Kövess minket Facebookon.
Emlékszem a régi szilveszterekre, amikor anyuékkal néztük az év végi kabarét, kölyökpezsgőztünk és tízig átjöhetett a szomszédból a barátnőnk. Hideg telek voltak azok, de emlékezetesek, csakúgy, mint a gyerekkorom. A kutyák akkor is féltek a durrogástól, és amikor rémtörténeteket hallottunk a híradóból csúnya balesetekről és kilőtt szemekről, akkor összerezzentünk és eszünk ágában nem volt hozzányúlni a petárdához.
olvass továbbEgy pénteki koncertről hazafelé tartva meséltem a zenész barátaimnak, hogy másnap kimegyek a piacra és veszek egy szép, frissen vágott csirkét. Megfőzöm a farhátat levesnek és kirántom a szárnyát, combját, mellét úgy, ahogy gyerekkoromban a nagymamám készítette Szegeden. Másnap későn keltünk, megreggeliztünk, játszottunk a gyerekekkel. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy túl késő van már a piacozáshoz. Elmentem tehát az egyik áruházba, abban a reményben, hogy találok valami friss főzni valót. Ott rá is találtam négy, szép aranydurbincsra. Rögtön változott a terv!
olvass továbbMikulás előtt egy nappal, 113 éve született gyerekkorunk kedvenc mesekészítője, Walter Elias, vagyis „Walt” Disney. Igazi művész volt, aki viszont irtózott attól, hogy rajzfilmjeit művész moziban vetítsék. Életét csupa ellentmondás övezte, de ő végig kitartott a céljai mellett. És ezzel elérte, hogy neve halhatatlanná váljon. Isten éltesse!
olvass továbbHa még nem mondtam volna, a szalagos fánk a kedvencem. Örök klasszikus, gyerekkort idéző, és mindig telitalálat. Persze most sokan megkérdezhetik, hogy miért fáradjanak olajszagban állva a konyhában, ha fánkhoz bárhol hozzá lehet jutni. Erre csak azt tudom mondani, azért, mert a saját mindig jobb, és mindig jobban ízlik.
olvass továbbA filmek gyerekkorunk óta velünk vannak. Hol a lelkünk, hol az elménk táplálják, vagy csak szimplán segítenek kikapcsolódni. Formálnak minket, és szinte észre sem vesszük, mennyire kihatnak a mindennapjainkra. Most íme néhány hasznos dolog, amiket a filmekből hamarabb megtudtunk, mint az iskolában!
olvass továbbMályvaillat volt a télikertben nagyanyámnál a boldog időkben, gyerekkorunkban, amikor együtt babáztunk te meg én. Ettük a kristályt a cukroszsákból, meg loptuk a diót, de az tél végére megavasodott és nem szerettük annyira. Nagyanyám rendre rájött a csínytevésre, ám nem szidott le minket soha. Csak akkor csapott a kezünkre, amikor nyersen tömtük magunkba a tésztát.
olvass továbbKevesen érzünk így nyár végén. Legtöbbünkben bekapcsolnak gyerekkori érzéseink, és csak nyújtanánk az augusztust a végtelenségig. Marasztalnánk még a jó időt, a világos reggeleket, a lustálkodást, a gondtalan napokat.
olvass továbbEz az az édesség, amiről 100%-ig a gyerekkorom jut eszembe. Vasárnapi ebédek, lusta délutánok, és egy tepsi, amire mindig rá lehet járni. Nagyjából ettől olyan ellenállhatatlan a máglyarakás, amihez egyébként semmilyen sütési rutin nem szükséges, csak finom alapanyagok. Nekem most a nagynéném szolgáltatta a balatoni kertben termett isteni sárgabarackból befőzött lekvárt, és akadt otthon foszlós kalács is.
olvass továbbNem volt akkoriban a narancsnak szezonja, így hát csapvizet ittunk reggel, és később is csak nehezen szoktattál rá a frissen nyomott dzsúszra. Emlékszel, milyen hülyén néztem rád, mikor valamelyik hajnalon behoztad a dzsemes toast mellé a kipréselt levet? Röhögtem rajtad, te pedig bámultál, és nem értetted, hogy honnan vettük akkor gyerekkorunkban magunkhoz a vitamint.
olvass továbbGyerekkorom óta foglalkoztat a gondolat, hogy miért vagyunk itt. Amióta az eszemet tudom, azóta rajzoltam, ráadásul jól, és sokáig úgy hittem, képzőművész leszek. Aztán, ahogy teltek az évek, nem tudtam rájönni, hogy mégis mi az, amit így adhatnék az embereknek.
olvass továbbVajon elraboljuk-e a gyerekünktől a digitális „tiszta lappal indulás" lehetőségét a megosztott baba- és kisgyerekkori fotókkal, élménybeszámolókkal és gyerekszájakkal?
olvass továbbA túlsúly nemcsak felnőttkorban jelent veszélyt, hanem már gyerekkorban is. Azoknál a túlsúlyos gyerekeknél, akik az évek múlásával nem fogynak le normál testsúlyra, 20-30 éves korukra szívelégtelenség, cukorbetegség alakulhat ki, 40 éves korukra pedig sokuknak számolniuk kell az elhízás egyéb súlyos következményeivel.
olvass továbbGyerekkorom óta imádom Olaszországot. Ezt az imádatot a szüleimnek köszönhetem, és a sok olaszországi nyaralásnak. Már 3 évesen Velencében sétáltam a macskaköves utcákon, és hallgattam a régi nagy olasz slágereket, talán olyan is volt, hogy üvöltve énekeltem a kocsiban lehúzott ablakon kifelé, hogy “ lasciatemi cantaaaaare”.
olvass továbbA Miu Miu ezen kollekciója egyébként is kedvencünk. Kicsit olyan, mintha visszaemlékezhetnénk a Váratlan utazásra, hisz a gyerekkorunkból ismert sorozat jellegzetes alakjainak ruháira hajaz Miuccia Prada kollekciója. A modellek közt pedig Adriana Lima és Georgia May Jagger foglal helyet. Nincs is több kérdésünk. Enjoy!
olvass továbbEmlékszem gyerekkoromban mennyire féltem attól a kerek lyuktól a falon, ahol a vezetékek mentek. „Lő-lő-lő”-nek hívtam, és rettegtem tőle, de azt már nem tudom, miért. Az egészséges gyermeki fejlődés része a szorongás. Egy kisgyerek szinte bármitől félhet. Félhet az elalvástól, a pókoktól, a bohóctól vagy a „lő-lő-lőtől”.
olvass továbbEgyik nagy példaképem Nigella Lawson, brit szakácskönyvíró. Na nem csak azért, mert olyan jól főz, ahogy én valószínűleg sosem fogok, hanem mert életszeretete, szenvedélye mindent áthat, ami csak körül veszi őt. Az élet nehéz helyzeteivel szembeni egészséges hozzáállása pedig példaszerű számomra. Sokszor eszembe jut, hogy a számára gyakran feltett kérdésekre, a családjában előfordult számos halálos betegségre és nehéz gyerekkorára vonatkozóan mindig ugyanazt válaszolja: Na és?! Mindenkivel történnek rossz dolgok, nem én vagyok az egyetlen, csupán nem engedem, hogy belehaljak ezekbe a tragédiákba és továbblépek, ennyi az egész!
olvass továbbAz egyik életre szóló tanítást a kedvenc írómtól és példaképemtől kaptam. Akárhányszor elkedvtelenedem vagy kilátástalannak látok egy helyzetet mindig ő jut eszembe. W. S. Maugham tíz éves korára árva lett, nagybátyja nem sokat törődött vele, árván, magányosan, dadogósan töltötte a gyerekkorát. De mindez nem törte meg, már elég korán elhatározta, hogy minden nehézség és behozhatatlannak tűnő hátrányossága ellenére lesz egy jó terve a jövőjére, s kihozza az életéből a legtöbbet, amit csak lehet. Nos, ő ebből a szerencsétlen helyzetből világhírű íróvá lett. Számomra ez annyit jelent, hogy nincs lehetetlen, bármelyikünk bármit el tud érni, ha elég kitartóan dolgozik érte.
olvass továbbMondjuk ki, nincs nő, aki ne álmodozott volna kislányként olyan esküvőről, amelyet a tenger partján, a fehér homokban tartanak, a királyfival. S még ha a párunknak nincs is felekirálysága és fehér paripája, a gyerekkori álom ma már valósággá válhat: az erre szakosodott portálok kínálata jelzi, hogy az álomesküvőknek ma már semmi sem szab határt!
olvass továbbImádok olvasni! Persze, aki írással foglalkozik, annak kötelező is. Jelenleg Kazuo Ishiguro: Ne engedj el című könyvét olvasom. Számomra ez a történet a felnőtté válás hiányának szenvedését mutatja be. Azt, hogy milyen fájdalmas és gyermeteg dolog, ha nem vállalunk felelősséget önmagunkért, a sorsunkért. A könyv főszereplői bár elszökhettek volna, új életet kezdhettek volna, nem tették, inkább vállalták a rájuk szabott nehézségeket és a halált. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig mi definiáljuk saját magunkat, persze nehéz áttörni a korlátainkat, újraírni magunkat, azt amit gyerekkorunkban belénk égettek és a boldogság mellett dönteni, de enélkül mit ér az élet?
olvass továbbNem túlzás azt állítani, hogy Az élet fája az elmúlt évtizedek legambiciózusabb amerikai filmje – olvasható több kritikában. A film idő-mozaikokból álló „története” egy gyerekkorára visszaemlékező férfi (Sean Penn) emlékeit állítja a középpontba. Eszményi anyjával (Jessica Chastain) és a túlélés ösztönei szerint vezérelt indulatos apjával (Brad Pitt) ápolt ambivalens kapcsolata, illetve az egyik testvér elvesztésének feldolgozása irányítja az emlékképből emlékképbe csapongó film montázs-szerkezetét.
olvass tovább
