Ki mit szakít…
A fiú, aki a ballagásom estéjén megjelent nálunk a társasház udvarán, igazi hamisítatlan bölcsész volt. Senki nem értette, miért, de nekem akkor furcsa módon bejött a filozófus alkat, a hátközépig érő hosszú férfivarkocs, a gondolkodó elme, a lábszárig érő tarisznya, és a viseltes vászoning. Az ablakban álltam és őt vártam, közben elmélázhattam a mozdulatsoron, ahogyan apám autómosáshoz készülődött, és mindehhez rituálisan gumicsizmát is öltött. Onnan tudtam, hogy valami végzetesen rendelleneset tapasztalt, hogy hirtelen nem a Skodára irányította a vízágyút, hanem a ház falának támaszkodó biciklit vette célba nagy vehemensen, annak is az ülését. Mindezt leesett állal, nem titkolt, és nem palástolt felháborodással tette, és ugyanilyen tekintettel kiabált be nekem artikulálva, nagy feltűnően, és talán túlságosan hangosan: megjött a bölcsész.
olvass tovább
