A férfi érzelmei
Nem akarom mentegetni az erősebbik nem képviselőit, de néha eltűnődöm azon, hogy ők sincsenek velünk könnyű helyzetben. Tulajdonképpen amennyire mi kínlódunk velük, ők legalább ugyanennyire tőlünk.
olvass továbbAz írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.
Nem akarom mentegetni az erősebbik nem képviselőit, de néha eltűnődöm azon, hogy ők sincsenek velünk könnyű helyzetben. Tulajdonképpen amennyire mi kínlódunk velük, ők legalább ugyanennyire tőlünk.
olvass továbbMinden egyes nap próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy az, ahogyan élünk talán elég is lehet nekünk. Közben valahol félúton a szívünk és az eszünk között, vágyakozva tekintünk az igazi érzés felé, ami ott dobog bennünk most is, minduntalan.
olvass továbbFérfinak lenni a mai modern világban nem könnyű feladat. Férfinak lenni egy olyan világban, ahol a nők jelentős része elvesztette már a tartását, félúton az éretté válás felé, nem könnyű feladat. De mégis, itt, ahol léteznek még igazán értékes lelkek, kellenek a régimódi férfiak.
olvass továbbAz emberi kapcsolataink során rálelünk arra az igazságra, hogy minden okkal van az életünkben. Hogy mindig tanulunk, tanulnunk kell valamit az adott kapcsolódásból, élethelyzetből, még akkor is, ha az számunkra nem mindig kényelmes, komfortos.
olvass továbbCsányi István nevét gyakran halljuk fotós berkeken belül. Számos ismert hazai arcot fotózott már. Pistivel eltöltöttünk közel 24 órát, ahol kiválóan beleláttunk abba, hogyan is működik ez az egész fotós szakma. Pisti végtelenül szerény, közvetlen és emberszerető figura. Vele beszélgettünk szakmáról, hétköznapokról és életcélokról.
olvass továbbJó öreg Nagyanyám mindig azt mondta: „Lányom, az önsajnálat büdös.” és be kell látnom, igaza volt! Amikor az ember elmerül a saját kis mocsarában, akkor hajlamos elfeledkezni arról a tényről, hogy az élet bizony nem áll meg.
olvass továbbOlykor előfordul, hogy nagyot fordul velünk a világ. A megszokott életritmusunk felborul, köszönhetően egy szétválásnak, vagy egy csalódásnak, és kétségbeesve hozzuk meg a rosszabbnál-rosszabb döntéseket. De vajon miért?
olvass továbbNem tudom, hányszor fogok még úgy lefeküdni, aludni, hogy úgy érzem, túl vagyok rajtad, és hány olyan ébredésem lesz, ahol az álmomból visszaköszönsz még nekem. Ahol még hallom a hangodat, és érzem az érintésedet. Hamis illúzió csupán, és mégis gyomorszájon vág a reggel, mert nem vagy itt. Nem már nem vagy itt.
olvass továbbMég mindig elfog egy gyomorszorító érzés, amikor a múltra gondolok. Hiába is van a jelenünk, a múlt mindig ott lesz nekünk. A lehetőség azonban adott, hogy ezúttal másképpen csináljuk. Hogy ne engedjünk annak a keserédes érzésnek, amit az emlékeink sulykolnak belénk.
olvass továbbSokszor beszélgetünk arról, hogy hogyan lehet továbblépni, elengedni és felállni egy érzelmi sokk után, arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi van bennünk akkor, amikor képtelenek vagyunk megnyitni a szívünket.
olvass továbbNéha nem tudjuk, hogy ki van velünk. Ki az, aki szeret minket, ki az, aki gyűlöl. Olykor elég egyetlen rossz lépés, cselekedet, és minden, amit addig igaznak hittünk a semmibe száll.
olvass továbbKezdőmondatnak egész jó is ez, nem igaz? Hányszor hangzott már el ez a mondat az én számból is, és biztosra megyek, ha azt mondom, hogy a nők többségétől is. Mert ugye ez egy jó védőháló arra az esetre, ha valaki megpiszkálja a komfortzónánkat. A kérdés csak az, hogy vajon megéri-e ez a felesleges fal?
olvass továbbSzeretlek! A szó, ami egy csapásra változtatja meg a bennünk lévő gondolatokat és érzéseket. De van egy pont, ahol elfogynak a szavak. És ezen a ponton egyszer és mindenkorra megtörik valami, ami addig a mindent jelentette.
olvass továbbNekem is éppen annyira van múltcsomagom, mint Neked. Ne gondold, hogy egyikünk könnyebb helyzetben lenne. Mégis, amikor rád nézek, érzem, hiába való lenne a menekülés, még akkor is, ha az eszem ezt súgja.
olvass továbbMa sem kezdődött másképp a reggel. Mint egy mohácsi csata kikeltem az ágyból. A tükörben még mindig ugyanaz az arc néz vissza. Készülni mondjuk alig volt időm, de legalább elértem a reggeli villamosomat.
olvass továbbMinden fajnak a világban különböző jelzésrendszere van arra, ha fajtáján belül meg akar hódítani egy társat. Nevezhetjük udvarlási szokásoknak is. A delfinek körbe táncolják a másikat, hogy annak figyelmét felkeltsék. A búbos vöcskök halat visznek a kiszemeltjüknek, de mi a helyzet velünk? Mit teszünk mi, ha valaki igazán felkelti az érdeklődésünket?
olvass továbbA kagylóhéj becsukódik. Szimplán csak összezáródik. Mint ahogyan a szívem is teszi, amikor hideg vagy velem. Nem tudok olyanná válni, amilyet szeretnél, talán ez a baj. Talán csak annyi, hogy túl törékeny a lelkem vékony fala. Amin áttörsz mindig, minduntalan.
olvass továbbEgy férfi ismerősömmel röpke beszélgetést folytattunk a mai esélyekről, ami a párkapcsolatok kialakulását adja. Amikor is elhangzott a bűvös mondat a szájából: „Ha bemész az éjszakába, nem látsz mást, csak szeretetre és figyelemre éhes egyedülálló nőket, akik között irdatlan a konkurenciaharc, egy férfinak manapság baromi könnyű dolga van…”- ekkor elgondolkoztam.
olvass továbbSosem mondjuk ki, hogy mennyire fájó is az az érzés, amikor nem kellünk. Azért, mert éppen eléggé nehéz magában a tudat is, hogy nem vagyunk elegendőek a másik számára. Nem tudunk még nyakunkba venni egy olyan érzést is, ami visszatükrözi a másik szemével látott önmagunkat. A legnehezebb játszma azonban az, ha nem kellünk, de mégis megszorít.
olvass továbbSokaknak hoz gyomorszorító érzéseket az ősz beköszönte, én mégis máshogy érzek és a szívemben kellemes mozgolódás lesz úrrá. Hát végre itt van, amire vártam. Köszöntelek téged újra szeptemberi életérzés.
olvass tovább