Mitől nő a nő?
Sosem értettem, amikor a nők rejtélyességéről, megfoghatatlan szépségéről beszéltek a férfiak. Jómagam reggelente, amikor tükörbe néztem semmiféle rejtélyt nem láttam, csak a jól ismert arcomat.
olvass továbbSosem értettem, amikor a nők rejtélyességéről, megfoghatatlan szépségéről beszéltek a férfiak. Jómagam reggelente, amikor tükörbe néztem semmiféle rejtélyt nem láttam, csak a jól ismert arcomat.
olvass továbbRettenetesen fájdalmas magad elé nézni, szinte a könnyektől alig látni, kicsit fuldokolni. Érezni, hogy most zuhanás lesz, nyüglődés, és fájdalom. Tudni, hogy el fogsz veszni - rombolni, szenvedni, és sírni fogsz. Szinte némán, félholtan nyúlsz a kezek után.
olvass továbbEnnek a mondatnak a súlya sokszor feledésbe merül. Életünk során számtalan olyan kapcsolatunk alakul ki, ahol valójában összetévesztjük, hogy miről is szól az igazi szeretet.
olvass továbbKiver a víz, amikor arról hallom csipogni nőtársaimat, hogy milyen elképesztően kövérek. Különösen irritáló, ha ez egy 40 kilós nádszálkisasszony, vagy egy 150 kilós hölgy szájából hangzik el, utóbbi pedig rögtön a mondat kiejtése után, már a Big Mac-et tolja az arcába. Egyrészt teljesen értelmetlen és nevetséges ezen fennhangon sóhajtozni, másrészt milyen választ várnak ezek a nők a barátaiktól?
olvass továbbMa reggel még a reggelim is a földön landolt, a vizes pohárral egyetemben és ezt követően hosszú percekig csak álltam. Az a bizonyos „miért pont én” érzés előszeretettel integet felém és nem habozik maradni sem.
olvass tovább„Ha pozitívan gondolkodsz bármit megteremthetsz és mindent rendbe hozhatsz?” Hallottad már ezt? Neked működött? Csak őszintén….
olvass továbbA nők nagy része már kiskorában elképzelte a nagy napot, ahogyan majd hófehér ruhában bevonul a padsorok közé és a sminkjének tönkretételének elkerülése érdekében próbálja visszatartani a sírást miközben elrebegi az igen szócskát. Persze az alapkoncepció annyiféleképpen változhat, ahány nő él a földön, de a többségünk tényleg elábrándozik a nagy napról már kamasz kora óta.
olvass továbbSokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.
olvass továbbAz eltelt idő ellenére úgy érzem valami nem teljes, valami mintha hiányozna. Persze, senkinek se tökéletes az élete, legyintek és folytatom a napom. Majd este az érzés újra belém hasít, és rájövök, hogy nem valami, hanem valaki hiányzik. De nem az egyedüllét ellen makacsul küzdve, hogy csupán valaki legyen mellettem, legbelül már érzem egy ideje, hát kimondom, Te hiányzol.
olvass továbbMagam sem értem teljes mértékben, hogy hogyan, de végül én is eljutottam arra az igen zaklatott állapotot előidéző szintre, amikor azt tudom csak mondani: „Csessze meg, ennél többre már nem vagyok képes, lesz, ami lesz!”
olvass továbbCsak ülni mellette és nem félni. Nyugodtnak lenni. Nincs bennem semmi kétkedés. Nincsenek már titkaim. Csak nézni őt. Üres lettem, de mégis annyira csordultig. Valóban szerelmes vagyok, úgy egyetlenül.
olvass továbbEgy, de igen kényes kérdésem lenne! Mitől nő a nő? Örök téma, mint a létünk s az összes más téma is, mert az igazság az úgy is tőlünk független. Most úgy tűnik, hogy akkor nő a nő, ha:
olvass továbbRájövünk majd egyszer, hogy az életben nincs kevésbé fontos. Amikor valami közel kerül hozzánk anélkül, hogy számítanánk rá kérdezés nélkül válik azzá. Nem lesz semmi ami megkérdőjelezné, mert a nap végén az számít, hogy ki az akiben igazán önfeledten otthon lehetünk a hétköznapokon is, amiben vannak feladataink. Akivel önmagunk lehetünk anélkül, hogy szerepet kelljen játszanunk.
olvass továbbSzeretném leszögezni, természetesen tudom, hogy vannak kivételek, és tisztelet a kivételnek, illetve azzal is tisztában vagyok, hogy mi nők sem vagyunk tökéletesek, és igen mi is rendelkezünk némi önző, és egoista hajlammal, de, ha tetszik, ha nem, a férfiak, sajnos, ők még mindig ezerszer önzőbbek, és egoistábbak, és sajnos vannak, akik ezt tudják magukról, de nem hajlandóak tenni ellene... épp ezért ne is csodálkozzanak, hogy miért hagyják el őket a nők…
olvass továbbHa ezt olvasod, ideje felkaparnod magad a földről és szembeszállni a félelmeiddel. Emlékezned arra, hogy ki is vagy valójában. Szállj harcba magaddal és vívd meg a csatát.
olvass továbbNem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.
olvass továbbKönnyű, ha odafigyelsz, ha nem csak a felszínt látod, hanem a mélyben húzódó parányi részleteket, amikhez talán csak akkor jutsz hozzá, ha csákánnyal indulsz neki a lelkem kibogozásának.
olvass tovább...de egyáltalán nem úgy gondoljuk, hanem lehet, hogy épp az ellenkezője fogalmazódik meg a fejünkben. Tehát vigyázz! Jobb a dolgok mögé nézni. Mi szóltunk!
olvass továbbÖsszefutottam egy régi ismerősömmel. Úgy tíz évvel is idősebb nálam, még kislány voltam, mikor megismertem. Olyan nagy volt a szememben és mindig céltudatos, okos nő. Tökéletesen mutatott minden nap, művelt volt már akkor is és én felnéztem rá.
olvass továbbAnnyiszor halljuk azt, hogy „Ne legyenek elvárásaid!” vagy azt, hogy „Túl nagyok az elvárásaid!” De tulajdonképpen hogy is van ez az elvárás dolog?
olvass tovább