Kulcsszó keresés /


Csak ne félj!

Hétfő reggel van. Egész éjszaka nem aludtam. Hallgattam, ahogy a gyerekem szuszog. Éveket gondoltam át, képeket festett a múlt, az aminek részei voltak emberek, ilyenek vagy olyanok. Rengeteg történet egy nehéz időszakból, ami már nem fáj, csak valami egészen fura érzést hoz, valamiféle elfogadást, irántuk. Ítélet nélkül.

olvass tovább

Miért hitted el, hogy nem vagy képes dolgokra?

Sok felnőtt ember szenved attól, hogy baj esetén nem érez igazi támogatást – sem a környezete, sem saját maga felől. Magára hagyva érzi magát még akkor is, ha vannak körülötte, akiktől segítséget kérhetne. Lehet, hogy kap is valamilyen segítséget, de a lénye legmélyén lévő kínzó magárahagyottság-érzést ez nem enyhíti. Ez pedig többnyire abból fakad, hogy gyerekként nem kapott megfelelő ÉRZELMI TÁMOGATÁST.

olvass tovább

Nincs értelme könyörögni - légy erős, és sétálj tovább!

Sajnos a legtöbbünknek ismerős lehet a szituáció: megismersz egy férfit, jól érzitek magatokat, találkoztok párszor. Úgy érzed, hogy pillangók repkednek a gyomrodban, alig várod, hogy ismét beszéljetek és láthasd. Fejben már az esküvőt tervezgeted, elképzeled a közös gyerekeiteket, és úgy tűnik, mindketten ugyanazt akarjátok, nagyon egy hullámhosszon vagytok. Aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozik.

olvass tovább

Elég egy valakinek megfelelned ahhoz, hogy mindenkinek meg tudj felelni: Saját magadnak

Reggel van, a kávémat iszogatom, miközben kint állok a teraszomon, egy-két madárcsicsergés, a közeli játszótérről boldog gyerekhangok zaja szűrődik fel, a fák elsárgult levelei nyár helyett őszre inspirálnak, s mindezek mellett azon töprengek, hogy vajon mi van akkor, ha egy párkapcsolatban a férfi jobban kötődik a nőnél. Nem is töprengés volt ez igazából, hanem csak egy gyorsan beslisszanó gondolat a gondolataim közé; megjelent a kérdés a fejemben, én pedig két korty között megfogtam.

olvass tovább

Élményeket gyűjteni együtt – Avagy ez hoz igazán össze minket

Az utazások, kirándulások, barangolások mindigis szerves részét képezték az életemnek, gyerekkoromtól kezdve. Nemcsak azért, mert kislányként számtalan külföldi útnak lehettem a részese, melyeket a nagymamám szervezett és bonyolított le, hanem azért is, mert attól a pillanattól kezdve, hogy egy picit is másabb, különlegesebb, illetve természetközelibb közegbe kerültem, én magam is átalakultam. Az érzéseim, intuícióim. Ilyenkor általában fontos dolgokra ébredtem rá, inspirálódtam, és persze felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Ez ma sincs másképp.

olvass tovább

Férfiszempont: Miért vagyunk együtt? Az otthon maradt szex

  • 2022. február 26.

Miért vagyunk együtt? Miért is élünk párkapcsolatban? Mert a legtöbbünk abban él vagy arra törekszik, hogy abban éljen. Lesz valamilyen formája ennek, lehet, hogy lesz házasság, lesz gyerek, lesz család, egzisztencia. Közösséget alkotunk, teremtünk. De mi az alapja ennek a közösségnek?

olvass tovább

Férfiszempont: A kiüresedett vágy

Egy mai gyereknek nincs könnyű dolga, ráadásul ő nem is tud erről. Sokszor a szülőtől feltétel nélkül megkap mindent. Így értékelni sem igazán tudja, amikor kiröpül a szülői fészekből, és ha már nem kap, akkor elveszi. Kriminális gyerek lett belőle. Előzménye is volt a dolognak, ami talán a szülő kompenzatorikus hozzáállása volt, miszerint lelkiismeret-furdalás gyötörte amiatt, hogy nem tudott elegendő minőségi időt tölteni vele, viszont kárpótlásként mindent megvett neki, de ezzel a szakadék felé terelgette a gyereket.

olvass tovább

Tényleg mindenki alkalmas a szülői szerepre?

Sokszor gondolják körülöttem, hogy valami bajom van a gyerekekkel, mert hát nincs és szerintük már elég idős lennék hozzá. Nos, régebben tényleg volt egy ilyen mintázat, amit sokáig vittek tovább az emberek. A lányokat hamar feleségül adták és elkezdtek egy ütemtervnek eleget tenni. Talán ideig-óráig ez jól is ment. Sok lemondással, főleg a szerelem lemondásával járt. Többször is rájövök, hogy minden kórnak megvannak a maga nehézségei, és egyik sem jobb a másiknál. Csak más áll a reflektorfényben.

olvass tovább