Kik is vagyunk valójában?
A legszebb őszi nap volt, amire valaha emlékszem. A nap csak úgy szórta a szikráit, finoman cirógatott. Nem az a perzselő szúrás, amit forró nyarakon lehet érezni a meztelen a bőrön. Még a napszemüvegemet is levettem, mert érezni akartam minden sejtemben a melegséget és elraktározni legalább az emlékét a fagyos téli éjszakákra. Elég volt egy puha pulóver, kabát sem kellett. Leültünk egymással szemben egy kávéház teraszán. Ez is micsoda dolog, október végén, kültéri teraszon henyélni. Ő kért egy pohár rosét, én egy csésze cappuccinót. Na igen, a délutáni alkonyban, a nap végét ő már roséval, én az este kezdetét kávéval ünnepeltem.
olvass tovább