Amit nem kellett volna látnom
Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroltuk. Már pedig én ezt tettem veled, kedvesem: méltatlanul pazaroltam rád azt a pár fakó hónapot, amiből ma az idő kimosta a színeket.
olvass továbbKulcsszó keresés /
Halálos közúti gázolás
Haragudtam rá. De igazából csak arra voltam mérges, hogy milyen rettenetesen elhibáztuk ezt az egészet. Abban az időben, amikor ez történt, nagyon fájt a hiánya. Nehezen szoktam meg, hogy nincs velem. Az első hónap az borzalom volt, olyannyira, hogy ki se keltem az ágyból. Persze az idő telik, és a kezdetben fájdalmasan vánszorgó percek után gyógyírt kapunk minden bajunkra. Még a vigasztalhatatlanokra is.
olvass tovább
Maffiózó démonok
Olvastam egy könyvet - bár ne tettem volna - bele volt írva az életem. Ott volt benne töviről hegyire az egész megátalkodott kis lét, a maga görcsös szörnyeivel, veled és mindenemmel, ami sötét árnyékot ejtett – egyszer – pucér, kis lelkemen.
olvass tovább
Sütemény mellé szerelmi bánat
No, egy kicsit most figyelj ide rám. Tudsz velem szembe nézni? Várj, rendelek egy erős feketét. Igen, értem, hogy csak laktózmentes tejjel szereted. És kérek mellé macaront is. Arról most azt mondják, nagy divat. Bevallom neked, én nem szeretem, mert túl tömény, de hát, ha egyszer a trend ezt diktálja. Tudom, hogy te is ezt eszed.
olvass tovább
Régi idők meséje
Itt vagyok, itt élek, ide gyökereztem a sárba, nézem ezt a sok mindenkit körülöttem és igazán sehova se tartozom. Már úgy értem, hogy nincsen köztük igazi helyem. Azt se tudom megmondani neked, valójában miért vagyok itt. Nem értem én ezt, nem érzem a lényegét. Csak jövök-megyek, járok az emberek között, te, de még csak azt se mondhatom, hogy nem vagyok ezen a helyen tökéletesen vidám. De valahogy mégsem erre van a nekem megvetett puhaágyas otthon.
olvass tovább
Forró november
Emlékezem. Minden egyes gondolat, ami ezzel a kissé fennkölt szóval kezdődik, olyan teátrális. Mintha egy púderezett, nagy tragika kiállna a világ színpadára és emelkedett hanggal, erős gesztusokkal ezt a szót sújtaná le a közönség elé: emlékezem. Bravúros gyakorlat ez, emlékezni, a régiekre gondolni, akiket nem feledünk el sohasem.
olvass tovább
Körömlakkot venni háború idején
Sokat töprengtem azon, mi volt a baj, hogy melyik résznél romlott el az egész. És valami nagyon döbbenetes dologra jöttem rá: tudod, ha teljesen őszinte akarok lenni önmagamhoz, akkor igazán sohasem voltam boldog vele. És tudod, miért nem? Mert ő nem szeretett. Az a finom kötelék, ami két embert egy láthatatlan fonállal olyan nagyon szorosra összeköt, hiányzott a kettőnk dolgából. Egész egyszerűen csak hiánycikk volt, mint a boltban a körömlakklemosó a nagy háborúk idején.
olvass tovább
Azon a héten
Annyira hiányoztál azon a héten, bárcsak el tudnám mondani neked. Odakint szürke volt a lefagyott hó, a gyerekek hóangyalát cipőtalpak csúfították, az utcán kevesen jártak. Az öreg szomszédnéni megkérdezte, hogy vagyok. Én csak nevetni tudtam ezen a számomra röhejes kérdésen. Persze azt feleltem, remekül, és mennyit dolgozom, csak ezért piros ennyire a szemem.
olvass tovább
Sosevolt szerelem a luxuskocsiban
Mindig azzal a nagy autójával jött elém. Engem pedig állandóan egy megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Nem vagyok én miniszter, kérlek. De még csak miniszterné sem. Miért is kellene nekem olyan autóba ülnöm, ahol az ülés masszírozza a hátamat?
olvass tovább
A másik szemében
Tudod, én nem hiszek a szerelemben. Látom az embereket, látom az emberek egymással való dolgát, utána a vállam fölött hátrabiccentek a múltnak, szomorúan tanulmányozom az elmúlt időt, és azt kell, mondjam neked, nem hiszek már többé a szerelemben.
olvass tovább
Utazás mediterránba
Dübörgött a város, lüktetett a szívem. Idegenbe léptem és még nem tudtam merre a templom meg a pék. Először mindig ezeket keresem, Istent és kenyeret a hosszú barangolásra.
olvass tovább
Találkozások
Imre nagyon szerette Nórát. Nóra tűrte ezt egy darabig. Aztán egy szép napon összepakolt és elköltözött. Fel volt háborodva, hogyan szeretheti őt Imre ennyire.
olvass tovább
Halott kabócák a fákon
Ott ültünk azon a régi stégen. Tudod, arrafelé már nem volt olyan sűrű a nádas, és te imádtad a hangos kabócákat, pedig én a falra másztam tőlük hajnalonként, amikor a hajón aludtunk. Igen, ezek a csodás kis madárbogarak éjjelente nem énekelnek. Csak a napnak adnak sokórás koncerteket, amitől reggelente a fejem olyan nagyon fájt.
olvass tovább
Holnaptól enyhülés várható
Milyen rekkenő a hőség, egyszerre szakadt nyakunkba a nyár, pedig márciusban még térdig jártunk a hóban, és nem is hittük, hogy valaha eljöhet a kikelet. Én utálom ezt a rettenet meleget, a bőröd kifényesedik és az utca pora is ráragad. Csak a víznél tudja az ember az ilyesmit elviselni.
olvass tovább
Feltételes mód
Annyi mindent tehettem volna veled. Elindulhatnánk hosszú vándorútra, útközben megállnánk a benzinkúton hűtött szendvicset venni. Te biztos bosszankodnál, hogy lehet ilyet enni.
olvass tovább
Tudod-e ki van idebenn?
Azt kérded, milyen érzés volt újra látni? Mint mikor lázas vagy és fáj a bőröd, s nem tudod eldönteni, hogy a hideg ráz vagy éppen hőgutát kapsz. Már bevetted a gyógyszert, de még nem hatott. S mikor hatni kezd, előbb jön a verejték, meg a fura utóíz a szádban. Ezek a kéretlen mellékhatások, borzalom az egész! De látod, ilyen csúnyán veszekszik a tested, mikor távozik a szerelem.
olvass tovább
Júdás és gyilkos
Azokban az időkben napokat aludtál végig egyhuzamban, mintha nem akartál volna tudni a világról. Tetszhalottat játszottál, alig beszéltél, én már annak is örültem volna, ha sírsz.
olvass tovább
Bevetetlen szerelem
Hűvös csókot lehelt a reggel, a kávémat épphogy odatettem főni. Egyedül ébredtem, mint általában, amikor kitalálod, hogy nem szeretsz.
olvass tovább
Vége
Szabad-e olykor olyat szeretni, akit nem lehet. Lehet-e néha olyanra várni, ki nem érdemli meg. Bűn-e azért égni, aki megvetett, elhagyott, kicsúfolt, rútul rászedett.
olvass tovább
Búcsú
Most búcsúzom. Elbúcsúzom valakitől, aki egy világot jelentett nekem. Valakitől, akitől rengeteg mindent kaptam. De ne kézzel fogható dolgokra gondoljatok! Olyasvalamik jussanak eszetekbe, amiket nagyon kevés ember tud csak adni, és amiket nagyon kevesen tudnak csak elfogadni. Én egyike vagyok a szerencséseknek.
olvass tovább