Kövess minket Facebookon.
Lépten-nyomon mondvacsinált megmondóemberek osztják az észt mindenről, de tényleg mindenről. Arról, hogy mit, mikor és hogyan kellene tennünk, éreznünk. Hány kilósnak kellene lennünk, mikor kellene szülnünk, mitől leszünk értékes emberek és mitől nem. Jobbról-balról ömlenek a jó tanácsok, melyeknek számával aztán, egyenesen arányosan csökken az önbecsülésünk, az önértékelésünk, a magunkba vetett hittünk is.
olvass továbbMióta megnyitotta kapuit ez az internetnek nevezett csodagépezet, azóta boldog-boldogtalan előtt kinyílott a vég nélküli lehetőségek tárházának vaskos nagykapuja. Zöld utat kaptunk, véleményünket, gondolatainkat, vélt vagy valós igazságainkat a nagy közönség elé tárhatjuk, megcsillogtathatjuk éles elménket, veszekedhetünk, "kiabálhatunk", lealjasodhatunk, megtehetünk bármit, anélkül, hogy vállalnunk kellene érte a felelősséget. Nincs is ezzel semmi gond. Mindaddig, még ezeket a dolgokat a saját facebook, blog, instagram, stb. oldalunkon tesszük.
olvass továbbMindannyian úgy érkeztünk a földre, hogy a lelkünk szabad volt, hogy szeretet élt a szívünkben és nem lakoztak még olyan negatív érzések bennünk, mint a harag, a gyűlölet vagy a szégyen. Ezeket útközben "vettük" magunkra és a különféle emberekkel történt interakcióink során épültek be a személyiségünkbe. De nem muszáj annak lennünk, ami történt velünk, bármelyik nap dönthetünk úgy, hogy lesz, ami lesz, mi holnaptól akkor is szabadok leszünk.
olvass továbbA címben szereplő mondat a német filozófus, Max Scheler szavait idézte, mellyel kiválóan össze tudjuk foglalni azokat a lélekromboló érzéseket, amiket az irigység képes kiváltani az emberekből. De még mielőtt önelégülten bólogatni kezdenénk, hogy belőlünk aztán semmi ilyesféle kórság nem jöhet elő, jó ha tudjuk, hogy ez a gonosz kis "lény" kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat megkísért élete során néhányszor. Ám, ha képessé válunk arra, hogy szolgálatunkba állítsuk őt holmi önmérgezés helyett, akár hajtóerőt is kovácsolhatunk belőle. S utóbbira olyan nagy szükség lenne idehaza, mint egy falat kenyérre.
olvass továbbNagyon fájdalmas dolog felébredni. Megérteni, hogy nem minden rajtunk múlik, hogy nem érhetünk el bármit, hogy nem csak rossz emberekkel történhetnek rossz dolgok.
olvass továbbMert a világban minden pusztító gyűlölködés így kezdődik. Egy kirekesztő gondolattal és az uszító szavakkal. Pedig, ha valaki más, mint a többiek, attól nem lesz se jobb, se rosszabb. Csak más. Ha ezt megértjük, békében élhetünk egymás mellett - olvashatjuk Lily Ebert és Dov Forman Lily fogadalma címen megjelent könyvében, mely a ma már 98 éves holokauszttúlélő történetét hivatott elmesélni. A 10 unokával és 34 dédunokával büszkélkedő Lily igyekszik betartani a fogadalmát, melyet még a felszabadításakor tett: a világnak meg kell tudnia mi történt - és ő mesél is rendületlenül.
olvass továbbMa, amikor a csapból is a pozitív gondolkodás fontossága folyik, üdítő érzés szembemenni az árral és bátran kimondani azt, hogy: - Csesszétek meg ti mind ezt az agymosott olcsó dumát! Mert, hogy a fenébe mosolyoghatnánk már egész nap, ha egyszer az élet tényleg tele van szenvedéssel és rengeteg küzdelemmel? Miért kellene azt mondanunk, hogy jól vagyunk, ha belül majd összeroppant bennünket a feszültség? Miért kellene letagadnunk, hogy az életünk olykor egy totálisan nagy szívás? És ki az a barom, aki tényleg elhiszi, hogy ez az egész életnek nevezett valami, egy csillámporos szivárványon való gondtalan ücsörgés?
olvass továbbÉletünk egyre inkább hasonlít egy felgyorsított filmre, amit ide-oda tekergetünk. Elemezzük a múltat és kutatjuk a jövőt, de közben elfelejtjük megélni a jelent. Kismillió dolgot csinálunk egyszerre: e -mailekre válaszolunk, párhuzamosan a közösségi oldal böngészésével, miközben a háttérben be van kapcsolva a tv vagy rádió, mintegy háttérzajként. Figyelmünket mindeközben megpróbáljuk összpontosítani arra a munkára, amivel már régóta el vagyunk maradva.
olvass továbbMindenki ki akar tűnni. Egyéniség akar lenni. Amolyan egyedi és megismételhetetlen fajta. Én sosem akartam ezt. És egy jó ideig fel sem tűnt, hogy nem illek a többiek közé. Bezzeg nekik! Sosem felejtették el közölni, hogy valami nem stimmel velem. De vajon nekik volt igazuk?
olvass továbbMegkerülhetetlenül az életünk részévé vált a digitális világ. Fénykorukat élik a közösségi oldalak, videómegosztók és társaik és mindannyian töltünk velük/rajtunk valamennyi időt, ki többet - ki kevesebbet, de a lakosság nagy része szinte kortól függetlenül online felhasználónak számít. Mégis csak nagyon kevesen mondhatják magukról azt, hogy ők bizony tudatos felhasználók és teljes mértékben kordában tudják tartani a szörföléssel töltött idejüket és a tartalmak rájuk gyakorolt hatását. Az online tér elhiteti velünk, hogy nincsenek keretek és, hogy semminek nincs következménye. Pedig nagyon is van.
olvass továbbAz érzelmileg éretlen szülők szeretete olyan, mint fényképen csodálni a hegyeket - írja Lindsay C.Gibson: Szülősebek című könyvében. Akiknek hasonló élményekben volt részük a családi fészekben, azok pontosan tudják, miről beszél a könyv szerzője. Tudják, milyen érzés magányosnak lenni, megszégyenülni és folyvást abban reménykedni, hogy ha végre sikerül szüleink kedvére változnunk, akkor végre úgy fognak szeretni bennünket, ahogy arra mindig is vágytunk. Akik szeretnék továbbra is homokba dugni a fejüket, azok messzire kerüljék ezt a kötetet. Akik viszont, szeretnék megtudni, hogyan is gyógyíthatják be az érzelmileg éretlen szüleik (és más emberek) által okozott sebeiket, a könyvben választ találhatnak a kérdéseikre.
olvass tovább"Senkinek ne higgy el semmit! - Főleg nekem ne." - mondta Feldmár András a Kanadában élő, magyar származású pszichoterapeuta, aki szerint, az élet nem egy betegség. Nem kezelésre van szükségünk, hanem figyelemre.
olvass továbbMint minden ilyen lista, természetesen ez is teljes mértékben szubjektív, így egyáltalán nem tartalmaz örökérvényű igazságokat.
olvass továbbHa szembetaláljuk magunkat egy-egy megoldhatatlannak tűnő élethelyzettel, sokszor mentesítünk a cselekvés alól, a "Lehetetlen - Ez túl nehéz" mondatokkal. De mégis ki a fene mondott olyat, hogy bármi könnyű lesz ebben az életnek nevezett játékban?
olvass továbbSokan , sokféle dolgot őrzünk magunkban múltunk darabkáiból. Nagy szerelmek elmúlásának fájdalmát, gyászt , sértettséget , sok-sok sebet, melyek még ma is képesek hatással lenni ránk.
olvass továbbNa már most, biztosan ismersz te is olyan embereket, akiknek megállás nélkül, folyton-folyvást csak a panasz árad kifelé a szájukon, észre sem véve, hogy teljesen leszívják a beszélgetőpartnerük energiaszintjét.
olvass továbbRengetegen küzdünk különféle gátlásokkal, szorongásokkal, de csak kevesen merünk igazán beszélni róluk. Miért? Mert gyengeségeinket vállalni önmagunk előtt, csak az egyik része, ha úgy tetszik, könnyebbik fele az önismereti munkánknak. Sebezhetőségünket, tökéletlenségünket mások előtt is bátran feltárni, kockáztatván azt, hogy így talán majd kevésbé fognak szeretni minket, na, az a tényleges feladatunk oroszlánrésze, amiből a legtöbben szeretnénk is inkább jól kimaradni. De vajon szükségünk van-e olyan szeretetre, amit csak akkor érdemlünk ki, ha ilyenek meg olyanok vagyunk és így vagy úgy viselkedünk?
olvass tovább
