8 totálisan felesleges érv, amit a hajmosás elkerülésére sorakoztattam fel -saját magamnak
Utálok hajat mosni. Pontos magyarázatom nincs rá, hogy miért, de mióta az eszemet tudom, sajnos így van. Bár hosszú a hajam, de még így is le tudom zavarni a rituálét balzsammal, pakolással, szárítással, besütéssel/egyenesítéssel max. 30-40 perc alatt, és mégis, a hideg futkos a hátamon, valahányszor elérkezik ez a csodálatos esemény, és szerencsétlenségemre el is szokott, meglehetősen gyakran.
Ilyenkor persze totál lehetetlen érvekkel próbálom meggyőzni saját magamat (mégis miért?) arról, hogy ráér még ez. Bízom benne, hogy nem vagyok egyedül a problémával, és mindenki meg fog érteni, aki nem szeret (vagy kifejezetten utál) hajat mosni!
„Majd reggel”: este lenne erre egy csomó időm, de persze addig húzok el mindent, amíg már túl késő lesz ahhoz, hogy 1.zajongjak a hajszárítóval, 2.a hajmosást is belekalkulálva időben feküdjek le aludni. De persze reggel, miután már ötször megnyomtam a szundit és csak a villamoson van időm reggeli gyanánt elfogyasztani egy fél kiflit, minden bizonnyal tengernyi időm lesz majd a hajmosásra.
„Igazából még nem is zsíros”: ezt akkor is szent meggyőződéssel tudom állítani magamnak, amikor gyakorlatilag már a hajkefe is megáll a hajamban, vagy hajgumi nélkül megmarad a copfom a fejem tetején.
„Majd a száraz sampon”: amit kb. jobban utálok, mint víz alá dugni a fejem, de persze ez akkor, amikor egy másik szituációból próbálok menekülni, nem szempont. Amint ráfújom a fejemre, átkozni kezdem majd magam, de ez sem számít.
„Összefogva nem is látszik”: minden lány tudja, hogy az összefogott haj az, amivel majdhogynem tökéletesen lehet leplezni a zsíros hajat. Mégpedig azért, mert annál jobban néz ki, minél szorosabb, ezt pedig frissen mosott, össze-vissza szálló hajjal nem lehet csak úgy megcsinálni. Na ugye!
„Azt olvastam, hogy esni fog”: nagy nehezen ráveszem magam, hogy megmossam a hajam, majd a tökéletes hajkoronámmal kilibbenek az utcára…. és rá fog esni az eső! Nyilván nem ment el az eszem, hogy ilyesminek kitegyem magam. Ha nem mosom meg, akkor nem kár érte.
„Lehet, hogy holnap megyek edzeni”: bár tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ennek a spontán edzésnek kisebb az esélye, mint annak, hogy a hajam három nap után csodával határos módon öntisztítóvá fog válni, de miért ne hagynám meg a lehetőséget? Ha esetleg mégis a mozgásigénylő énem győzedelmeskedik a végtelen lustaságom felett? Mi értelme lenne frissen mosott hajjal nekikezdeni a mozgásnak?
„Holnap úgyis befonom”: a tökéletes fonat titka a jó copfhoz hasonlóan a nem éppen friss haj, és bár tovább tartana másnap a parketta elkészítése saját magamnak, mint maga a mosás, nyilván akkor is inkább ezt választanám.
„Étterembe fogok menni”: normális esetben az otthonról való kimozdulásnak, főként egy vacsorának abszolút a pro érvek listáján kellene szerepelni, na de gondoljunk csak bele, hogy a frissen mosott, csodálatos illatú hajunk beszippantja az összes kajaszagot az étteremben. Erre meg ugye, kinek van szüksége?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez