Kövess minket Facebookon.
Szabálytalan repülésekre hivatkozva hétfőn teljesen lezárták a dunakeszi repülőteret. Dióssi Csaba polgármester egy határozatot küldött a repülősöknek, amelyben határozatlan időre véget vet a sportrepüléseknek. A klub nehéz helyzetbe került, a gépeket átköltöztették Budaörsre.
olvass továbbA július 11-én induló, 8 hangversenyből álló sorozat koncertjeit hétfőnként és csütörtökönként tartják öt héten át.
olvass továbbHétfőn elkezdődött Párizsban a divatvilág legexkluzívabb eseménye, a haute couture week. Első körben a nagyágyúk mutatták be kollekcióikat, többek között Dior, Chanel, Mabille és Giambattista Valli. Mi most az ő darabjaikból választottuk ki a kedvenceinket. Halkan megsúgjuk nektek, hogy a mi dobogónk legfelső fokán Valli kollekciója végzett.
olvass továbbHétfő éjjel megrendezésre került az idei MET Gála, amely a Metropolitan Múzeum Divatintézete és a Vogue magazin közös szervezésében az év egyik legrangosabb divateseményének számít. A rendezvény jelszava 'Punk: káoszból a divatba' volt. Lássuk kinek sikerült és kinek nem a vörös szőnyeges belépő.
olvass továbbAz idén olyan nehezen akar érkezni a tavasz, és a nyuszi-ünnep is oly hamar tovaszáll, de ki mondta, hogy a Húsvét a hétfővel véget ér?
olvass továbbHétfőn a Pisco és Nazca közötti 343 kilométert kell teljesítenie a mezőnynek, ebből 243 km lesz a mért szakasz.
olvass továbbMit jelent ma jól élni? Szerintem annyit, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk és megélünk belőle. Véleményem szerint a legnagyobb luxus, ha úgy élhet valaki, ahogy szeretne, annak élhet, amit szeret és azokat a hobbikat csinálhatja, amiket szeret. Az én olvasatomban nem feltétlenül tartozik ide a saját hajó birtoklása, sőt a vidéki nyaraló sem, persze aki megengedheti magának éljen vele és élvezze ki minden percét!
olvass továbbVan, hogy elkeseredem és úgy látom, hogy sok mindenhez már nincs, vagy nem lesz az életben erőm. Aztán rájövök, hogy mindez csak egy gondolat, hogy az élet úgyis erőt ad majd mindenhez, amihez kell. S ha jobban elgondolkodom vélt és valós félelmeimen, azt is megállapítom, hogy a legjobban attól félek, hogy a már megélt a rossz tapasztalatok miatt nem merek belevágni az élet legjobb dolgaiba, olyanokba, amikben már elbuktam és kénytelen voltam vesztesként távozni. Aztán megnyugtatom magam, hogy az élet folytonos körforgásban, állandó változásban van és nincs más megoldás, mint élni minden jóval, és hinni, hogy a dolgok jól is végződnek.
olvass továbbEgy kedves barátom mesélte egyszer, hogy a feleségével úgy kezdődött a kapcsolata, hogy egymás szeretői voltak. Az élet legnagyobb ajándékaként élték meg mindketten a kapcsolatot. Nem voltak elvárásaik egymással szemben, nem hívogatták egymást ha épp nem voltak együtt, mindenki megköszönte, amit kapott és örült, hogy adhatott. Olyan jól működött ez a kapcsolat, hogy egy év múlva összeköltöztek, összeházasodtak és azóta is nagyon boldogan élnek. Szerintem tanítani kellene ezt a hozzáállást!
olvass továbbMeggyőződésem, hogy a kapcsolatok sikertelenségének egyik fő oka a rossz kommunikáció. Kapcsolataink javításához meg kell tanulnunk megfelelően kommunikálni. Amikor megtanulunk nyíltnak és őszintének lenni az életünk és a kapcsolataink megváltoznak. Egyszerűen ki kell tudnunk mondani, ha valakit szeretünk, ha hiányzik stb… Saját tapasztalatom szerint a dícséret, őszinte odafigyelés, a másik meghallgatása is ezen megnyilvánulások fontos része. Jómagam olyan tulajdonságát is elismerem már előre az embereknek, ami még nincs is meg benne, ez ugyanis elősegíti annak megszületését. Az is sokat segíthet, ha vitás helyzetben nem ugrunk a másik torkának, hanem valami kedves megjegyzéssel segítjük a helyzet alakulását, pl.: Te ennél sokkal nagyszerűbb vagy! A pozitív eredmény nem marad el! Próbálja ki bátran mindenki!
olvass továbbAz ember sokszor kerül olyan helyzetbe, amikor úgy érzi nincs tovább, nem fognak megoldódni a problémái, kilátástalan a helyzete. Amikor én kerülök hasonló lelkiállapotba, egy jóbarátom jut eszembe. Soha nem tudhatod, hogy mit hoz a holnap! – mondogatta nekem nehezebb napjaimon. Milyen igaza volt! Ha nem görcsöltem és tettem a dolgom, az élet valahogy mindig kisegített, a holnap igenis tartogatott meglepetéseket!
olvass továbbVan, hogy tragédiákra van szükségünk ahhoz, hogy gyengeségeinkkel, félelmeinkkel szembe tudjunk nézni és el tudjuk engedni őket. Ez messze nem azt jelenti, hogy áldozatok vagyunk! Tudatosítani kell magunkban, hogy valamit meg kellett tapasztalnunk és szemlélődve kell tekintenünk az eseményekre. Sokszor “gyerekként” visz minket az élet helyzetekbe és “felnőttként” jövünk ki belőlük. Fontos hogy csak a tanulságot és a szabadságot vigyük tovább ne a fájdalmat és a vesztes szerepét.
olvass továbbTöbb mint tíz évig voltam pánikbeteg. Mivel akkoriban a betegséget még nem tudták diagnosztizálni, jobb híján felírtak egy nagy adag nyugtatót. Lázadó kamaszlányként úgy gondoltam én nem az az ember vagyok, aki 16 évesen nyugtatót szed, majd valahogy megpróbálom “túlélni az életet” gyógyszerek nélkül. Évekkel később láttam egy dokumentum filmet arról, hogy a pánikbetegség pszichoterápiás kezelése során a páciens megtanul tudatosan bánni a betegséggel, s mintegy “visszafele haladva”, idővel eljut odáig, hogy már a roham első pillanataiban leállítja a folyamatot. Több éves terápiába kezdtem, amit siker koronázott. Már rég nem kell megküzdenem a pánikbetegséggel, de míg élek nem felejtem el, milyen érzés levegő után kapkodni, miközben a szívem majd kiugrik a helyéről, szakad rólam a víz és minden sejtem elönti a rettegés, hogy meghalok. Számomra ennek a betegségnek a leküzdése volt az egyik legmeghatározóbb bizonyíték arra, hogy az ember sokmindent kibír és tovább tud lépni, ha akar…
olvass továbbBizonyára buddhista mivoltomból származik a gondolat, de úgy hiszem mást sem bánt a felvetésem. A buddhizmus tanításainak célja, hogy elérjük a buddhaság megvilágosodási szintjét, hogy a leghatékonyabban tudjuk segíteni az összes érző lény megvilágosodását, s minden érző lény javára legyünk. Az én olvasatomban ez azt is jelenti, hogy ha “kicsinyek” vagyunk, azzal nem szolgáljuk a világot! Azzal lehetünk mindenki javára, ha elérünk mindent, amit csak szeretnénk, ha teljes erőbedobással küzdünk a céljainkért és boldogok vagyunk. A boldog emberek ugyanis alapvetően jó döntéseket hoznak, magas rezgésszinten működnek és jó karmákat teremtenek.
olvass továbbOlyan jó nőnek lenni! Jól érzem magam a női feladataimmal. Megnyugtató érzés, hogy nem nekem kell “leütni a mamutot”, ezt a feladatot meghagyom a páromnak, küzdjön meg ő világgal és a többi férfival. Nyugodtan sírhatok a romantikus filmeken vagy lehetek Sex és New York fan, az én alapvető feladatom az ünnepi teríték kitalálása, virágcsokor vásárlása a lakásba… Talán ezért is van az, hogy boldog és mindig örömteli vagyok ha dolgozom, még ha általában a hétvégékre és az éjszakákra is jut munka bőven. Felszabadultan teszem, teljes odafigyeléssel, maximális elszántsággal dolgozom, hiszen nem kell “villanykörte becsavaráson” vagy falfúráson aggodalmaskodnom, a férfimunkákat elvégzi a férfi. S ha valahol elakadok a munkával kapcsolatos ügyeim intézésében kapok tőle segítséget, egy kicsit elirányítgat ott, ahol elveszett vagyok. Az én olvasatomban ez jelenti azt, hogy mindenki teszi a dolgát.
olvass továbbEgy barátommal ültem egy kávézóban. Megcsörrent a telefonja, felvette és pár mondattal gyorsan lerendezte a beszélgetést. Értetlenségemre, a következő magyarázatot adta: Nem akarok mindenkire időt szánni. Órákat arra, hogy ingyen tanácsot osztogassak, vagy csak az időmet töltsem el. Drága dolog az idő, az életben abból van a legkevesebb, így aztán az embernek muszáj megválogatnia, hogy kivel osztozik rajta. Természetesen a legjobb barátaim számára mindig rendelkezésre állok, de jól teszi az ember, ha megválogatja, hogy kire szán időt és kire nem. Azokban az emberi kapcsolatokban, ahol csak adunk, előbb-utóbb úgyis rosszul érezzük magunkat és a másikat kezdjük el hibáztatni, holott csak mi tehetünk arról, ha egyenlőtlen viszonyokat hozunk létre. – tette hozzá.
olvass továbbMindenki a boldogságot keresi egy életen át, van aki megtalálja és van, aki egész életében szenved a hiányától. Azt tapasztaltam, hogy a boldogság valamilyen módon képesség kérdése is. Van, akinek az élet újra és újra felajálja, hogy jól menjenek a dolgai, de mégsem él a lehetőséggel, mert állandóan azt méregeti, hogy elég jó lesz-e számára vagy hogy döntése tökéletesen beleilleszkedik-e a társadalmi elvárásokba. Egy kedves pszichológus barátom a következő képpen kommentálta a kérdést: “Ha az ember úgy szeretne boldog lenni, ahogy a világ és a társadalom elvárja tőle nagy valószínűséggel boldogtalan lesz. Ha létezik erre vonatkozó tanács, talán csak annyi lehet, hogy mindenki legyen boldog úgy, ahogy lenni tud és ahogy mer.” – mondta.
olvass továbbNincs könnyebb dolog az ítélkezésnél. Könnyű másokat félinformációk, saját elképzelések, felszínes benyomások alapján, esetleg irigységből “bűnözőnek”, kurvának, rossz anyának, drogosnak, munkamániásnak vagy éppen lúzernek (stb.) titulálni. Mivel kivétel nélkül mindenki a legjobb tudása szerint hoz döntéseket a saját életében, aminek a következményeit maga viseli, ezért a legjobb úgy csinálni a dolgainkat, ahogy mi magunk jónak látjuk. Úgyis mindig jön valaki, aki okosabbnak hiszi magát, akinek nincs jobb dolga, mint kéretlen tanácsokat osztogatni és megmondani a “tuti-t”, azt hiszem velük jobb ha nem foglalkozik az ember.
olvass továbbGyakran mondták nekem, hogy a túlpörgésem biztos jele annak, hogy menekülök önmagam elől. Hallgatva a tanácsra a munkát és az aktivitásomat jelentős mértékben visszafogtam és az így keletkezett idő jelentős részét magamra fordítottam. Azt kell, hogy mondjam semmilyen csoda nem történt. Vagyis egy nagy igazságra jöttem rá, mégpedig arra, hogy “jóakaróim” mind sikertelen, boldogtalan emberek voltak, én pedig egy idő után szomorúan, a távolból néztem egykori eredményeimet. Aztán gondoltam egy nagyot és újra belevetettem magam a munkába, a szórakozásba, a jó és rossz élményekbe, egy szóval az Életbe! Nem bántam meg!
olvass továbbHa jól emlékszem érettségi táján történt velem, a képzőművész körből baktattam haza óra után, mellettem a kurzust vezető festőművész sántikált, a biciklijét tolva. A felnőtté válás egyik legfontosabb feltétele, hogy az ember elköltözzön arról a környékről vagy abból a városból, ahol felnőtt. Egyedül kell lenni, minden segítség nélkül kell maradni ahhoz, hogy az ember megtapasztalja az erejét. Ha mindig ott vannak melletted a szeretteid, a jól bevált emberek, sosem vagy rákényszerítve arra, hogy megerőltesd, megismerd magad, hogy lásd mi mindent kibírsz.- mondta. Igaza volt!
olvass tovább
