2. Krausz Dominika írásai
Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.




Letenni a terheidet

Mindenkinek azt kellene csinálnia, amitől boldog. Ha mernénk boldogok lenni akkor vagy így vagy úgy sikerülne. Mert az élet csodás. Minden pillanata amiben hiszünk, hogy szép lehet. Imádni kell az apró semmiségeket, hogy van akire számíthatsz. Minden napot imádni kell, amiben érezzük, hogy önmagunk vagyunk.

olvass tovább

Megválaszolatlan

Sokan hiszik azt, hogy dönteni könnyű. Egészen addig, míg ők kerülnek választás elé. Amikor önmagunkat kell megoldanunk, ha a döntés a mi vállunkat terheli, a dolgok megváltoznak.

olvass tovább

Dolgok, amikre senki nem tanít meg minket

Anya, apa vagy a nagyszülők. A néni a közértben, a szomszéd vagy a postás. A tanárok, a nagy bölcsek , az igazi költők. Ki az aki tudja mi a boldogság mind közül? Ki tanítja meg nekünk, hogyan kell boldognak lenni? Az a nagy helyzet, hogy senki nem tudja pontosan. A boldogság mindenki számára egészen mást jelent, így nem mondhatjuk meg senkinek, hogy mitől lehet igazán boldog.

olvass tovább

Engedj el!

Már nem fog fájni, ha meglátlak az utcán. Többé már nem érzem a keserű gyomorszorító érzést mert nem lesz bennem a görcs, sem pedig a félelem hogy elvesztettelek. Mert már tudom, hogy nyertes vagyok. Egy igazi harcos, aki leküzdötte a szerelmet, megbírkózott az elengedéseddel és többet már a tollamból sem írlak ki.

olvass tovább

Válaszokra várva

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben. Az sem lenne igaz, ha panaszkodásba kezdenék és sajnálnám magam, azért amim nincs. Mert úgy összességében egy nagyon szerencsés ember vagyok. Örülök a kis dolgoknak, hálás vagyok azért ahol tartok az életemben és hiszem, hogy a nehézségek ellenére az életünk csodálatos. 

olvass tovább

Az én virágos kertem

Vannak olyan kapcsolatok, ahol a pénz irányít mindent. Sajnos vagy nem de ezekből van a legtöbb manapság.Szokták mondani, hogy minden léleknek van ára. Érdekes, hogy az ember azt gondolná, hogy ő a kivétel és nem eladható. Pedig ez egy olyan piac, ahol van minden. Pénz, lélek, még több pénz aztán már kevesebb lélek, hirtelen jött boldogság majd a megkopott keserűség.

olvass tovább

Kevés a szó

Nehéz úgy írni valamiről, hogy csak az egyik oldalát látod. Nem tudsz az érzésről, hogy milyen ez a fajta várakozás, hogy milyen két szív dobogása. Milyen az a kilenc hónap, hogy izgat a találkozás.

olvass tovább

Én leszek a Hold, Te a Nap

Mindig gondolok rád, mint egy állandó tényezőre az életemben. Olyanná letté, mint a reggeli kávém. Mikor valami oknál fogva nem iszom meg reggel, én akkor is tudom, hogy majd később vagy holnap bepótolom. Egyszerűen holnap reggel újra megpróbálom.

olvass tovább

Ráérünk?

Azon gondolkodtam mi az, ami annyira más lett. Hogy mit hiányolunk a legjobban? Nyilván a legkielégítőbb és evidensebb válasz a: mindent. Mi van akkor, ha igazából az apróságokat nagyítjuk fel? Hogy nem járhatunk most plázákba, hogy nem tudunk elmenni szoláriumba vagy éppen kicserélni amit vettünk és mégsem tetszik.

olvass tovább

Hol hagytál el?

Talán csak most kezdem érteni, hogy ez sokkal egyszerűbb,hogy ez a valóságban nem is olyan bonyolult. Csak egyszerűen nem jön könnyen. Mert mind tudjuk, hogy létezik, csak mindig máshol keressük és néha a tévedés túl sok időt vesz el tőlünk, míg rájövünk, hogy az egyetlen megoldás, hogy nem sietünk.

olvass tovább