Kulcsszó keresés /

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XVI. / Csütörtök

A mai világ egyik legnagyobb értéke az ötlet! Mindenki valami egészen különleges dolgon töri a fejét, legyen az egy új “facebook” vagy bármi, amitől anyagi, társadalmi elismerést vár. Saját tapasztalatom az, hogy a képzelet, a kreativitás a gyakorlattól nő meg. Az ember minél többet dolgozik, minél több produktumot hoz létre, annál több mindent képes belelátni a dolgokba, tervekbe s előfordul, hogy munka közben egyik ötlet hozza magával a másikat. Elég belegondolnunk abba, hogy gyakran, mire végzünk egy munkával, ha elölről kellene kezdenünk az egészet, az eredeti koncepcióból valami egészen más alkotást hoznánk létre.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XV. / Csütörtök

Igazi álmodozó vagyok. Sajnos ez a tulajdonságom ritkán van hasznomra az életben. Bosszankodva szoktam arra gondolni, hogy miért nem tanultam valamilyen egzakt tudományt pl. fizikát vagy valami mást, ami abszolút mérhető és földi keretek közé szorít. Az egyik legfontosabb dolog, amit a kedvenc írómtól megtanultam (orvos volt a végzettsége), hogy a racionalizmus mindig az ember használra válik, ésszerűségre, következetességre, gyakorlatiasságra nevel, és sosem megy ki a divatból.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XIV. / Csütörtök

Van, aki rögtön bosszút áll az őt ért sérelmekért, van, aki némán tűr és a dolgok jobbra fordulásában bízva inkább tovább megy. Meggyőződésem szerint mindennek oka van, még akkor is, ha ez a röpke emberi lét nem is mindig ad elég időt az ok-okozat megismeréséhez. A bosszúállással az ember csupán a saját rossz karmáját hozza létre. Nem azt mondom, hogy áldozattá kell válnunk, hanem, hogy nyugodtan gondoljuk át az eseményeket és ahelyett, hogy negatív érzéseknek adnánk teret magunkban, inkább köszönjük meg a tanítást és tegyünk azért, hogy az élet könnyedén lehetőség találjon a kárpótlásunkra.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XIII. / Csütörtök

Vannak emberek, akik ujjal mutogatnak másokra, óriásinak tüntetik fel azok botlásait, s önmaguk hibátlanságát szívesen prezentálják ellenpólusként. Nos, szerintem a tökéletesség messze nem így néz ki. Azt tapasztaltam, hogy aki dolgozik, az bizony hibázik, és aki nem csinál semmit, azzal valóban semmi említésre méltó nem történik. S bár semmi esetre sem szeretnék ítélkezni senki fölött, úgy gondolom, hogy a létező legnagyobb “bűn” a Földön megadatott röpke évtizedeket nem kihasználni, hanem ülni tétlenül és csak beszélni dolgokról, másokat kritizálni, azt emlegetni mennyi terv van a fejünkben s egyet sem megvalósítani közülük.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XII. / Csütörtök

Húsz évesen egy nagy cégnél dolgoztam idegen nyelvi levelezőként. A részletekre nem emlékszem, de valamiért épp nagyon el lehettem szomorodva, mert az egyik főnököm egyszercsak leült mellém a büfében és kéretlenül adott egy tanácsot, aminek azóta is mindig nagy hasznát veszem. “Soha ne sértődj meg! – mondta. Aki megsértődik, az elveszítette a játszmát, az visszavonult, azt már legyőzték.” Egek! Hányszor beigazolódott az igaza!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XI. / Csütörtök

Jó ideig nem tudtam mi legyek ha nagy leszek. Sok mindent kipróbáltam, figyelgettem magam, mihez van érzékem, tehetségem. Azt már elég korán megtudtam, hogy a tehetség messze nem elég. A képzőművész kört vezető festőművész jegyezte meg nekem egyszer, hogy a legtehetségesebb tanítványaiból semmi sem lett. Elsőre felvették őket az egyetemre, de mivel önteltek és lusták voltak, elhitték, hogy kivételesek, nekik minden megy erőfeszítés, kitartás nélkül, gyorsan kibuktak az iskolából az elégtelen teljesítményük miatt. Azok a tanítványai, akik ugyan nem rendelkeztek kiemelkedő tehetséggel de szorgalmasak voltak, tudtak küzdeni és akkor is kitartottak amikor más már feladta volna, azok eljuttattak oda, ahova vágytak.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - X. / Csütörtök

Nem mindenkinek és nem mindig fiatalon adatik meg az embernek, hogy megtalálja a számára legideálisabb munkát. Azt, amit akár ingyen is csinálna, amibe beleteheti minden kreativitását, aminek minden percét élvezi. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy az ember jobb híján szabadidejét olyasmivel töltse, ami örömet okoz. Nem kell rögtön drága, megfizethetetlen dolgokra gondolni! Lehet ez festés, tánc, zene, sport, modellezés, bármi, ami személyes és aminek a maga nemében páratlan az eredménye. Meggyőződésem, hogy egy jó hobbi sokat javíthat az ember életminőségén, boldogságot hoz a szürke hétköznapokba, színesebbé teszi személyiségünket önmagunk és mások számára egyaránt. Még nincs hobbink? Micsoda kaland önmagunk felfedezése, érdeklődési körünk felkutatása!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IX. / Csütörtök

Azokban a párkapcsolatokban éreztem magam a legjobban, ahol egy kicsit önző voltam, vagy inkább nagyon szerettem magam. Ahol folyamatosan csak elnéztem a másiknak hol ezt, hol azt… valahogy mindig rosszul alakultak a dolgok. Aztán egyszer csak elegem lett és azt mondtam magamban, hogy úgy is nagyon jó lesz nekem, ha esetleg egy ideig egyedül maradok, kiválóan fogom érezni magam egyedül is, több szabadidőm lesz a saját dolgaimra és a barátaimra. Ettől a pillanattól kezdve várom el folyamatosan a másiktól, hogy figyeljen oda az igényeimre, hogy érezze a súlyát annak, hogy számomra mi az ami fontos. Eddigi kapcsolataim egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy mindenki addig megy el, addig feszegeti a határainkat, amíg hagyjuk és mindenkivel azt lehet megtenni, amit megenged a másiknak! A legfontosabb, hogy szeressük és tiszteljük magunkat, hogy a társunk is szeretetre és tiszteletre méltónak tartson minket!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - VIII. / Csütörtök

Ma már nincs ember, akinek az életében ne lenne jelen, akár csak felszínes ismeretek erejéig is a spiritualitás. Sok mindent kipróbáltam és végül arra jöttem rá, hogy bár lehet és kell is írni, olvasni róla, a valódi spiritualitás a fizikai világban való gyakorlatiasság, teremtő képesség. Számomra a spiritualitás arról szól, hogy a mindennapokban teszek valami újat, valami új szokást veszek fel vagy fizikai síkon lépem át a korlátaimat. Nem kell rögtön bonyolult dolgokra gondolni, elég ha az ember azt határozza el, hogy holnaptól mindig minden email-re azonnal válaszol és így is tesz.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - VII. / Csütörtök

Számomra a felnőtt élet azt is jelenti, hogy igyekszem professzionálisnak lenni abban, amit csinálok. Tudatában lenni annak, hogy mindennek amit teszek és mondok következménye van, tisztelettel, őszinte figyelemmel fordulni mások felé. Lehetőség szerint mindig jól szervezett vagyok, pontosan betartom a határidőimet, jó előre megtervezem az évem, konkrétan megfogalmazom a céljaim. Tapasztalatból tudom, hogy annyira vesz mindenki komolyan, amennyire én komolyan veszem a munkám.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - VI. / Csütörtök

Elmondhatatlanul jó érzés őszintének és természetesnek lenni! Amíg nem próbáltam meg gyávaságból, megalkuvásból vagy bármilyen más okból őszintének lenni magammal és a világgal nem tudtam micsoda terhet cipelek a vállamon. Aztán amikor egy életem egy halálom alapon belevágtam és nem jópofiztam többet, nem kedveskedtem csak azért, hogy szerethetőbb, elfogadhatóbb legyek mások számára egyszer csak kinyílt egy másik világ. Ebben a világban pedig kiderült, hogy az ember minél természetesebb, minél inkább hiteles mások számára azzal, hogy olyan, amilyen. Azóta ha rólam kérdeznek széttárom a karom és csupán ennyit teszek hozzá: Ez vagyok én, se több, se kevesebb!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Csütörtök

Csak azt bántam meg eddigi életemben, amit nem tettem meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindig jó döntéseket hoztam, szó nincs ilyesmiről. Hanem azt, hogy a rossz döntéseknek tapasztalata volt, a jók pedig egyértelműen boldogságot okoztak. Csak a meg nem élt szerelmek, a kihagyott kirándulások, a lustaságból elmaradt baráti látogatások bántanak a mai napig. Ezeket a lehetőségeket már nem tudom visszahozni, nem tudom megélni, nem tudom még rosszul csinálni sem. Kár értük!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - III. / Csütörtök

Mivel soha senki nem volt mellettem, aki bátorított volna, hitt volna bennem, gondoltam keresek magamnak egy támogatót. Valakit, aki mindig velem van, amikor szükségem van rá, valakit, aki épp annyira szeretné ha elérném a céljaim, mint én, valakit, akinek ugyanannyira fontos vagyok, mint magamnak s mivel más választásom nem volt magam mellett döntöttem. Így én vagyok az, aki mindig ott állok lélekben magam mellett (buddhista hozzáállás) és bátorítom, erősítem magam. Én vagyok az, aki előre lökdösöm magam ha reszketek a félelemtől, vagy a fülembe súgom, ha nehéznek találom a feladatot, hogy: meg tudod csinálni, vágjál bele, alakulni fognak a dolgok, ha elakadsz a Gondviselés küld segítséget, csak figyelj a jelekre! Nem bántam meg a választást. Jó hír! Ilyen fantasztikus drukkerrel mindenki rendelkezik!!!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - II. / Csütörtök

Van, hogy egy kicsit elveszek a sok tennivaló között s elfeledkezem arról, hogy az erőm forrása én magam vagyok ezért fontos, hogy figyeljek magamra, a belső igényeimre, hogy érzelmileg és szellemileg is tápláljam magam, szeretettel forduljak magam felé. Hisz én vagyok az, aki eddigi életem folyamán végigcsináltam “magammal” a nehéz pillanatokat, azokat is amelyekben senki nem tudott velem lenni, senki nem támogatott, senki nem bátorított. Így minden áldott nap, amikor reggel tükörbe nézek egy bíztató tekintet kíséretében, gondolatban odasúgom magamnak, hogy erőt adjon a jövőre nézve: Nekem Te vagy a Hősöm!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - I. / Csütörtök

Sokszor próbáltam a nagy terveimet egyetlen lépésben megvalósítani. Nem ment. Aztán rájöttem, hogy mindenhez idő kell. A dolgoknak, a munkának be kell érni. A következetes, kitartó munkának pedig mindig meg van az eredménye. Valahogy úgy lehet, hogy az a figyelem, erő, amit minden áldott nap beleteszünk valamibe, ami fontos számunkra egyszer csak megsokszorozódva tér vissza hozzánk. Próbáltam rájönni a dolog kulcsára és máig sem tudok jobb magyarázattal szolgálni, minthogy szeretni kell, amit csinálunk, különben nem tudunk kitartani mellette olyan hosszú ideig, hogy aztán újra ránk találhasson.

olvass tovább

Testvajak – az őszi csípős hideg ellen

Két hete még napbarnított lábakkal is lehetett találkozni a városban, de végérvényesen beköszöntött az ősz, búcsút kell inteni a nyárnak. Szimbolizmust félre téve, ne az elmúláson és az egyre laposabban sütő napsugarakon sopánkodjunk, inkább készüljünk az új őszi/téli divatra, a tavasszal félretett sálak üdvözletére, a test és arcápolók lecserélésére.

olvass tovább