Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Több mint udvariaskodó beszélgetések halmaza, több mint a hétvégi bódulatod, és több annál, hogy átaludd a perceket, amiket azzal is tölthetnél, hogy felfedezel. Hogy a vágyaid után menj és ha kell, csákánnyal vágd magad előtt az utat, hogy elérd őket.
olvass tovább
Varga Emese
Rám villan a szemed a pohár felett. Szinte éket vág a retinádba az üveg csillanása, tekinteted szétterül rajtam, mint megannyi kérdőjel. Látom, azt kérdezed, vajon írok-e még rólad.
olvass tovább
Varga Emese
Sokszor hallottuk már, hogy igazából minden csak hozzáállás kérdése. Ha Te is úgy érzed, hogy nem a legjobb formáddal kezdted az évet, akkor figyelj oda ezekre a dolgokra és tapasztald meg, hogy könnyebb is lehet!
olvass tovább
Varga Emese
Miért nem ír, mi jelentett egy-egy elejtett mondat, vajon mit gondol. A fejedben kikapcsolhatatlanul pörög a kalkulátor, ami minden esetben arra jut: központ, baj van! A túlgondolás minden, csak nem a barátunk, hiszen lehet, hogy pont ez öli meg a pillanatot, a nyaka köré csavarodva, folyton kibogozhatatlan kérdésekkel traktálva azt.
olvass tovább
Varga Emese
A változás az egyik legizgalmasabb dolog a világon. Van valami kikerülhetetlen erő benne, ami úthengerként teper maga alá, még akkor is, ha nem vagy teljesen felkészülve rá.
olvass tovább
Varga Emese
Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.
olvass tovább
Varga Emese
Már megint hétfő van. Vagy igazából ki tudja, mostanában már a kedd és a szerda is kellemetlenkedő hétfőnek álcázza magát. Csak érnénk már el valahogy a hétvégéig! Mégis mit kell tennem, hogy péntektől-péntekig ne csak a túlélésre játsszak?" Ha ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejedben, akkor van számodra pár tippünk!
olvass tovább
Varga Emese
„Ne mutass túl sok érdeklődést, mert azzal túl nagy hatalmat adsz neki.”- mondta a napokban az egyik barátnőm. Persze ez az elképzelés jogosnak tűnhet, de vajon tényleg mindig így kellene, hogy legyen? Folyton azon kellene kattognunk, hogy éppen melyikünk áll nyerésre, és aszerint húzogatni a strigulákat?
olvass tovább
Varga Emese
Az esetek kilencven százalékában az emberek csak a felszínt látják, annak is csak egy bizonyos részét, azt, amin pont megcsillan a fény. Pontosan ezért a legegyszerűbb dolog, hogy a másik sikereit látva ne elismerően megveregessük a vállát, hanem szemforgatva sóhajtsuk fel, hiszen „neki könnyű.”
olvass tovább
Varga Emese
Nehezen teszlek le, mintha csak láncdohányos lennék, úgy szívom be újra és újra a szépen csengő mondataid, mint más a cigarettafüstöt. Kicsit kaparja is a torkom az igazság, az igazság, ami kitörne belőlem, de ehelyett csak köhögök, mert a tüdőmre ment, hogy mindig elnyomjam az érzéseimet. És a lelkemre.
olvass tovább
Varga Emese
Sokáig azt hittem, hogy a szerelem leginkább egy viharhoz hasonlítható. Talán túl sokszor láttam a Vicky Christina Barcelonát, talán saját magammal szúrtam ki, amikor úgy idealizáltam a kapcsolatokat, mint valamit, amiért mindig küzedni kell. De rájöttem arra, hogy meguntam folyton küzdeni. Belefásultam. Egyszerűen nem akarok már mást, csak békét a vihar helyett.
olvass tovább
Varga Emese
Nehéz voltál. Ne érts félre, nem feltétlen rosszmájúan mondom ezt. Utólag belegondolja többet nyomtál az életszemléletemen, mint a szavaid súlya nyomtak a szívemen. Vagyis inkább a súlytalanságuk.
olvass tovább
Varga Emese
Strukturálatlan a lelked, de nekem azért bejön. Ezt nem mondták még, ugye? Persze, hogy nem, de azt már biztos hallottad, hogy meghalnék érted, hogy te vagy a mindenem, és hogy apám jobban bír téged, mint az előző pasijaimat. Na, igen.
olvass tovább
Varga Emese
Már azelőtt építem a falakat, hogy megszólaltál volna. Ráérős munkásként, aki néha elciccent egy sört két tégla lerakása közben, amikor azt érzi, hogy most jó, most hátradőlhet picit. De mindig ugyanaz a vége.
olvass tovább
Varga Emese
Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.
olvass tovább
Varga Emese
Nem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.
olvass tovább
Varga Emese
Tudod, azt hiszem, hogy tényleg jó lehetne. Jó lehetne, ha el akarnál merülni a lelkemben, nem pedig csak megmártóznál, nem úgy, hogy azt nézed közben, hogy a sekély részhez közel maradj, ahol ott a biztonságot nyújtó part, szinte csak pár karcsapásnyira. Hanem, hogy vonz a mélység, hogy beljebb akarsz úszni, még ha ott is van a lehetőség, hogy az áramlat beránt. Hogy még így is megérné neked, mert el akarnád mondani, hogy felfedeztél valamit, amit más nem, mert volt bátorságod tovább úszni.
olvass tovább
Varga Emese
Mindenki sérült már. A kérdés az, hogy hogyan kezeled a fájdalmat és mennyire viszed tovább magaddal. Hiszen hiába csalódtál már sokszor, ez még korántsem jelenti azt, hogy mindig ugyanaz lesz a történet vége.
olvass tovább
Varga Emese
Tudod lehetne könnyű is. Lehetne habkönnyű velem, hiszen lehetnék én a tökéletesre szárított hajjal almáspitét sütő, 1000 wattos mosolyú nő életed színpadán, az, aki azt mondja, hogy igen drágám és aki olyan üzeneteket ír neked, hogy hiányzol, siess haza. Lehetnék én az, aki nem gondol túl, aki nem akar a megszokásból kiszakadni néha és az is, akit úgy mutatsz be anyádnak, hogy „megtaláltam, ő az.”
olvass tovább
Varga Emese
Nem, nem kezdek el azon sírni, hogy nagyanyáink idejében minden milyen rózsaszín lehetett, és valószínűleg nem is fogok elvonulni az elefántcsonttornyomba se, ahol majd a következő X évemet töltöm. Egyszerűen csak nem tudok megbékélni a mostani normákkal.
olvass tovább
