Amikor hiszel bennem
Amikor mindenki felállt és hazaindult, te még mindig ott ülsz a nézőtéren, és engem figyelsz. Nem volt fergeteges tapsvihar, csak olyan átlagos, szerintem. Csak kétszer tapsoltak vissza, ez kicsit elszomorított, te láttad az arcomon, még a valós emberi sminkálarcom mögé is beláttál. Széthúztad a védelmező, harci díszem függönyét, azon túl, ott is láttad, egyre csak a számokat figyelem, vajon mennyien tapsoltak nekem állva, hány ember dobott hervatag virágcsokrot a lábaim elé, és hányszor tapsoltak vissza a végszót követően. Ha lenne tapsvihar decibel-mérő, én egyre csak a kijelzőt nézném, mert a számok, azok nem hazudnak.
olvass tovább