Kövess minket Facebookon.
Pilát Gábor
Az emberek egy része mentális mocsokban él. A gyűlölet, a harag, a rosszindulat, a neheztelés, a bosszúvágy vezérli őket. Ezek az érzések persze nem ártanak annak a személynek, akivel szemben ezt érzik, viszont saját magukat folyamatosan pusztítják.
olvass tovább
Talán az egyik legnehezebb dolog a világon elfogadni azt a tényt, ha nem vagyunk elég jók valakinek. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem vagyunk elég szépek, intelligensek, ambiciózusak, figyelmesek és odaadóak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szeretetünket nem a megfelelő embernek szeretnénk adni. Ilyenkor általában magunkat okoljuk, pedig elegendő lenne kívülről vizsgálni a helyzetet, és észrevenni, hogy a szeretett személy nem illik hozzánk.
olvass tovább
Mertain Lilla
Te egy okos, intelligens, hihetetlen, vicces, gyönyörű, különleges, érzéki, egyedi nő vagy. Tudsz magadra vigyázni, tisztában vagy a saját értékeiddel, pontosan tudod, mit akarsz elérni az életben. Úgyhogy kérlek, világosíts fel engem, mi is a te valódi problémád?
olvass tovább
Mindig lesznek olyan emberek, akik szerint nem helyes, ahogy döntünk. Akik majd megítélnek és bíráskodni próbálnak felettünk. De az embernek egy élete van, és jogunk van dönteni arról, hogy miképpen éljük azt meg.
olvass tovább
Az élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.
olvass tovább
Rosszul választottam. Nehéz ezt kimondani, de mégis igaz. Csak az igazságokkal az a baj, hogy nem szeretjük önmagunknak beismerni. Miért? Mert legtöbbször fáj. Fáj, hogy elszúrtuk.
olvass tovább
A távolság csak azokkal hoz közelebb, akiknek valóban fontos vagy. Csak azokkal hoz közelebb, akik valóban érzik a hiányodat, amikor elmentél és vágynak arra, hogy a közeledben lehessenek. Közelebb hoz azokhoz, akik értékelnek téged, és szeretnék megosztani veled életük legemlékezetesebb pillanatait.
olvass tovább
Néha el kell veszni a rengetegben, az érzések rengetegében, önmagunkban és a minket körülvevő dolgokban, hogy újra megtaláljuk a helyes utat, amiről letértünk útközben.
olvass tovább
Várszegi Réka
Egyre inkább ez a tapasztalatom. És itt most nem a biológiai nemről beszélek. Az adott mindenki számára. Hanem a férfiról és a nőről beszélek, a nagybetűsről és ez nem lesz mindenkiből automatikusan. Férfivé és Nővé válni kell, és nem mindenki képes rá.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Van, hogy amikor a tavasszal virágzó cseresznyefák árnyéka alatt lépdelek, még mindig hatalmába kerít az a keserédes érzés, hogy milyen is lenne egy másik ember személyében/képében élni, létezni?
olvass tovább
Varga Emese
Lassan felfogom, hogy több értelme van magamba szívni a pillanatot, hogy több értelme van hátra dőlni és azt hinni, hogy „most jó”, mint hogy folyton a jövőt kutassam.
olvass tovább
Varga Emese
Kicsit olyan ez, mint mikor hajmosásnál a víz alá merülünk és nem halljuk, ha beszélnek hozzánk. Majd kibukunk és már értjük tisztán. Legalábbis a kimondott szavakat, a hátukra pakolt jelentést nem feltétlen. Hihetnénk akkor, ott, a víz alatt, hogy megsüketültünk. Hihetnénk azt, miután behunyjuk a szemünk, hogy sose látunk újra tisztán. De nem tesszük. Akkor miért van az, hogy az érzésekkel már máshogy bánunk?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Arra van igény, hogy precízen, pontosan fogalmazzak, hogy a saját nyakamba címkéket aggassak – mert így emészthető könnyen a legtöbb történet, így érted meg és fogadod el az életvitelem, nézed el nekem. Mintha csak akkor lehetne értékes egy kapcsolat, ha párkapcsolatnak könyvelhetem el.
olvass tovább
Mertain Lilla
Betelt a pohár, kész, vége, ennyi volt. Itt vannak a fejemben a gondolatok, a kérdések, amiket szeretnék a szemedbe nézve, neked szegezni. Eldöntöttem, erőt vettem magamon, most végig csinálom, nem lépek vissza. Mert ezt nem lehet tovább csinálni, nincs már erőm, elfogytam, elfáradtam.
olvass tovább
Egy hirtelen érzés, ami tudatosítja benned, hogy a szüleidet senki nem fogja pótolni. Mind tudjuk, hogy az elmúlás az élet rendjéhez tartozik, azonban amikor elérkezik a felismerés, hogy soha többé nem tudsz velük beszélni vagy átölelni őket, tudatosul benned, hogy ezen a ponton valami megváltozott. Édesapám elvesztése mélyen bennem van, annak ellenére, hogy már tisztább a fejemben a kép. Megosztom veletek azokat az érzéseket, amelyen én is végigmentem.
olvass tovább
Pilát Gábor
A szépséget érzékelő receptorainkat inger éri, stimulálódnak, majd vágyak és érzések formájában megjelennek bennünk. Napjainkban a plakátokon, a tv-ben, a közösségi portálokon egy óra leforgása alatt több szépet látunk, mint akárcsak a száz évvel ezelőtt élt emberek tehették egy teljes emberi élet során.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ha őszinte vagyok, akkor nehezen mondom el, pontosan mi a bajom. Dobálózok nagy szavakkal, amiért képtelen vagy látni engem, egyszerűen nem látod a legbensőbb igazi énem – de persze te látod, hogy értékes, szép és becsülendő vagyok, hát kellhet nekem ennél több?
olvass tovább
Barna Berni
Megtagadni a megtagadhatatlant és elárulni, ami szent. Ez a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet egovezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely igyekszik a fényesség és teljesség felé.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Időnként eltűnődőm, vajon volt-e bármiféle konkrét oka annak, hogy váratlanul belecsöppentél az életembe. Mi emberek állandóan keressük az ok-okozati összefüggéseket, a tényeket, melyek szilárdan támasztják alá a realitást. De az életben vannak találkozások, érzések, amik nem a véletlen művei. Vagy legalábbis, valami egészen különleges atmoszféra lengi körül az életünk ezen szegmenseit. Azt tudom, hogy Te nem voltál véletlen.
olvass tovább
Bár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?
olvass tovább
