Kövess minket Facebookon.
Mindannyian ismerjük a szorongást, a túlagyalást, az aggódást, a negatív gondolatok spirálját. Agyunk ősi programozása arra késztet minket, hogy hamarabb észre vegyük a negatív dolgokat, esetleges kedvezőtlen kimeneteleket, mint a pozitív történéseket.
olvass továbbA nyugat-európai emberek többsége mélyalvásban tölti az életét. Felkel reggel, felvesz egyet a szekrényében tárolt régi "lábbelik" közül, majd útnak indul és végig csinálja az egész napját úgy, hogy fogalma sincs, mi értelme volt egyáltalán ennek az egésznek. Mert a legtöbben nem a saját életüket élik. Pusztán ismétlik azokat a működésmódokat, amiket a szüleiktől, hozzájuk közelálló személyektől gyerekkorukban láttak. Ám azok a dolgok, amik gyermekkorunkban túlélésünket segítették, ma már boldogságunk útjában állnak. De melyek ezek a régi cipők pontosan? És hogyan léphetünk ki belőlük?
olvass továbbMindenki fél valamitől. Ki a pókoktól, ki a sötétségtől, más a zuhanástól, megint más a saját árnyékától. Halandó emberek lévén talán a legtöbben mégis inkább az elmúlástól félünk. És jó néhányan attól is, ami előtte van: az öregedéstől.
olvass továbbSzerencsére ma már egyre többet beszélünk a gyermekkori traumák hatásairól, arról, hogy bármennyire is szeretnénk, a múltunkat nem tudjuk kitörölni és attól még, hogy mi nem akarunk foglalkozni vele, az még nagyon is foglalkozik velünk.
olvass továbbKi ne álmodozott volna még arról, hogy egy szép napon kiszáll abból a bizonyos mókuskerékből és a saját lábára áll? Helyfüggetlen életmód, az álmaink megvalósítása, korlátok nélküli élet és utazgatások minden mennyiségben. Valahogy így képzeli el az átlagember a mai szóval digitális nomádságnak nevezett újfajta szemléletmódot, életstílust, ha úgy tetszik, a teljes szabadságot. De hogyan érhető el mindez? Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres vállalkozóvá válhasson? És vajon tényleg minden arany-e, ami fénylik?
olvass továbbNem. A legtöbben inkább másokat cseszegetnek helyette. És velük bizony, annak is meggyűlik a baja, aki minden erejével igyekszik a saját útját járni. Úgy tűnik legalábbis, hogy kishazánkban még mindig ez a virtus dívik. Pedig ép ésszel felfogni nem nagyon lehet (legalábbis, eddig nekem még nem sikerült), hogy a fészkes francba tud örömet okozni valakinek az, ha porig alázhat másokat? Miért attól nő az egója, hogy a másikat maga alá gyűrheti? És egyáltalán, miért érzi bárki is felsőbbrendűnek magát a többieknél?
olvass továbbNem szeretünk arra gondolni, hogy az életünk véges, hogy egyszer mindannyian itt hagyjuk majd földi életünket. Pedig egy dolog már a kezdet kezdetén holtbiztos - senki sem élhet örökké. És tudom, hogy ezzel most senkinek nem mondtam újdonságot, de ha már ennyire tudjuk, amit tudnunk kell, akkor mégis miért nem úgy élünk, ahogy szerintünk érdemes lenne élnünk? Miért fontosabb mindig minden, minthogy a szívünk szava szerint cselekedjünk? Miért nem félünk attól, hogy a végén majd bánhatjuk?
olvass továbbTinderhuszárok, Instagram sztárok, influenszerek ( véleményvezérek), mondvacsinált celebek közt éljük mindennapjainkat és egyre inkább azt látjuk, hogy a siker, tettek nélkül is könnyedén elérhető. Minderre még inkább ráerősítenek azok a motivációs trénerek , akik elhitetik velünk, hogy elég csak a jó dolgokra gondolnunk , majd várakoznunk , még be nem következik.
olvass továbbNem, nem. Ma sem találtam meg a bölcsek kövét és nem is akadémiai értekezéseket reggeliztem. És bár magam is nagykövete vagyok az instantokosságok megcáfolásának (ún. bevonzottad magadnak és a jó emberekkel, jó dolgok történnek féléknek - itt bővebben olvashatsz róluk), mégsem szeretem, mikor rásütik valamire, hogy komplett hülyeség, miközben lehet, hogy egy másféle értelmezésben nagyon is megállja az a helyét.
olvass továbbMondom ezt úgy, hogy egész eddigi életemben kikészített, ha bárki bármilyen negatív kritikát fogalmazott meg velem szemben. Az álarcom jól működött, sohasem vették észre, ha sikerült megbántaniuk. Sőt! Mindenki azt gondolta, hogy rólam aztán tényleg minden lepereg. Sokáig haragudtam ezért, még végül megértettem, hogy ők csak annyit ismerhettek belőlem, amennyit engedtem nekik és valójában annak láttak, aminek látni akartak.
olvass továbbLegalábbis abban a romantikus aspektusban nem, amit már az anyatejjel magunkba szívtunk.
olvass továbbA bánat és a magány szerintem olyan, mint a szürkehályog. Lassan történik az egész, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, és az ember észre sem veszi, hogy minden megváltozott. A különbség az, hogy a magánytól és a szomorúságtól nem lehet egy egynapos műtéttel megszabadulni. Sőt, soha többé nem lehet. De akkor mégis mit tehet az, akinek idejekorán kettétörik az élete? Képessé válhat arra, hogy együtt létezzen a traumáival? Van gyógyulás? Létezik újrakezdés?
olvass továbbElég jó anya vagyok? Elég tehetséges vagyok? Elég jó barát - társ vagyok? Jól nevelem a gyerekemet? Jól vezetem a háztartást? Egyáltalán jó ember vagyok én? Kérdések milliói, amit mi emberek nap, mint nap képesek vagyunk feltenni önmagunknak, szabad utat engedve ezzel a csökkenő önbizalomnak és a magunkba vetett hit eltűnésének.
olvass továbbCsak képzeld el és sikerülni fog! A boldogság döntés kérdése. A jó emberekkel, jó dolgok történnek. A pozitív gondolkodás boldoggá tesz! Amit gondolsz, azt be is vonzod. Ömlik ránk a rengeteg "okosság" mindenhonnan. Előző bejegyzésem nyomán, most arra keresem a választ, hogy a pozitív gondolkodás vajon tényleg annyira hasznos -e , mint ahogy azt a legtöbben állítják ? Valóban mi vagyunk a hibásak (nem gondolkodtunk pozitívan) azért, ha megbetegszünk vagy tragédiákat élünk át ? És egyáltalán, tényleg jót tesz nekünk ez a fene nagy pozitív gondolkodás?
olvass továbbEgyre csak fejlődik a technika, okosodnak az eszközeink, újabb és újabb tudományos felfedezések látnak napvilágot, az orvostudomány egyre több betegség gyógyításában ér el áttörő eredményeket. Látszólag minden adott ahhoz, hogy a ma embere egyre minőségibb életet élhessen. De mindez úgy tűnik, hogy tényleg csak látszólagosan van így.
olvass továbbEgyik nap még lelkesen készült az olimpiára, egy másikon már abban az Auschwitzban találta magát, ahol egyetlen balra vagy jobbra intéssel dönthettek a sorsáról. 16 éves volt, mikor családjával együtt a haláltáborba deportálták és egy pillanat alatt foszlottak szerte az álmai. Az addig reményteljes jövőkép helyét átvette az állandó rettegés.
olvass tovább"... anyám szerint mindig ma van az a nap, ami a holnapra hatással lesz, és tegnap volt az a nap, aminek a döntéseit ma szenvedjük el, vagy leszünk éppen attól nagyon boldogok. A dolgok soha nem aznap dőlnek el. Csak a buta ember hiheti, hogy új fejezetet nyithat, hogy létezik a tiszta lap, amit aztán kénye-kedve szerint újra összevissza kenhet. Következmények nélkül, ahogy titkon számít rá." - micsoda nyers szókimondás, gondolhatjuk magunkban az idézet elolvasása után. De ha előre szóltam volna, hogy az idézett szöveg Náray Tamás Anyám szerint című könyvéből származik, akkor talán meg sem lepődünk rajta. Megint csak azt "kapjuk" ezek szerint, amit megszoktunk tőle.
olvass továbbNem számít, hogy kirúgtak a munkahelyedről vagy, hogy elveszítetted, akit szeretsz. Ne vedd magadra, ha újabb rosszindulatú támadás ért, ne stresszelj a sárga csekkeken, légy türelmes a gyerekhez, igen, a sokadik hiszti után is. Ne mondd ki, ha valami fáj, eszedbe se jusson felvállalni, ha megtépázott az élet és még csak véletlenül se forduljon meg a fejedben, hogy sírni kezdesz, mert olyat aztán már, pláne csak a kretének, bocs, a gyengék tesznek.
olvass továbbRengetegen küzdünk különféle gátlásokkal, szorongásokkal, de csak kevesen merünk igazán beszélni róluk. Miért? Mert gyengeségeinket vállalni önmagunk előtt, csak az egyik része, ha úgy tetszik, könnyebbik fele az önismereti munkánknak. Sebezhetőségünket, tökéletlenségünket mások előtt is bátran feltárni, kockáztatván azt, hogy így talán majd kevésbé fognak szeretni minket, na, az a tényleges feladatunk oroszlánrésze, amiből a legtöbben szeretnénk is inkább jól kimaradni.
olvass továbbSokan sokféle gonddal küzdünk. Tűnjön bármennyire is csillogónak valaki élete, fontos tudnunk, hogy mindez csak a látszat. Tökéletes emberek ugyanis, bármennyire hihetetlen, de tényleg nem léteznek. Ebből pedig egyenesen következik az is, hogy tökéletes életek sincsenek. Maximum elhazudott tündöklések, amik mögött legtöbbször jó mélyre ásott problémák húzod(hat)nak.
olvass tovább
