Kövess minket Facebookon.
Ma szentelj figyelmet azokra a dolgokra, amelyeket félbe hagytál, és fejezd be őket. Azonnal elindul az új kezdet. Ma foglalkozz a háztartásoddal és a vizes tevékenységekkel. Napi megerősítés: Figyelmemet a fontos dolgokra fordítom és nem halogatok tovább.
olvass továbbA mai világ talán egyik legnagyobb problémája, hogy az emberek nem hisznek. És itt most konkrétan a vallásra gondolok. Pedig óriási erőt ad a hit, bármelyik vallás felé köteleződünk is el tiszta szívünkből. Számomra sokat jelent a vallásom – bár a buddhizmus inkább életfilozófia – a vallási vezetőmmel történő találkozások felidézése pedig könnyedén átsegít a nehéz helyzeteken, hitet és erőt merítek belőle és nem utolsó sorban eltűnik a félelmem.
olvass továbbAmennyire eddigi életem során meg tudom ítélni, az élet tele van fordulópontokkal. Ezek a fordulópontok az én olvasatomban általában valaminek a szélsőséges megélését vagy elengedését jelentik. Volt olyan fordulópont, ahol képes voltam átlépni az egyik legnagyobb félelmem; volt, amikor annyira elegem volt, hogy úgy döntöttem nem agyalok tovább, hanem egyszerűen csak élem az életet annak természetes áramlásában; volt, amikor annyira erősnek kellett lennem, hogy úgy éreztem az összes életerőmet mozgósítanom kell a túléléshez; volt, amikor csak gyenge tudtam lenni, esendő és tudtam, hogy máshogy nem is működne a dolog. Egy dolog biztos, mindig minden a fejemben dőlt el, én pedig mindig úgy döntöttem, hogy túlélem a helyzetet méghozzá a lehető legjobb kimenetellel és kész!
olvass továbbAzt vettem észre, hogy ha egy célt kitűzök magam elé, dolgozok érte és még sem sikerül, annak sokszor az az oka, hogy nincs ott minden figyelmem. Teszem a dolgom, rajta tartom a szemem a munkán, de valahogy nem eléggé. Ha jobban belemélyedek a részletekbe azt látom, hogy ami ilyenkor hiányzik a megvalósuláshoz, az az igazi elkötelezettség, a megingathatatlan hit és az a belső erő, amivel az Univerzum minden energiáját mozgósítani tudom a terveim megvalósuláshoz.
olvass továbbA belvárosban ülünk egy elég menő étterem teraszán, halk lounge zene szól, balzsamecet illatot visz a szél. Kinyitom a szemem és előttem visítanak barátnőim egy fallosz alakú lufit dörgölve a számba. Jó reggelt, ez egy leánybúcsú!
olvass továbbVolt, hogy úgy éreztem senki nem figyel rám, már-már láthatatlan vagyok. Sokat szenvedtem ettől az érzéstől, de abban a pillanatban, amikor nem “kifele mutogatással” fordultam az események felé megláttam, hogy nem a világgal van baj. Én nem tudok magamra figyelni, a belső hangomra, a valódi igényeimre és csupán másoktól szeretném erőszakkal elvenni azt, amivel magamnak tartozom. Azóta, ha rám tör a “nem kapok figyelmet” érzés, becsukom a szemem és szeretettel gondolok magamra, odafigyelek az érzéseimre, a gondolataimra, a vágyaimra és kiderül, hogy “csupán” arra volt szükségem, hogy magamnak fontos legyek.
olvass továbbVan, hogy az embernek kedve támad lefekvés előtt verset olvasni. Én ilyenkor rendszerint előveszem két legféltettebb kötetem és a hangulatomnak megfelelő témában kiválasztok verseket, ismerteket és ismeretleneket egyaránt. Előfordul, hogy csak tíz-húsz percig, de van, hogy órákon át olvasok, gondolkodom, képzelődöm, az pedig egészen biztos, hogy semmi esetre sem csukom le a szemem anélkül, hogy a kedvenc versem el ne olvasnám. Babits Mihálytól az Esti kérdés egy igazán különleges költemény. Filozofikussága, az élet örök körforgásának, az emberi lét értelmének kutatása mindig ezer kérdést vet fel bennem.
olvass továbbMindenkinek vannak perverziói. Az enyémek sem különbek másokénál. Az egyik (a nem mindennapi kategóriából), hogy éjjel kettő körül, amikor általában ágyba kerülök, ha épp nem jön álom a szememre, beteszek egy hangos könyvet a cd lejátszóba és nekiállok vasalni. A párom szerint beletelik egy-két évbe, mire normális férfi hozzászokik az eféle női szeszélyekhez, de aztán hétköznapi dologként kezeli, ha hajnal négyig az ingeit simítgatom…
olvass továbbTudom jól, hogy a félelem csupán az ego játéka, mégis, ha nem vagyok elég tudatos rengeteg mindentől félek, mi több, elképesztő félelemben tudom tartani magam. Aztán vannak vakmerő pillanataim, ilyenkor mindig megteszek valamit, amitől addig féltem. Felemelő érzés, amit minden esetben döbbenet és értetlenség követ. Miért nem teszek meg akár minden nap valamit, amitől félek? Nem történne más, csupán kiderülne, hogy az a félelmem is teljesen alaptalan, mint ahogy tulajdon képpen mindegyik…
olvass továbbVannak olyan hétvégék, amikor egész nap egyedül vagyok. Ezeket a napokat mindig a létező legfontosabb dologra fordítom, arra, hogy szeretetben töltsek időt magammal. Ilyenkor már jóelőre elvégzem a feladataimat, hogy ezen kívül semmivel se kelljen foglalkoznom és élvezem a magammal eltöltött időt. Ilyenkor befele figyelek, a belső hangomra, az érzéseimre, a gondolataimra, a félelmeimre, megnyugtatom magam, hogy minden rendben halad, meditálok, élvezem a napsütést az erkélyen, pozitív benyomásokat igyekszem elültetni az elmémben és boldog vagyok, hogy létezem.
olvass továbbMegszállott filmrajongó vagyok! Már diákkoromban nagy filmklubos voltam, azt hiszem ekkor szerettem bele végérvényesen és megállíthatatlanul a filmművészetbe. Ilyenkor január közepén örömmel vetem bele magam az akciós dvd-k átböngészésébe, hátha találok valami újdonságot vagy valamit, amit már rég láttam és szívesen megnéznék újra. De persze akadnak régi nagy kedvencek is. Ilyen pl. Woody Allen Annie Hall-ja. Tagadhatatlanul a kedvenc filmem. Akár százszor is meg tudnám nézni, de az is lehet, hogy a százon már túl vagyok…
olvass továbbTavasszal újra itt a születésnapom! Ahogy telnek az évek, egyre inkább kézzel foghatóvá válik számomra a gondolat, hogy nem élek örökké, hogy a vágyaim valóra váltására korlátozott az idő, hogy nincs értelme a felesleges köröknek. Ezért amikor fontos, hosszútávú dolgokban döntök mindig szemem előtt lebeg a kérdés: vajon életem utolsó pillanatában hogyan fogok visszagondolni erre a lépésre? Jól döntöttem, vagy elrontottam és üvölteni fogok, mint Ivan Iljics? Nincs értelme boldogtalanul, vágyaink valóra váltása nélkül, megalkuvóan leélni azt a pár évtizedet, ami rendelkezésünkre áll. Szomorú, ha erre csak az utolsó pillanatban jövünk rá, amikor már nincs mit tenni…
olvass továbbA Swarovski azon fáradozik, hogy még a leghétköznapibb tárgyak is csillogjanak. Ennek eredménye az Active Crystals kollekció, amely stílusos csúcstechnológiát kínál szórakoztató külsőben.
olvass továbbElőször a kezébe szerettem bele. A kéz annyi mindent elmond egy emberről! Szép, finom ujjai voltak, az egész keze erős volt, férfias, de mégis rendelkezett valamilyen nemes, arisztokratikus vonással. Megkértem írjon nekem pár szót, mindegy mit, csak látni akartam hogyan ír. Elbűvölt. A kezét, ahogy a tollat fogta, a tekintetét, ahogy a papírra tapadt még ma is magam előtt látom. Nem, nem az író, a nő veszett el abban a pillanatban. Az értelmem még fel sem fogta, hogy mi történik, de a belső hang amelyiken a nő szólal meg már tudta, hogy ennek a kéznek az érintésére vágyom…
olvass továbbAmerikai kutatók kísérleteikkel azt mutatták meg, hogy bonyolultabb kérdések után, amikor a vizsgálatba bevont emberek tudták, hogy a tények megtalálhatók számítógépen, kisebb erőfeszítést tettek az adatok felidézésére, jobban koncentráltak viszont annak felidézésére, hogy hol találják meg. A kutatók szerint az internet valamiféle "ügyintéző" (tranzaktív) memóriaként működik, amely "helyettünk és számunkra emlékezik".
olvass továbbA csernobili atomkatasztrófa 25-ik évfordulója sajnálatos aktualitást kapott a fukusimai atomerőmű körüli vészhelyzet kapcsán, így a számtalan memoár mindegyike kitért az atomenergia körüli vitákra. Mi ebben állást nem foglalunk, ám szemezgettünk egyet a legjobb orosz fotóblog képei közül. Szomorú képek következnek.
olvass továbbLéber Barbarával beszélgettünk legújabb kollekciójáról, az Aqua-ról, a 2011 tavaszi-nyári kollekcióról.
olvass továbbA U2 együttessel együtt indult, de később a zenetörténet szemétdombjára került rivális rockbandának állít emléket a Killing Bono című vígjáték, amely péntektől látható Nagy-Britannia mozijaiban. A produkció Neil McCormick, a The Daily Telegraph rockkritikusának memoárkötete alapján született, de számos ponton eltér az egykori rockzenész visszaemlékezéseitől.
olvass továbbA világpremierrel egy időben mutatja be a NEROLI Luxus Parfüméria az Amouage parfümház legújabb parfümpárosát, a Memoir Woman-t és párját, a Memoir Man-t. A Fekete Hattyú emléke: dekadens utazás és találkozás a sötét énünkkel Az új alkotás inspirációja a XIX. századi francia költőzseni, Charles Baudelaire.
olvass továbbA London Fashion Week-kel egyidőben, tegnap 11-kor a londoni Szent Pál Székesegyházban tartottak emlékmisét az öngyilkosságot elkövető Alexander McQueen emlékére. A szertartáson 1200 embert hívtak meg, köztük számos modellt és világhírű tervezőt. A fekete ruha, mint a gyász színe majd mindenkinek eszébe jutott, az már kevésbé, hogy templomba mennek, nem a Soho-ba. Persze ki tudja, lehet, hogy Alexander McQueen is így szerette volna.
olvass tovább
