van szüksége egy embernek, hogy boldog legyen? Tartás, hölgyeim.

6. Filterezd a bejövő információmennyiséget. Annyi különböző helyről kapunk tanácsot, annyiszor olvashatjuk el a tökéletes férfi tíz ismérvét, vagy hogy hogyan kezeljünk egy szakítást, milyen irányból kezdjük a prosztataizgatást (fúj?), vagy akár hogy hogyan legyünk sikeresek, mit gondoljunk, mit olvassunk, mit kenjünk és fújjunk magunkra, hogy kell öltözködnünk, beszélnünk, mit kell ennünk, és hova kell járnunk, hogy az embernek egy idő után semmilyen saját véleménye nem lesz, mert mindenről beugrik egy Buzzfeed vagy Elite Daily cikk. Még mindig a saját kapcsolati ösztöneink azok, amikre érdemes hallgatni, és a megformált véleményünk a sajátunk, még akkor is, ha valaki a teljes ellentétét írta le, és ezt még egy magazin is lehozta.

7. A 'mindig rosszul választok' nem a világ összeesküvése ellened. Ha mondjuk akárhányszor kimondod, hogy 'süti', kapsz egy pofont, akkor elgondolkozol az ok-okozaton, és a második után abbahagyod. Nem? Még akkor is ha nagyon szeretnél sütit enni. Ha kétszer-tízszer ugyanolyan rossz és kártékony kapcsolatot vonzol be, pedig ideálisnak tűnnek, akkor a te fejedben kell átállítani valamit, ráfeküdni az önismeretre, eltölteni egy kis időt egyedül.

8. A tökéletesnek tűnő életek soha nem azok. Ugyanígy a tökéletesnek tűnő kapcsolatok is többnyire máshogy néznek ki a másik oldalról. Ma már mindenki Instagramol, blogol, vagy csak Facebookozik, és mindenki szabászati pontossággal prezentálja az általa retusált életét. Főleg ha van pénze és ideje - lásd feleségek a szépség-pénz tranzakcióból - akkor olyan designer babacipőkkel, és karibi nyaralásokkal hintett Disney-perfect életet vetítenek a szemünk elé, amitől oldalra döntött fejjel sóhajtozunk, hogy 'Oh, bárcsak'. A drága autók, órák, Staples Center kosármeccsek a másik oldal, egyszerűen nincs reális rálátásunk az emberekre, mert túl vagyunk adagolva nap mint nap kirakatéletekkel, ezáltal hajlamosak vagyunk dupla annyira ítélkezni főleg mások partnerei, de néha a sajátunk irányában is. Ez talán a leggrotesztebb szociális torzulás az internet népszerűvé válása óta. Ne higgyetek el soha semmit, ők is ugyanolyan emberek, nyomkodják a pattanásaikat, és összevesznek a távirányítón.

9. FOMO. Vagyis a 'fear of missing out'. Ez a pánikbetegségként ránk nehezedő döntésképtelenség határozza meg az egész generációnkat, és sajnos az utánunk jövőket is. Akkora a választék, hogy képtelenek vagyunk dönteni, mert embertelen stresszként nehezedik ránk, hogy mi van ha kimaradunk valamiből, csak mert elköteleztük magunkat. Ez lehet egy lakás, egy pár cipő, vagy valaki akivel összekötjük az életünket. Millió és egy cikket és értekezést ihlető téma a kérdés, miszerint honnan a büdös francból fogjuk mégis tudni, hogy ki az akivel jó lesz megállapodni? Mi lesz ha jön egy jobb? Vagy mi lesz ha lemaradok egy jobbról, mert már döntöttem? Nap mint nap együtt élünk a döntéseinkkel járó nyomással, amit képtelenek vagyunk kezelni. Megsúgom a választ: ha megérkezik az, akivel érdemes megállapodni, akkor tudni fogod. Érezni. És nem fogsz kérdéseket feltenni.

10. Mindenki máshogy gondolkodik a házasságról. És ez így van jól, ez cseppet olyan mint a politika, nem kell ráerőltetni senkire a másik meggyőződését, akkor sem ha szerinte megrengethetetlen érvek tartoznak hozzá. Van aki egyáltalán nem hisz benne, van aki kötelezőnek gondolja, van aki ugyanúgy él tovább, csak volt egy hatalmas bulija, van aki hisz a válás opciójában, és van aki hagyományosan szent és sérthetetlen kötelékként fogja fel. Technikailag a szertartás talán idejétmúlt, néhányak számára maga az intézmény is, de személyre lehet mindkettőt szabni. Olvashatod a saját fogadalmaidat egy napfényes erdőben, vagy ismételheted amit a pap mond a templomban, a cél minden esetben ugyanaz: hivatalosan párt alkotni.

11. A romantikátlan társkeresési metódusokat is át lehet változtatni. Mert ugye itt a generációnk nagy kérdése, 'Hol lehet ismerkedni?'. Sehol. A munkahelyen maximum multiknál van esély, a munkamániás tendenciák miatt hobbi és szabadidő nagyon nincs, a baráti körök végesek, az éjszakában pedig mindenki csak DTF. A hagyományos lábremegős kávé-invitálást felváltotta a Tinder és a tökéletesre polírozott kezdőmondat, a társkereső oldalakat pedig nem is merem említeni. A romantika elméletileg halott, de attól hogy egy ilyen személytelen fórumon ismersz meg valakit, nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetőség a varázslatos udvarlási periódusra.

12. Attól még hogy a nők az életben nyeregben vannak, egy kapcsolatban továbbra is nők. Az emancipációnk ellenére biológia kódoltság a férfi és női szerep, azért vagyunk hogy otthont, békét, kellemes környezetet, és családot teremtsünk a férfi számára, társai legyünk, még akkor is, ha éppen a karrierünk csúcsán járunk. Ebben a szereposztásban a férfi akire felnézünk, aki néha döntéseket hoz helyettünk, és aki elkényeztet minket. Kinek milyen százalékban illik ez az egyéniségébe és a kapcsolatába ez a vázlat, de érdemes tartani magunkat a rugalmas sztereotípiákhoz.

13. A 'Szürke ötven árnyalata' jelenség generációs probléma. Mármint nem a mazo pornóra éhező bölcsész kislány története, hanem a könyv sikersztorija. A nők nagy százaléka nem tanulta meg élvezni a szexet, főleg a mi generációnk, aki az internetpornón nevelkedett férfiakkal próbál együtt élni. Mivel a férfit senki nem vezeti rá hogy mit is kéne tenni, a nő pedig nem tudja hogy nem normális, hogy a pornókban felépített sablonok szerint zajlik minden, és bizony akkor van vége, amikor a férfinak vége van, még ha a nő három napig ülni sem bír utána, akkor is. Persze ennél sokkal komplexebb okai is vannak a fentebb említett konklúziónak, például hogy sokan nem ismerik a saját testüket, és nem tudják mit élveznek, így életük párjának sem könnyű, lényeg hogy szexuális komplexusok és elvárások közé szorult generáció vagyunk, amire minden női magazin hasonló témájú rovata rádob egy lapáttal. Marad a legbizarrabb önkielégítés - elolvasunk egy könyvet, ahol minden ideálisnak hangzik. Talán inkább kommunikálnunk kéne.

14. Te határozod meg a saját párkapcsolatodat. Mindenki máshogy működik, és minden pár a saját szabályai szerint játszik, elhagytuk már a konvenciókat. Bárkitől is kérsz tanácsot, és bármennyire is jól ismer téged, soha de soha nem fogja tudni mi folyik a kulisszák mögött, kizárólag ti ketten élitek meg az életetek privát részét, így a talán téves szubjektív meglátások nem szabad hogy befolyásolják az életed és döntéseid. Ha megcsalt, de te megbocsájtasz, és ezért elítélnek a hozzád közel állók, és kéretlenül is ismételgetik hogy hibát követsz el? Ezt csak te tudhatod. És ha pofára kell esned, akkor pofára kellett esned. Senki nem ítélhet el semmiért, ne érdekeljen ha szokatlan, ha van egy 'time out' ágy egy másik szobában, vagy ha meztelenül rohangáltok otthon, nyitva hagyjátok a wc ajtaját használat közben, vagy teljesen nyílt kapcsolatban éltek. Ez a ti közös életetek.

15. A lovagiasság nem halott. Sőt, talán az egyetlen létező hozzáadott tényező, ami instant elbűvölést eredményez, hiszen bármennyire is laza a viselkedés, vagy egyébként az ember, az ilyen morál a lélek mélyéből érkezik, így bármilyen apróságokban is mutatkozik meg, mindig őszinte. Az udvariasság, olvasottság, visszafogottság, lovagiasság, választékos beszéd, és az összes csodás régimódi érték, amik hatalmas kincsek a mai világban. Ha találsz egy igazi úriembert, vagy hölgyet, azt nagyon becsüld meg!

 Molnár Dorka // thesense.co

• kapcsolat kapcsolati tanácsok y generáció

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!