2. Barna Berni írásai
Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.




Az igazi találkozásokat sokszor csak későn értjük meg

Megtagadni a megtagadhatatlant és elárulni, ami szent. Ez a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet egovezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely igyekszik a fényesség és teljesség felé.

olvass tovább

Miért nem tudod megjavítani a rosszfiúkat?

A válasz velősen csak annyi, hogy azért mert nincs lelkiismeretük. Egész egyszerűen egyetlen rohadt pillanatig sem inognak meg abban a hitükben, hogy nekik minden jár. No, nem azért mert annyira erősek lennének, hanem azért mert többnyire valami tudatalatti bosszú mozgatja őket a nőkkel kapcsolatban. Azt verik le.

olvass tovább

Légy szép és tartsd a szád!

Évtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, és legyen véleménye.

olvass tovább

Mindenki függ valamitől

Miért múlik el a szerelem? Miért tűrjük a megaláztatást, a boldogtalanságot, a hideg ágyat és szívet? Miért tűrjük, hogy a szüleink a szeretetre hivatkozva megkeserítsék az életünket? Miért nem egyezünk ki Mi, nők és Ti, férfiak? Az összes kérdésre a válasz ugyanaz: mert ez a szokás.

olvass tovább

Miért csesszük el?

Az-az igazság, hogy nem akarom megmondani a frankót, mert hiába írtam egy szakkönyvet a témában, nem vagyok még én sem tökéletes. Ha az lennék, egy boldog házasságban élnék, nem nyűglődnék azzal, hogy megértsem az emberi kapcsolatokat.

olvass tovább

A legbonyolultabbnak tűnő nőknek kellenek a legegyszerűbb dolgok

Pont azért, mert már túl vannak azon, hogy ne az élet és a lélek finomságait keressék, a látszat helyett. Egy bonyolult nő, lényegében a legegyszerűbb, mert nem hajtja már az, hogy félelemből, önzésből megszerezzen embereket, biztosnak hitt anyagi javak már nem kábítják, átlátja az élet felesleges hazugságait és nem akar azokban részt venni.

olvass tovább

Törékenység és ítélet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben.

olvass tovább

A fiúk nem sírnak

Nehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.

olvass tovább

A gyógyulás az munka – beszélgetés Pokorny Lia színésznővel

Sokszor, sokféleképpen kapcsolódunk emberekhez. Van, hogy évekre, van, hogy pillatatokra, van, hogy egy beszélgetés meghatározza a további életünk, és van, hogy sok együtt töltött idő sem tud megmaradni bennünk és nem lesz igazán része a másik a lelkünknek. Sok éve írom és kutatom a lélek ilyen finomságait, de még mindig nem tudok választ adni arra, hogy milyen láthatatlan szálakon tudunk kapcsolódni, vagy éppenséggel nem. Mindig azt szoktam mondani, hogy valahogy megérzem, ha valaki a „falkám tagja”, és rögtön tudom, hogy dolgunk van egymással.

olvass tovább