Kövess minket Facebookon.
Szabó Rebeka
Ma reggel még a reggelim is a földön landolt, a vizes pohárral egyetemben és ezt követően hosszú percekig csak álltam. Az a bizonyos „miért pont én” érzés előszeretettel integet felém és nem habozik maradni sem.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Tavasszal újra mosolyra húzódik a szám. Lágy, meleg fénysugarak simogatják az arcom, éppúgy, ahogy egy anya a gyermekét. A nyíló virágok illata és bíbor színű köntöseik egy darabot tükröznek vissza belőlem. Hiszen én is épp ilyen sokszínű vagyok. Sok álommal, vággyal, de már elért céllal is felruházva.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Magam sem értem teljes mértékben, hogy hogyan, de végül én is eljutottam arra az igen zaklatott állapotot előidéző szintre, amikor azt tudom csak mondani: „Csessze meg, ennél többre már nem vagyok képes, lesz, ami lesz!”
olvass tovább
Szabó Rebeka
Sosem zavart az idő múlása. Gyerekként egy csodavilágban éreztem magam, és úgy hittem, sosem eshet bántódásom. Biztonságban voltam és, ha néha el is estem, egy óvó érintés mindig közbeszólt, pontosan akkor, amikor arra szükségem volt.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Fények gyúlnak, ropog a tűz a kandallóban, és csend honol, vagy egy lágy, jazz átdolgozású, karácsonyi zene szűrődik ki a rádióból. Készülődünk az újévre, egy új kezdet feltárására.
olvass tovább
Szabó Rebeka
“Rohamosan” közeledik a karácsony. Ezt olvasom számos szalagcímen, cikkben, mint kulcsmondat, én pedig csalódott sóhajjal nyugtázom, hogy ezek a napok ismét a rohanás ötven árnyalatai lesznek. És azt kívánom, bár ne lenne így.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Úgy tartják, hogy az ember életében igenis fontosak az akadályok, a csalódások, a váratlan szituációkból eredő meglepetések, hiszen ezekből lehet csak okulni igazán. A hollywoodi filmek gyönyörteljes befejezéseiben, vagy tökéletes storyline vezetéseiben nem igen találjuk a saját reggeli rutinunkat, vagy érzelmi válságunkat, amivel alapvetően nincs is gond, ezeket a filmeket pont azért szeretjük, mert a lelkünket és a boldogsághormonjainkat újabb magasságokba emelik, és ez jár nekünk.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Van, hogy amikor a tavasszal virágzó cseresznyefák árnyéka alatt lépdelek, még mindig hatalmába kerít az a keserédes érzés, hogy milyen is lenne egy másik ember személyében/képében élni, létezni?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Időnként eltűnődőm, vajon volt-e bármiféle konkrét oka annak, hogy váratlanul belecsöppentél az életembe. Mi emberek állandóan keressük az ok-okozati összefüggéseket, a tényeket, melyek szilárdan támasztják alá a realitást. De az életben vannak találkozások, érzések, amik nem a véletlen művei. Vagy legalábbis, valami egészen különleges atmoszféra lengi körül az életünk ezen szegmenseit. Azt tudom, hogy Te nem voltál véletlen.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az utóbbi időben igen nagy népszerűségnek örvendett a Nyerő Páros cím alatt futó valóságshow, melyben hazai hírességek, egészen pontosan párok, házastársak versenyeznek egymással. Bár nem követtem sem idén, sem máskor ezt a műsort, mégis minduntalan olyan cikkekbe, videókba futok bele, melyek azt boncolgatják, mennyire felszínes az, ahogy megjátsszák magukat az emberek az Instagram platformon például, és magában a műsorban is, de a legvégén persze úgy, ahogy kell, lehull a lepel.
olvass tovább
Szabó Rebeka
A lojalitás ugyanis ritkaság. Pont azokat az egyéneket a legnehezebb megtalálni ezen a világon, akik többre értékelik a valódi igazságot, a saját egojuknál. Ez a szomorú igazság, amivel meg kell tanulnunk együtt élni. Mert, ha nem tesszük, könnyen válhatunk az előbb említett ’fake’ típusú emberek áldozataivá, akik elhitetik velünk, hogy nyílt, őszinte szándékaik vannak felénk irányulóan.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Itt az ősz, itt van újra. És amilyen sokan ujjongunk érte, a kötött pulcsis, teázós, színkavalkádokban pompázó gyönyörűségeivel együtt, éppolyan sokan ódzkodnak is tőle. Elvégre az idő hidegebb, olykor szelesebb is, és a borús kilátások a lélekben is hasonló dolgokat idézhetnek elő.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Talán őrjítő az, ahogy gondolataink összesége csak akkumulálódik, és mégis tehetetlennek érezzük magunkat. Talán elviselhetetlennek tűnik, hogy nem tudunk mindent megoldani, hogy bizonyos dolgok egyelőre kifognak rajtunk. Talán úgy hisszük, elég erősnek kell maradnunk ahhoz, hogy a testünk mázsás súlyokat cipeljen. Vagy talán csak rá kellene eszmélnünk arra az örökös igazságra, hogy mi is csak emberek vagyunk, mint mindenki más.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Megvan az az érzés, amikor nem létezik más, csak te, és a lecsupaszított gondolataid? Nem ér semmiféle extra impulzus, kívülről is látod saját magad. Csend honol, és végre minden képkockát, történést vissza és le tudsz pörgetni magadban.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Lezárult egy korszak. Elengedjük egymás kezét, és ennek valamiért így kellett történnie, ezt mi is tudjuk. Sóhajtunk egyet, de elfogadjuk, hogy az élet már csak ilyen. De mi történik akkor, ha kérdéseink maradnak?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Bár ma már alapvetően egy szélesebb látókörrel rendelkezünk a nők önazonosságát, illetve teremtő erejét figyelembe véve, és persze rengeteg elcsépelt, klisészerű, népbutító okoskodást találhatunk ezzel kapcsolatban, valóban vannak dolgok, melyek károsan hatnak a testi, lelki egészségünkre egyaránt. A túlságosan konzervatív, sokszor földbe döngölő nézetek, megjegyzések egy torz, irreális tükröt tarthatnak elénk. És egy idő után talán el is hisszük, hogy a hamis kép, amit látunk benne valós. Csak árnyéka maradunk a régi önmagunknak. Ebből a körforgásból pedig nem könnyű kitörni.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Bizony az embernek hosszú idő elteltével is rá kell jönnie újra, meg újra: Sosem szabad túl sokat várni a másiktól igazán. Gyakran akkor esünk pofára, amikor a legkevésbé gondolnánk. Olyan emberekben bíztunk, akik tényleg méltó társaknak tűntek a nehezebb időszakokban is. Aztán valahogy mindig itt mutatják meg az előbb említett „barátok” a foguk fehérjét. Utólag sokat gondolkodtam azon, vajon ostoroznom kellene saját magamat, amiért ennyire félreismertem a másikat? Vagy fogadjam el, hogy egyszerűen így alakult?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Szokták mondogatni, hogy „Bizony szembe kell nézned az akadályokkal, vagy a félelmeiddel!”, de mi van akkor, ha egyszerűen sem pszichésen, sem fizikailag nem áll egálban mindaz, ami előttünk áll éppen?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Mindannyian más forrásokból merítünk erőt és inspirációt, persze akadnak egyező pontok az életünkben. Én az elmúlt pár évben személy szerint mindig arra a következtetésre jutottam minduntalan, hogy számomra ez a forrás nem más, mint a nosztalgia vibráló képei a fejemben. Az emlékeim. Egy talán már porosodó, de a polcomról soha le nem kerülő, aranyborítással rendelkező könyv.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az ember olyan alapvetőnek gondolja, hogy mindig ott van a szerelme, barátja, vagy a családja számára, és rögvest helytálló segítséget nyújt, ha arra éppen rászorul a másik fél. De biztosan olyan magától értetődő ez?
olvass tovább
