Meg kell tanulni újra érezni
Pár héttel ezelőtt azt mondtam magamnak, hogy itt van a vége ennek a betegségnek, nem akarok többé én lenni a rákos lány. Aztán be kell valljam nektek teljesen őszintén, hogy szomorú lettem: ez tényleg csak ennyi volt, nekem ez ilyen könnyen sikerült? Félreértés ne essék, roppant mód hálás vagyok a sorsnak, az orvosaimnak és mindenki másnak is, aki mellettem volt a nehéz időszak alatt, de rá kellett jönnöm, hogy a betegségben nem is a betegség rész volt a nehéz, hanem az, ami utána van.
olvass tovább