Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





Ha a bizalom eltörik

Olyan ez az élet, mintha a fontos dolgokat valaki szándékosan törékeny dolgokból fűzte volna fel csodaszép lánccá. Mindig eltörik valami. Törik a tányér, egy kristálypohár, egy féltve őrzött váza. És megtörik a lelkesedés, szerteszét törik a remény, valaki megtöri a csendet, és egy öleléssel, érintéssel megtörik a jég közöttünk.

olvass tovább

Ha úriemberre vágysz, legyél úrinő!

Az úrinőség fogalma manapság ködös, zavaros terminus a fejekben, és a nőiesség gyakran egybemosódik a férfifantáziát erősen megmozgató, csábos külső jegyekkel, a 90-60-90 mágikus, csalogató számrendszerével. Ahogyan az úriember vonásai a hagyományos férfiszerephez kapcsolódnak, úgy az úrinőség egyes jellemzői is magukban foglalják a nő szerepét. Egy úrinő értékeli az úriember gesztusait, és beleborzong egy kézcsókba, ami mint tudjuk, ma már csak jelképes jelzés, a férfi soha nem érinti ajkaival a nő kézfejét.

olvass tovább

Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?

Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.

olvass tovább

Amikor nem tisztel eléggé

Aki tisztel, elismeri az erősségeimből fakadó erényeket, és elnéző a gyengeségeimmel. Nem figuráz ki, nem tesz nevetségessé. Nem hánytorgat fel régmúlt sérelmeket, utamat észrevétlenül segíti, pozitív megerősítése, dicsérő szavai ösztönöznek, új erőt adnak.

olvass tovább

A férfi a tökéletességet egyetlen nő oldalán találja meg

Még mindig kalapál a szíved a jöttére, vagy a jól ismert, unásig hallott léptek a komfortzóna magától értetődő, alanyi jogon járó részét képezik csupán? Finom mozdulatokkal ujjai még mindig ugyanoda helyezik a parfümöt, ha téged vár? Megrészegít még az illata, jólesőn beleborzongsz az érintésébe, ámulatba ejtenek még az okos, csillogó szemek, a sziporkázó intelligencia?

olvass tovább

Amikor egy férfi igazán szeret, jobban képes szeretni a nőnél

A férfiak szeretik boldoggá tenni a nőket. De aki igazán, és ösztönösen érti a dolgát, az mindig meghagyja saját autonómiáját, mindig hagy egy kevéske izgalmas, vibráló bizonytalanságot. Ne szelídítsük meg a macsót, és ne játszunk a tűzzel, mert a férfi, akitől egykor tomboltak hormonjaink végzetesen elveszíti vonzerejét, és ilyenformán már nem lesz érdekes.

olvass tovább