Kulcsszó keresés /

Gondolatok Agatha Seymour-tól - V. / Vasárnap

• 2012. január 22.

Imádok olvasni! Persze, aki írással foglalkozik, annak kötelező is. Jelenleg Kazuo Ishiguro: Ne engedj el című könyvét olvasom. Számomra ez a történet a felnőtté válás hiányának szenvedését mutatja be. Azt, hogy milyen fájdalmas és gyermeteg dolog, ha nem vállalunk felelősséget önmagunkért, a sorsunkért. A könyv főszereplői bár elszökhettek volna, új életet kezdhettek volna, nem tették, inkább vállalták a rájuk szabott nehézségeket és a halált. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig mi definiáljuk saját magunkat, persze nehéz áttörni a korlátainkat, újraírni magunkat, azt amit gyerekkorunkban belénk égettek és a boldogság mellett dönteni, de enélkül mit ér az élet?

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - V. / Szombat

• 2012. január 21.

Megszállott filmrajongó vagyok! Már diákkoromban nagy filmklubos voltam, azt hiszem ekkor szerettem bele végérvényesen és megállíthatatlanul a filmművészetbe. Ilyenkor január közepén örömmel vetem bele magam az akciós dvd-k átböngészésébe, hátha találok valami újdonságot vagy valamit, amit már rég láttam és szívesen megnéznék újra. De persze akadnak régi nagy kedvencek is. Ilyen pl. Woody Allen Annie Hall-ja. Tagadhatatlanul a kedvenc filmem. Akár százszor is meg tudnám nézni, de az is lehet, hogy a százon már túl vagyok…

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - V. / Kedd

• 2012. január 17.

Mindannyiunk számára fontos a pénz, ha bevalljuk, ha nem. Nincs ember, aki ingyen vásárolhat a közértben, aki ne fizetne az egyetemen legalább a tankönyvekért, vagy akinek semmibe sem kerül az autója, lakása fenntartása. Azonban ha az ember csak a megszerzett pénzt látja a munkavégzés közben, valódi anyagi elismerésre szerintem nem számíthat, vagy ha mégis nem leli annyi örömét benne. Személyes meggyőződésem, hogy mind anyagi, mind más típusú elismerések táptalaja a szeretet és a szenvedély, amit beleteszünk a munkánkba. Ha elsősorban nem a pénzért dolgozunk, hanem az alkotás öröméért, azért, hogy a munkánk eredményével valamiféle képpen örömöt okozzunk magunknak és másoknak, hogy gazdagabbá tegyük vele mások életét, akkor azt az Univerzum jutalmazza!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - V. / Hétfő

• 2012. január 16.

Tavasszal újra itt a születésnapom! Ahogy telnek az évek, egyre inkább kézzel foghatóvá válik számomra a gondolat, hogy nem élek örökké, hogy a vágyaim valóra váltására korlátozott az idő, hogy nincs értelme a felesleges köröknek. Ezért amikor fontos, hosszútávú dolgokban döntök mindig szemem előtt lebeg a kérdés: vajon életem utolsó pillanatában hogyan fogok visszagondolni erre a lépésre? Jól döntöttem, vagy elrontottam és üvölteni fogok, mint Ivan Iljics? Nincs értelme boldogtalanul, vágyaink valóra váltása nélkül, megalkuvóan leélni azt a pár évtizedet, ami rendelkezésünkre áll. Szomorú, ha erre csak az utolsó pillanatban jövünk rá, amikor már nincs mit tenni…

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Vasárnap

• 2012. január 15.

A szaunázás nagy rajongója vagyok! Mintha az én életvitelemre találták volna ki. Mivel sokat dolgozom és előfordul, hogy keveset alszom szüksége van rá az immunrendszeremnek, jól jön a stresszoldáshoz, na meg a kevés alvás okozta “bőrfáradtságra” is jótékony hatással van. Már előre kinézem az időpontot, amikor a közeli szaunában citromos felöntés van és úgy intézem a vasárnap délutáni teendőimet, hogy részt vehessek a programon. Számomra ez a testi-lelki megújulás egyik leghatékonyabb formája és kitűnő lehetőség az erőgyűjtésre a következő hét kihívásaihoz.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Szombat

• 2012. január 14.

Nem vagyok valami nagy konyhatündér. Kifejezetten jól jár mindenki, ha én inkább tisztes távolságot tartok a konyhával. Azonban léteznek kivételes alkalmak, amikor a tűzhely közelébe merészkedem. Amikor nagyon rákészülök a hozzávalókkal, a párom beleegyezik egy hétvégi közös paella elkészítésébe. Ő, mint a spanyol kultúra rajongója, számomra ismeretlen precizitással és szakértelemmel fordul a konyhaművészet felé. Az én feladatom feldarabolni, előkészíteni ezt-azt és a másodpercnyi pontossággal kiszámolt pillanatban a kezébe adni. Kiváló családterápia és gasztronómiai utazás, mindenkinek szívből tudom ajánlani a közös főzés örömét!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Péntek

• 2012. január 13.

Számomra a pohár mindig félig tele van. Egyszerűen nem lehet másképp. Amikor félig üresnek láttam rögtön félni kezdtem és félelemben kizárólag rossz döntéseket hoztam, azoknak meg mindig negatív következményei voltak… Sokáig csak mondogattam magamban, hogy a pohár félig tele van, mert hinni nem hittem. Abban viszont biztos voltam, hogy ugyanarról a pohárról van szó és próbáltam azt gondolni, ha ugyan nem is tudom teljesen elhinni, már a próbálkozás és a kimondott szó is segít. Segített. Idővel tényleg elhittem, hogy félig tele van.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Csütörtök

• 2012. január 12.

Csak azt bántam meg eddigi életemben, amit nem tettem meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindig jó döntéseket hoztam, szó nincs ilyesmiről. Hanem azt, hogy a rossz döntéseknek tapasztalata volt, a jók pedig egyértelműen boldogságot okoztak. Csak a meg nem élt szerelmek, a kihagyott kirándulások, a lustaságból elmaradt baráti látogatások bántanak a mai napig. Ezeket a lehetőségeket már nem tudom visszahozni, nem tudom megélni, nem tudom még rosszul csinálni sem. Kár értük!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Szerda

• 2012. január 11.

Mindenki csodálatos és millió lehetőséget rejt magában a puszta létezése. Többek között ezért nem érdemes más kezébe tenni érdekeink képviseletét. Soha senki nem fog olyan kiválóan és hitelesen nyilatkozni a nevünkben, mint ahogy mi magunk tennénk. Engem a mai napig meglep, hogy azok a problémák amelyeket oly sok erőfeszítéssel próbáltam megoldani “távolról”, milyen egyszerűen és kreatívan megoldásra találtak egy személyes találkozás alkalmával. Mennyi mindent hozzátesz az ember kisugárzása, megjelenése, személyes meggyőző ereje mindehhez, érdemes élni a lehetőséggel!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Kedd

• 2012. január 10.

Azt tapasztaltam, hogy az élet kötelező pokoljárása elől senki nem menekülhet. Bármilyen tökéletes helyre születünk, bármennyire óvnak minket az élet nehézségeitől, a “sors” bizony utat tör magának és megmutatja az oroszlánfogát. Szerintem nem is baj, ha az ember találkozik azzal az élménnyel, amikor össze kell szorítania a fogát és szép csendben sírva imádkoznia kell, hogy valahogy élje túl azt, amit a sors rámért. Bár nem szívesen gondolok vissza a saját pokoljárásomra, azt kell mondanom, hogy semmiből nem profitáltam annyit, mint abból a élményből. Hiszem, hogy az életnek mindig igaza van, meg valahogy csak úgy hiteles az a néhány évtized, amit itt töltünk, hogy van benne minden… A magam részéről annyit tennék hozzá a nehéz pillanatokhoz, hogy csak tisztességesen érdemes őket végigcsinálni. Ha az ember ki bírja várni az isteni kegyelmet, még jutalmat is kaphat!

olvass tovább