Kulcsszó keresés /

Gondolatok Agatha Seymour-tól - X. / Hétfő

• 2012. február 20.

Szerintem nincs abban semmi rosz, ha valaki egyedül él. Mindig örömmel gondolok vissza azokra a periódusokra, amiket életemben párkapcsolat nélkül éltem meg. Te jó Ég! Mennyi időm volt magamra, a barátaimra, mozira, esti sétákra, nagy beszélgetésekre a Duna parton. Mennyi tervet szőtem, mennyi ötletem volt, mennyi mindenbe belevágtam. Megmosolyogtat, hogy szabadidő bőségében vasárnap délelőttönként angolt tanítottam és a megkeresett pénzt gitárórákra és képzőművész szakkörre fordítottam. Gitározni nem tanultam meg, nem rajzolok profi módon sem, de nagyon sok érdekes ismeretségre és új barátokra tettem szert, mindig nagyon boldog szingli voltam.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IX. / Hétfő

• 2012. február 13.

Fontos mindig észben tartani, hogy semmi sem a miénk. Még az információ sem! Ezért aztán teljesen feleslegesen erőlködik bárki, hogy bármilyen tudást elvegyen, vagy megtartson magának, a tudás ugyanis mindenütt ott van, ott lebeg az Univerzumban, s így tulajdonképpen mindenkié. Jómagam szívesen segítek akár ötletekkel, akár tapasztalattal bárkinek, hiszen minél többen tudunk valami fontosat, jót, hasznosat, annál jobb mindenkinek, annál gazdagabbak vagyunk mindannyian. Az irigységgel csak annyit érhet el bárki, hogy saját belső szeretet rendszerét megzavarja, kisebbségi komplexusa miatt elzárja önmaga elől az utat a tudás felé vezető úton. Még az sem gond, ha nem tudunk mindig mindenki örömének őszintén örülni. Elég, ha rossz érzéseink ellenére ki tudjuk mondani, hogy sok sikert kívánunk neki, s így a negatív energiákat máris elengedtük.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - VIII. / Hétfő

• 2012. február 06.

Sokáig tartott megtanulnom, hogy ne hasonlítgassam magam össze másokkal. Amíg folyton azt vizsgálgattam, elemezgettem, hogy hol tartok az életemben másokhoz képest mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó és sikertelennek találtam magam. Mindig az derült ki, hogy vannak nálam sokkal szebbek, jobbak, okosabbak, ügyesebbek, ezáltal mindig akadtak ellenfeleim. Aztán ahogy elengedtem a gondolatot és elkezdtem magamra figyelni, értékelni, szeretni önmagam, megpróbáltam a jelent megélni és abban a lehető legjobb döntéseket hozni, kiderült, hogy az egyetlen ellenfelem én magam voltam. Az állandó elégedetlenségem, az önostorozásom állt az utamban, na meg arra is rájöttem, hogy kizárólag a saját sorsommal kell foglalkoznom, ugyanis csak azért tartozom felelősséggel.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - VII. / Hétfő

• 2012. január 30.

Leszoktam arról, hogy azt várjam, hogy mindig minden a saját akaratom szerint történjen. Kitűzöm a célom, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy a megvalósulás az én tervem alapján menjen, hagyom, hogy a teremtés a neki tetsző módon segítse az életem. Szerintem engedni kell az életet természetes medrében áramolni. Ezzel azt akarom mondani, hogy úgy érdemes a célokért küzdeni, hogy végig figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a világ folyamatosan változik, s vele változnak a körülmények is. Lehet, hogy az élet kétszer annyit szeretne adni a cél felé vezető úton, mint amennyit és ahogy én a saját verziómban elképzeltem ezért érdemes odafigyelni a jelekre és együtt áramolni az eseményekkel.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - V. / Hétfő

• 2012. január 16.

Tavasszal újra itt a születésnapom! Ahogy telnek az évek, egyre inkább kézzel foghatóvá válik számomra a gondolat, hogy nem élek örökké, hogy a vágyaim valóra váltására korlátozott az idő, hogy nincs értelme a felesleges köröknek. Ezért amikor fontos, hosszútávú dolgokban döntök mindig szemem előtt lebeg a kérdés: vajon életem utolsó pillanatában hogyan fogok visszagondolni erre a lépésre? Jól döntöttem, vagy elrontottam és üvölteni fogok, mint Ivan Iljics? Nincs értelme boldogtalanul, vágyaink valóra váltása nélkül, megalkuvóan leélni azt a pár évtizedet, ami rendelkezésünkre áll. Szomorú, ha erre csak az utolsó pillanatban jövünk rá, amikor már nincs mit tenni…

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Hétfő

• 2012. január 09.

Hajlamos vagyok megfeledkezni arról amikor jól mennek a dolgaim, hogy az élethez az is hozzá tartozik, hogy kudarcok érik az embert. Van, hogy meglep és döbbenten állok az esemény előtt, aztán valahogy mindig eszembe jut, amit egy agykontrollos tréningen hallottam egyszer: a sikertelenség oka, hogy az embert nem éri elég kudarc, ami annyit jelent, hogy nem tettünk a sikerért elég próbálkozást. Így aztán rögtön felvidulok, a kudarcaimon, lám-lám, még egy siker felé vezető tapasztalat! Közeledem a célhoz!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - III. / Hétfő

• 2012. január 02.

Gyakran vártam, hogy a körülmények majd változnak egy kicsit, hogy jobban összeállnak a dolgok és majd “akkor” belecsapok a nagy tervembe. Aztán idővel rájöttem, hogy az életben nincsenek tökéletes pillanatok. Sosincs olyan, hogy minden körülmény az én céljaimat szolgálja. Mindig lesznek problémák, megoldásra váró részletek, kihívások. Ma már ha valami “elég jónak” tűnik belevágok. A kihívásoktól megerősödik, magabiztossá válik az ember és ha így vesszük szinte minden pillanat tökéletes egy tervre!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - II. / Hétfő

• 2011. december 26.

Ha az ember egy kicsit belejön a tervei megvalósításába, állandóan terveket kezd szövögetni. Nehezen szoktattam rá magam arra, hogy az első lépéssel foglalkozzak, ne az utolsóval, de idővel megtanultam. Jóelőre kitalálom, hogy mi lesz a cél felé vezető út első lépése, majd a következő és a következő. Ha már kész a komplett terv nekilátok teljes koncentrálással az első lépés megvalósításának. Egy új cél elérése, még ha rendelkezik is az ember rutinnal, mindig olyan, mintha először kezdene valamilyen nagy projektbe. Nehéz az álmodozás helyett mindig kizárólag arra koncentrálni amit csinálok, mindig csak arra az egyetlen egy dologra. Pedig a hatékonyságnak ez a kulcsa, jelen lenni a pillanatban és mindig a maximumot teljesíteni benne!

olvass tovább

Káromkodni k*rvára nem elegáns!

• 2011. december 23.
• Krajnyik Cintia

Hétfőn, a szerkesztői levelemben megfogadtam, hogy egy hétig nem káromkodom az elegancia jegyében, hiszen ahogy a cím is jelzi, az nem elegáns, én viszont szoktam. Végre vasárnap van, kínkeservesen hosszú hét volt, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy makulátlanul sikeres volt a vállalás.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - I. / Hétfő

• 2011. december 19.

Szerintem az élet kézben tartható és többé-kevésbé irányítható. Persze ésszerű tudomásul venni, hogy állandó változásban van és ha mi magunk a ragaszkodásunkkal megpróbáljuk megállásra kényszeríteni bajba kerülhetünk. Az életet valahogy úgy kell kezelni, ahogy a hajó fölött szálló sirályok repülnek. Felülnek a légáramlatra és azzal szállnak. Hol feljebb, hol lejjebb, ahogy az áramlat kívánja, s közben a szárnyaikat alig mozdítják. Ha megtanulunk figyelni az élet jeleire, ha nem vagyunk türelmetlenek, nem próbáljuk megerőszakolni a sorsot, árral szemben repülni, s élünk a lehetőséggel ha ránk talál a szerencse, minden jól fog alakulni! Bátran tárjuk ki a képzeletbeli szárnyainkat és repüljünk!

olvass tovább