Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.





A férfi érzelmei

Nem akarom mentegetni az erősebbik nem képviselőit, de néha eltűnődöm azon, hogy ők sincsenek velünk könnyű helyzetben. Tulajdonképpen amennyire mi kínlódunk velük, ők legalább ugyanennyire tőlünk.

olvass tovább

Ha megtalálod, akit igazán szeretsz

Minden egyes nap próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy az, ahogyan élünk talán elég is lehet nekünk. Közben valahol félúton a szívünk és az eszünk között, vágyakozva tekintünk az igazi érzés felé, ami ott dobog bennünk most is, minduntalan.

olvass tovább

Gyertek vissza régimódi férfiak

Férfinak lenni a mai modern világban nem könnyű feladat. Férfinak lenni egy olyan világban, ahol a nők jelentős része elvesztette már a tartását, félúton az éretté válás felé, nem könnyű feladat. De mégis, itt, ahol léteznek még igazán értékes lelkek, kellenek a régimódi férfiak.

olvass tovább

Okkal vagy az életemben

Az emberi kapcsolataink során rálelünk arra az igazságra, hogy minden okkal van az életünkben. Hogy mindig tanulunk, tanulnunk kell valamit az adott kapcsolódásból, élethelyzetből, még akkor is, ha az számunkra nem mindig kényelmes, komfortos.

olvass tovább

„Minden fotózásban van olyan, ami inspirál.” Beszélgetés Csányi Istvánnal

Csányi István nevét gyakran halljuk fotós berkeken belül. Számos ismert hazai arcot fotózott már. Pistivel eltöltöttünk közel 24 órát, ahol kiválóan beleláttunk abba, hogyan is működik ez az egész fotós szakma. Pisti végtelenül szerény, közvetlen és emberszerető figura. Vele beszélgettünk szakmáról, hétköznapokról és életcélokról.

olvass tovább

Mert minden okkal történik

Jó öreg Nagyanyám mindig azt mondta: „Lányom, az önsajnálat büdös.” és be kell látnom, igaza volt! Amikor az ember elmerül a saját kis mocsarában, akkor hajlamos elfeledkezni arról a tényről, hogy az élet bizony nem áll meg.

olvass tovább

Csak egy korszak voltam talán

Nem tudom, hányszor fogok még úgy lefeküdni, aludni, hogy úgy érzem, túl vagyok rajtad, és hány olyan ébredésem lesz, ahol az álmomból visszaköszönsz még nekem. Ahol még hallom a hangodat, és érzem az érintésedet. Hamis illúzió csupán, és mégis gyomorszájon vág a reggel, mert nem vagy itt. Nem már nem vagy itt.

olvass tovább

Elengedlek

Még mindig elfog egy gyomorszorító érzés, amikor a múltra gondolok. Hiába is van a jelenünk, a múlt mindig ott lesz nekünk. A lehetőség azonban adott, hogy ezúttal másképpen csináljuk. Hogy ne engedjünk annak a keserédes érzésnek, amit az emlékeink sulykolnak belénk.

olvass tovább

Félünk újra szeretni

Sokszor beszélgetünk arról, hogy hogyan lehet továbblépni, elengedni és felállni egy érzelmi sokk után, arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi van bennünk akkor, amikor képtelenek vagyunk megnyitni a szívünket.

olvass tovább