Amilyen a szakítás, olyan volt a kapcsolat
Elengedni azt is jelenti, hogy tisztességesen istenveledet mondtunk, és végre nyugodtan távolról nézzük egymást időnként, anélkül, hogy benne lélegeznénk egymás életében.
olvass továbbElengedni azt is jelenti, hogy tisztességesen istenveledet mondtunk, és végre nyugodtan távolról nézzük egymást időnként, anélkül, hogy benne lélegeznénk egymás életében.
olvass továbbEgész életedben a kedvesség, és az együttérzés védőszentje voltál. Igazi harcosként soha nem féltél megvédeni azt, akit szerettél. Ez pedig a mai napig megmaradt. Ez a csodálatos jóság azt érzékelteti számodra, hogy az életed során minden emberért érdemes harcolnod. De sajnos a valóságban nem így van. Vannak néhányan, akik nem igazán érdemlik meg az odaadásodat.
olvass továbbNéha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.
olvass továbbAmíg nem hiszed el, hogy szerethetnek, addig szerethet Téged bárki jól vagy rosszul, sosem lesz egyik sem a valódi igazság, csak egy torz tükre elméd börtönének.
olvass továbbMagadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.
olvass továbbSzakítást követően ugyanazokon a szakaszokon kell végigmennünk, mint amikor meggyászoljuk egy elhunyt szerettünket. Bármilyen helyzettől függetlenül a szakítás mindig fájdalommal jár. A másik embertől való elszakadás pedig sok belső munkát igényel.
olvass továbbAz elengedés sokszor nagyon nehéz folyamat, főleg ha olyan személyt kell elengedned, aki igazán közel állt hozzád. Egy-egy mérgező viszony az egész életedre, a mindennapok aprócseprő ügyeire is rendkívül negatív hatással lehet.
olvass továbbMikor látod be, hogy vége? Miért játszod velem és közben önmagaddal ezt a régen elvesztett csatát? Vívod ezt a kínt, harcolsz magaddal ellenem közben csak észre kéne venned és elfogadnod, hogy a részed lettem. Már késő a “ha” meg a “majd”. Tényleg nem látod? Nincs már útja a kapcsolatunknak. Azt hiszed nekem nem fáj? – gondold azt.
olvass továbbAttól a naptól kezdve, hogy akkor hirtelen megint eltűntél, mint Zrínyi a ködben, egyik napról a másikra, nem törődve, hogy mit okozol ezzel, napokon, heteken át próbáltam rájönni az okára, vajon megint miért? Majd csoda történt.
olvass továbbSokan , sokféle dolgot őrzünk magunkban múltunk darabkáiból. Nagy szerelmek elmúlásának fájdalmát, gyászt , sértettséget , sok-sok sebet, melyek még ma is képesek hatással lenni ránk.
olvass továbbÉveken át húzódott a héja nász közöttünk, a lelkünk cibálása. Elfáradtam. Már nem kapok tőled annyit sem, mint régen, te mégis néha még ki-kinyitogatnád ezt a fiókot, aztán becsapnád újra, amikor valaki rajtakap a nosztalgián. Csak rajtam áll a saját boldogságom, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek meghozni egy végzetes döntést.
olvass továbbMegbántott. Megbántódtál. Dühös vagy. Aztán ellenséges. Hibást keresel. Olyan válaszokra találsz, amitől csak még mérgesebb leszel. Olyan válaszokhoz és olyan emberekhez jutsz, akik pár év múlva, vagy hetek múlva már jelentéktelenek lesznek. Amikor elmúlnak azok az érzések, amiket nem a szíved táplál, mindent máshogy látsz. Mintha egy rossz álomból ébredtél volna.
olvass továbbAz elengedés nem könnyű, főleg akkor nem, ha folyamatosan kergetik egymást a fejedben a kérdőjelek és te minden este úgy fekszel le, hogy tulajdonképpen nem tudod, hogy mi miért történt úgy, ahogy.
olvass továbbHa végiggondolod azt, hogy most hol tartasz, akkor mit látsz? Idézd fel azokat a helyeket, ahol jártál, és azokat az emlékeket, amik mélyen benned vannak most is. Emlékezzen azokra a barátokra, akikkel együtt nőttél fel, és akiktől idővel eltávolodtál ilyen vagy olyan okokból kifolyólag.
olvass továbbAz emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.
olvass továbbTudod, hogy nem kéne. Nem kellene felvenned, ha hív, nem kellene gyomorremegve várnod, hogy mikor bukkan újra fel és mikor vetheted majd magad megint úgy az ölelésébe, hogy ne számítson semmi más. Nem kellene, ezt tudja az agyad. De a szíved egészen másról győzködi.
olvass továbbAmikor a szívünk vágyódik valaki után, akkor nehéz megemészteni azt a tényt, hogy sajnos benne van a pakliban, hogy nem lesztek egymáséi. De hiába klisé, mégis igaz, hogy a Sors útjai kifürkészhetetlenek, ellenben az, akit neked szántak, maradni fog.
olvass továbbHihetetlen számomra, még talán fel sem fogtam teljesen, hogy végleg vége van, elmentél. És veled együtt ment az a rengeteg sok rossz, káosz, könny, a napokig, hetekig, hónapokig tartó sírás, a pokol, az idegösszeroppanás, a lelkileg kimerülés, a fizikai-szellemi leépülés, az éjszakákon át tartó gyomorideg, a rengeteg sok csalódás, a hazug emberek, és az arcomat, szívemet forrón perzselő pokol, amit kaptam tőled, ami miatt oly sokszor a padlóra kerültem, mert egy idő után már elhagyott az erőm, és ami ahhoz vezetett, hogy feladjam.
olvass továbbA közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
olvass továbbA harag alapvető emberi érzelem, amelyet mindenki átél és megtapasztal. A harag megfelelő kezelésének elsajátítása fontos lecke, hiszen ha elfojtjuk a bennünk lévő érzelmeket, annak káros hatásai lehetnek, míg ha egészségtelen módon szabadjára engedjük az indulatainkat, az árthat nekünk és azoknak, akiket szeretünk. Hogyan kezeljük tehát a haragunkat? Milyen egészséges formái vannak a kifejezésének, és hogyan engedhetjük el úgy, hogy megkönnyebbüljünk, és ezáltal jobban megértsük önmagunkat is?
olvass tovább