Kövess minket Facebookon.
A szakítás fájó, mardosó érzése mindenkit gyötört már. Az emlékekbe feledkezel néha kevesebb, néha több időre. Sokat sírsz, erre mindig megvan az ok, hiszen a belső szomorúság uralkodik rajtad. A hiánya elviselhetetlen, de te is tudod, hogy tovább kell lépned, ennyivel tartozol magadnak, hogy el tudd kezdeni a folyamatot.
olvass tovább
Hogy honnan tudom, hogy „jól” szerettelek? Őszintén, mindig csak őszintén amennyire az ember szeretni tud, én úgy szerettelek Téged. Önzetlenül és minden feltétel nélkül. Vágytam rád és az érintésedre. Vártam, hogy rám nézz és lássam mosolyogni azokat a gyönyörű szemeid, ahogy mindig mosolygott mikor megláttál.
olvass tovább
Varga Emese
Mint ahogy azelőtt is megvoltam. Sokan félremagyarázzák a nők erejét. Mert lehet, hogy az elején összeszorult a gyomrom minden egyes alkalommal, amikor az elmém peremére értél, de tudod ettől is csak erősebb lettem. És egy idő után már nem fájtál.
olvass tovább
Pacher Gábor
Az elengedés csupán egy szó, melynek hallatán szinte minden embernek negatív töltetű emlékek jutnak az eszébe. Negatívak, melyek mértéke egyénenként változó, ugyanakkor mindenkinek megvan a saját története, miért volt annyira nehéz elengedni egy korábbi párkapcsolatát. Minden ember más, minden kapcsolat más, melyekben mindig új kihívásokkal találod szembe magad. Minden lezárás is más, mind más dolgok miatt válnak nehezebbé, vagy éppen könnyebbé.
olvass tovább
Varga Emese
Egy. Mert végre szeretem és tisztelem magam. Mert tisztában vagyok azzal, hogyha nem tetszik a sztori, amiben fél lábbal benne ragadtam, akkor képes vagyok kilépni belőle. És nézd csak, meg is teszem!
olvass tovább
Király Eszter
Elengedni azt is jelenti, hogy tisztességesen istenveledet mondtunk, és végre nyugodtan távolról nézzük egymást időnként, anélkül, hogy benne lélegeznénk egymás életében.
olvass tovább
Mertain Lilla
Egész életedben a kedvesség, és az együttérzés védőszentje voltál. Igazi harcosként soha nem féltél megvédeni azt, akit szerettél. Ez pedig a mai napig megmaradt. Ez a csodálatos jóság azt érzékelteti számodra, hogy az életed során minden emberért érdemes harcolnod. De sajnos a valóságban nem így van. Vannak néhányan, akik nem igazán érdemlik meg az odaadásodat.
olvass tovább
Varga Emese
Néha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.
olvass tovább
Virág Klaudia
Amíg nem hiszed el, hogy szerethetnek, addig szerethet Téged bárki jól vagy rosszul, sosem lesz egyik sem a valódi igazság, csak egy torz tükre elméd börtönének.
olvass tovább
Szakítást követően ugyanazokon a szakaszokon kell végigmennünk, mint amikor meggyászoljuk egy elhunyt szerettünket. Bármilyen helyzettől függetlenül a szakítás mindig fájdalommal jár. A másik embertől való elszakadás pedig sok belső munkát igényel.
olvass tovább
Krausz Dominika
Mikor látod be, hogy vége? Miért játszod velem és közben önmagaddal ezt a régen elvesztett csatát? Vívod ezt a kínt, harcolsz magaddal ellenem közben csak észre kéne venned és elfogadnod, hogy a részed lettem. Már késő a “ha” meg a “majd”. Tényleg nem látod? Nincs már útja a kapcsolatunknak. Azt hiszed nekem nem fáj? – gondold azt.
olvass tovább
Mertain Lilla
Attól a naptól kezdve, hogy akkor hirtelen megint eltűntél, mint Zrínyi a ködben, egyik napról a másikra, nem törődve, hogy mit okozol ezzel, napokon, heteken át próbáltam rájönni az okára, vajon megint miért? Majd csoda történt.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Éveken át húzódott a héja nász közöttünk, a lelkünk cibálása. Elfáradtam. Már nem kapok tőled annyit sem, mint régen, te mégis néha még ki-kinyitogatnád ezt a fiókot, aztán becsapnád újra, amikor valaki rajtakap a nosztalgián. Csak rajtam áll a saját boldogságom, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek meghozni egy végzetes döntést.
olvass tovább
Az elengedés nem könnyű, főleg akkor nem, ha folyamatosan kergetik egymást a fejedben a kérdőjelek és te minden este úgy fekszel le, hogy tulajdonképpen nem tudod, hogy mi miért történt úgy, ahogy.
olvass tovább
Ha végiggondolod azt, hogy most hol tartasz, akkor mit látsz? Idézd fel azokat a helyeket, ahol jártál, és azokat az emlékeket, amik mélyen benned vannak most is. Emlékezzen azokra a barátokra, akikkel együtt nőttél fel, és akiktől idővel eltávolodtál ilyen vagy olyan okokból kifolyólag.
olvass tovább
Az emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.
olvass tovább
Varga Emese
Tudod, hogy nem kéne. Nem kellene felvenned, ha hív, nem kellene gyomorremegve várnod, hogy mikor bukkan újra fel és mikor vetheted majd magad megint úgy az ölelésébe, hogy ne számítson semmi más. Nem kellene, ezt tudja az agyad. De a szíved egészen másról győzködi.
olvass tovább
Amikor a szívünk vágyódik valaki után, akkor nehéz megemészteni azt a tényt, hogy sajnos benne van a pakliban, hogy nem lesztek egymáséi. De hiába klisé, mégis igaz, hogy a Sors útjai kifürkészhetetlenek, ellenben az, akit neked szántak, maradni fog.
olvass tovább
Mertain Lilla
Hihetetlen számomra, még talán fel sem fogtam teljesen, hogy végleg vége van, elmentél. És veled együtt ment az a rengeteg sok rossz, káosz, könny, a napokig, hetekig, hónapokig tartó sírás, a pokol, az idegösszeroppanás, a lelkileg kimerülés, a fizikai-szellemi leépülés, az éjszakákon át tartó gyomorideg, a rengeteg sok csalódás, a hazug emberek, és az arcomat, szívemet forrón perzselő pokol, amit kaptam tőled, ami miatt oly sokszor a padlóra kerültem, mert egy idő után már elhagyott az erőm, és ami ahhoz vezetett, hogy feladjam.
olvass tovább
Varga Emese
A közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
olvass tovább
