Kulcsszó keresés /


Te is engem?

Bármikor felismertem magamban azt az érzést irántad, minden egyes alkalommal megijedtem. Teljesen mindegy, hogy miért vagy milyen események következtében, de egyetlen kérdés lebegett mindig a szemem előtt: te is engem?

olvass tovább

Férfiszempont: Kezdet és vég

Aminek kezdete van, az véget is ér egyszer, szoktuk mondani helyesen. Vagy helytelenül? A tudatosság kezdete például mikorra tehető? Hiszen a kezdet, az idő, a vég mind a tudatosságon belüliek, és ahhoz, hogy a kezdetét hitelt érdemlő módon megállapíthasd, ki kéne lépni belőle. Mint ahogy a hullámok elválaszthatatlanok a tengertől, a létezést sem választhatod el a léttől, és a most pillanatától.

olvass tovább

Kispadon éreztem magam

Azt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.

olvass tovább

Valóban készen állsz egy kapcsolatra?

  • 2020. május 11.

Hiába gondoljuk sokszor úgy, hogy már nyitottak lennénk arra, hogy valaki komolyabban az életünk részévé váljon, vannak olyan helyzetek, amikor jobb nem erőltetni a randizást. És hogy miből tudhatod, hogy még nem ártana rápihenned arra, hogy fejest ugorj egy kapcsolatba? Ha a felsorolt jelek közül többet is tapasztalsz magadon, akkor lehet, hogy nem ártana pihentetned a dolgot.

olvass tovább

Megjelentél, és a megtört szívem élni kezdett

Csalódtam a szerelemben. Talán azért, mert nem jó embert szerettem. Csak illúzió volt ő, sohasem ismertem igazán. És mert nem engedte soha, hogy belelássak a lelkébe, a szívébe, csak arra támaszkodhattam, amit olykor-olykor nagy kegyesen megmutatott önmagából. És ez hol jó volt, sőt, gyönyörű, hol rémes, és fájdalmas. És ebből születtek a kételyek és a félelmek, amelyek között lavíroztam az egyre gyengülő szívemmel.

olvass tovább

Férfiszempont: Vágyak és félelmek

Manapság úgy tekintünk a halálra, miszerint az baleset, betegség, bűntény vagy pedig az öregség következménye. Pedig a halál a születés következménye. Ez a világ pedig a vágyak és félelmek univerzuma, ahol a születés az élvezet, és a halál a fájdalom. Eközben jól megfigyelhető, hogy a zavarok legnagyobb okozói a vágyak és a félelmek. Fiktív dolgok, hiszen a vágy az élvezet emléke, és ennek a lenyomata, a félelem pedig a fájdalom, és a kudarc emléke. És mégis hatalmas az uralmuk felettünk.

olvass tovább

Hogyan őrizzük meg a mentális egészségünket ezekben a nehéz időkben?

  • 2020. március 30.

Amióta a világjárvány felütötte a fejét Európában, azóta mindenhonnan információáradat zúdul ránk. Ugyanakkor az egyetlen, amiben biztosan vagyunk az az, hogy távol kell maradnunk most egymástól. Nem kérdés, hogy mindenkit megvisel mentálisan is ez a helyzet, és talán pont emiatt muszáj még erősebben tennünk önmagunkért és a mentális egészségünkért.

olvass tovább

A tenger és a kalitka

Minap megkérdeztem tőled, hogy: Mi az álmod? Percekig hallgattál és éreztem, ahogy felszabadulnak benned az elrejtett képek. Láttam tengert, a hullámokat, éreztem, ahogy fúj a szél és a tornácon ülünk pokrócba csavarva. Nézzük, ahogy a Nap a lábait belelógatja a habokba. Aztán leírtad. A tenger volt az. Majd újabb igazi csend után ezt mondtad: Ezt még soha senki nem kérdezte meg tőlem.

olvass tovább

Engedd, hogy történjen

Ne gondold túl, ne tekerd össze-vissza, ne akard megtervezni – engedd, hogy történjen. Illetve, hogy történhessen. Úgy áramlik az életedben az, aminek áramolnia kell, hogy akár engedhetnéd is. Hagyhatnád azt a fene nagy ellenállást, ami benned van. Mi lesz ezután? Hogyan számolok el ezzel? Ez mind a jövő gondja. Ha gond lesz belőle egyáltalán.

olvass tovább